Linóleum

Ha a feléig eljutottál, ne add fel. A vége előtt tíz perccel kezdik összerakni nekünk a megoldást, odáig kicsit homályosan alakul. Én eléggé abban a hiszemben néztem odáig, hogy egy szimbólumokkal operáló koncepcióba csöppentem, a sokszor lejátszott „hová tűnt a régi bátorságod, kezdj el újra élni” téma mentén. De aztán valami egészen más lesz belőle. És úgy már sokkal érdekesebb. Nem mondom, hogy annyira nagyon megfogott volna, de értékelem azt, ahogy ez a fiatal rendező ilyen szépen összerakta, kreatív, azt meg kell hagyni.

Bevallom kicsit unottan ültem neki a filmnek, azt hittem egy tipikus feel good kapuzárási pánik családegyesítő dolog lesz, azonban nem is lehettem volna messzebb a valóságtól. Spoilerek nélkül annyit tudok mondani, hogy ez közelebb van az I'm thinking of ending things féle filmekhez, mint bármi máshoz. Azonban a film furcsasága csak lassan materializálódik, de a végén az elemek összeállnak és egy olyan lezárást kap a film, amit többször újra kellett néznem, annyira komplex volt. Segíti a filmet Rhea Seahorn remek alakítása, illetve számomra ismeretlen gyerekszínészek, akika sztori furcsaságának karaktert tudtak kölcsönözni. Egy biztos a film sokkal több, mint aminek látszik, és minden elemére pontosan figyelnünk kell, hogy ne egyen fel minket a fantasztikus fele a narratívának.

Nagyon jó film, igazából az, amit leírnak róla, az csak egy alapzat, amin a film van. Figyelni kell minden apró momentumra. Egyszerre poénos és keserédes, jól felépített, egy-két színész között nincs meg a kémia, és van benne kevéske üresjárat, emiatt csak négy csillag. Miután végeztem vele, csak bámultam bele az éjszakába, és el is kezdtem a neten keresgélni a magyarázatokat a miértekre, hogy rendesen összeálljon a kép. Többet nem is írok, talán csak annyit, hogy végre egy jó, szórakoztató film, ráadásul egy csepp melegpropaganda sincs benne.