Minden tisztelet a történetnek, az összes alkotónak és szereplőnek, még a jópofa kutyusnak is, de igazából Jack Nicholson viszi a prímet. Fantasztikus képességekkel megáldott színész, aki – mint már annyiszor – most is brillírozott. Nagyon tetszett a film.
A műsorújságban olvasott előzetes keltette fel hitetlenkedő érdeklődésemet. Az elején még nem jöttem rá, hogy ez egy szándékosan kamu dokumentumfilm, hiszen hiteles, köztiszteletben álló riportalanyok nyilatkoztak, de gyanús volt a dolog. Végig ott dübörgött a fejemben: ez lehetetlen! És persze, hogy az. Az ötlet zseniális!
Ezt kár lett volna kihagyni! Három külön témájú kis karcolat egyforma hatással. Mindhárom akkorát csattanó poénnal a végén, hogy "a fal adja a másikat". Mégis nyugodt, kedves, tüneményes stílusban történik minden. Nem mellesleg izgalmas beleszimatolni az 1970-es évek hangulatába, és a fent felsorolt remek színészeken kívül látni más remek művészeket is, többek között Váradi Hédit, Gyöngyössy Katit, Kállai Ferencet, Balázsovits Lajost, Bujtor Istvánt. A fekete-fehér technika is különlegessé teszi a filmet (manapság), a zene is nagyszerű. Zseniális.
Igen, a fények, árnyak, képek nagyon szépek. Roger Deakins kiváló operatőri munkája igazán figyelemre méltó. Olivia Colman alakítása is remek. De csak ennyi. Összességében a film nem tetszik, a tematika, a mondanivaló zavaros és lapos.
88 Lesz ez még így se! (1997)