Nk

A készítők nagyon hűek voltak az adaptálás során a könyvhöz, ilyen hosszú játékidőnél viszont ez kicsit a hátrányára fordult. Ennyire nem érdekesek a karakterek. A történet nagyon igényesen van tálalva.

Azt hittem, hogy a három autista együttélése lesz érdekes, de leginkább külön foglalkozik velük a sorozat, ami nem is baj, szerethető karakterek. A legnagyobb problémáik nem az autizmusukból adódik, nyilván ez is a nagy tanulság; nem különböznek annyira másoktól. Az összekötő kapocsként funkcionáló segítőjük, Mandy is kapott egy saját történetszálat, ami viszont számomra teljesen érdektelen.

A világ talán legismertebb képregényes főgonoszának eredettörténete, egy meglepő csavarral. Kisebb részt szól a történet Joker megszületéséről, ez Arthur Fleck tragédiája. A depresszió teljesen eluralkodik rajta, ami a személyiségzavara súlyosbodása mellett egyenesen őrületbe csap át. Ennek külső és belső okait nézzük végig, fájdalmasan reális tálalásban. Joaquin Phoenix játéka lehengerlő, testét is teljesen alávetette a szerepnek. A film atmoszférája nagyon erős, markáns képek, megkapó zene. Robert DeNiro szereplése a film legnagyobb negatívuma, ugribugris talk show műsorvezetőként esetlen és röhejes.

Időhurokban rekedt emberekről újat mutatni már nem nagyon lehet, most sem sikerült. Viszont ahogy a két főszereplő kezeli a helyzetet, elég szórakoztató. Van egy-két elég bevállalós poén, de pár mondat erejéig komoly is tud lenni a film, egyáltalán nem kizökkentő módon.

Bár többször is elhangzik John Kramer neve, de hogy mi a franc köze van az utánzónak hozzá, vagy miért próbálja a módszereit ilyen precízen másolni, arról egy szó sem esik. A krimiszál előtérbe helyezése nem gond, de így a brutális csapdák nem illenek a közegbe. Chris Rock harsány karaktere nem szokatlan, szerintem nem is zavaró, nyomozóként viszont hiteltelen. Az alapkoncepció jól hangzott, az esély is megvolt, hogy működőképes legyen (főleg a Fűrész-veteránok miatt, akik jelen voltak), mégsem állt össze egy egésszé.