A képeslap gyilkosságok

Ez egy skandináv típusú krimi, amit egy bosnyák rendező csinált, véletlenül se skandináv országban. Tempóját tekintve olyan, mint egy Derrick-epizód, csak itt nem látjuk az elején, hogy ki a gyilkos. Na, de nem kell búsulni, nem sokkal a fele után it... Többt is meg fogjuk tudni, hogy mi a pálya. Mozgalmasságát illetően tehát eléggé hasonlít egymásra a két produkció. Amiben jelentős az eltérés, az az, hogy ezúttal elég naturalista az áldozatok bemutatása - picit a Bodies kiállítást is eszembe juttatta némely kiszerelt vagy gondosan gombostűkkel preparált testrész. A sztori nem valami egetverő, de pont elegendő egy krimihez. A szereposztás nélkülözi a sztárokat, a forgatás szemmel láthatóan alacsony költségvetésű volt, de ez nem tett keresztbe egy ilyen retro kriminek, itt nem a látvány és effekt a lényeg. Na, persze a hullák szépen vannak kikészítve, arra sok gondot fordítottak. Az utolsó bő félóra letér a klasszikus vágányról és kicsit elkezd összekuszálódni minden. Itt veszíti el az átlagos néző az érdeklődését, legalábbis az enyém sokat lanyhult ezen a ponton. Megkockáztatom, hogy 1 és negyed óránál egyenesen debilbe megy át a film. Eléggé kár érte, mert az első fele szépen működött, érdemes lett volna ezért a tettes(ek) indítékát és bűnözői profilját jobban kidolgozni és nem hazavágni mindent összecsapott hülyeségekkel.

Jól indult a történet, de a közepétől picit lelassult. Az alapsztori pedig kifejetetten érdekesnek tűnt.

Hezitáltam egy ideig a véleményezéssel, mert kettős érzéseim vannak a témával és a színészi teljesítményekkel kapcsolatban is. Az biztos, hogy nagyon brutális képekkel teli a történet, sokszor inkább undorodtam, mint érdeklődve figyeltem. Végülis eg... Többyszer meg lehet nézni, de én kihagyhattam volna. Nem sikerült megerősíteni a művészetekbe, művészlelkekbe vetett hitemet, sőt ... (Furcsa dolog ez a pszichológia.)