Fura, szokatlan, meghökkentő élmény, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egy átlagos emberi sorssal találkozunk. Mondhatnánk, hogy "semmi különös". És mégis! A narráció, a fejezetekre tagolt történet, a fordított kronológia már éppen elég ahhoz, hogy odafigyelj. A filozofikus bölcselkedések, a mély, lélektani gondolatok, a misztikus helyzetek és a könnyed, zenés-táncos jelenetek egyidejű jelenléte csak fokozza az érdeklődést és meglepődést. Nagyon intenzív az egész. Benjamin Pajak (a 11 éves Chuck figurája) volt számomra a leglenyűgözőbb, de összességében minden szereplő alakítása nagyon tetszett. Azt hiszem, ezt a filmet többször meg fogom nézni.
Ha választanom kellene a közvélemény-kutatásokban használt egyik skála opcióiból (Teljesen egyetért – Inkább egyetért – Semleges – Inkább nem ért egyet – Egyáltalán nem ért egyet), akkor én INKÁBB NEM ÉRTEK EGYET azzal, hogy ez egy jó és díjakra érdemes mozi.
Szép, csendes, érzelemgazdag film. Látványában és hangulatában egyaránt remek. Számomra Jean Reno igazi meglepetés volt, a tőle nem megszokott szerepkörben is hatalmasat alakított. De mindenki elismerést érdemel. A szűkszavú (ám igen szép stílusú) párbeszédek mellett a tekintetek, egyszerű és őszinte gesztusok bőven elegendőek voltak a megértéshez. Nekem a zene és az operatőri munka is nagyon tetszett.
Pénz, politika, hatalom és celebvilág az 1960-as években. Ráadásul egy "átlagos földi halandó" számára szinte elérhetetlen fizikai közegben, Monacóban. Azon belül is a hercegi család életének egy speciális szakasza, amit persze az alkotói fantázia minden bizonnyal színezgetett egy kicsit, de igazán érdekes történet. A tempója és hangulata is rendben van. A szemnek is kellemes a szép vidék, szép díszlet és szép emberek látványa. Szerintem jó film, érdemes megnézni.
A korábbi hozzászólások elismerő véleményeivel egyetértek, természetesen ez egy nagyon szép, romantikus film. Én csak azért nem adtam 3 csillagnál többet, mert számomra egy hajszállal szentimentálisabb annál, mint amennyit még kényelmetlenség érzése nélkül elviselek. És szerintem hosszabb is, mint kellene. Általánosságban szeretem a lassú, nyugodt filmeket, de itt egy másfél órás változattal kiegyeztem volna. (Bocsánat!)
62 Chuck élete (2025)