Joker (2019)

Mikor először láttam még tavaly októberben, akkor úgy éreztem, hogy zseniális amit látok, de már akkor is fejemben volt a gondolat, hogy vajon nem csak az okozott-e bennem eufóriát, hogy 2012 óta először készítettek jó DC-filmet? Most újranézés után már látom, hogy a központi idegrendszerem irányítópultjában éket vert képzet igaznak bonyolult. Mivel már túl vagyok a kezdeti örömérzeten, amit - ahogy fentebb is írtam - az váltott ki belőlem, hogy a DC még képes nézhető filmeket összedobni, könnyen felismerhetővé vált számomra, hogy a film valódi mélysége - amit olyan nagyon dicsérnek a mű elkötelezett fanatikusai - nem sokban haladja meg egy átlagos Marvel-film szintjét. A bemutatott rendszer- és társadalomkritika pont olyan szinten van, mint amilyeneket én írogattam 13-14 esztendős koromban amatőr képregények formájában a matematika füzetem hátuljába: vagyis gyerekes(en primitív) és leegyszerűsített, hogy a közönség nem kimondottan művelt és kevésbé olvasott része is megértse: "A szegények jók, a gazdagok rosszak!". A film nem több, mint egy, az átlag mainstream képregényadaptációknál valamivel igényesebben (vagy talán inkább művészieskedőbben) elkészített Scorsese-hommage, aminek legnagyobb vonzereje Phoenix valóban kiemelkedő alakítása, de hát ő mikor nem kiemelkedő, ugye?

Kimondottan irritáló világ, feleslegesen elnyújtott, nyomasztó dráma, a főszereplőt leszámítva jellegtelen szereplők és szerepek. Indokolatlanul túlhype-olt, a Joker éra örök válságát, a Heath Ledger elvesztéséből fakadó pótolhatatlan űrt már-már kikönyörgő, zokogó és elveszett rajongói szívek mannája. Egy minden létező képregénymotívumot nélkülöző túldramatizált, és a valós Joker mítoszt ledöngölő DC film. (A Nolan éra nem volt még elég mély egy supervillainhez, kedves rajongó?) Ahogyan rengetegen leírták már, egy pszichopata életébe enged betekintést komor, füstszagú jelenetek masszájába gyúrva, a szánt szerep szerint szánalmas és értéktelen karaktert görgetve maga előtt. Ez a film egy – férfinak nem nevezhető, sokkal inkább gyerek – beteg karakter vélt és valós traumáinak gyurmája. Szomorú leirata a mai világnak. Szomorú, hogy mennyi rajongó szán meg egy gyilkost, hányan és hányan látják viszont életük kisebb-nagyobb traumáját a filmvásznon, akár egy tükörben fedeznék fel önmaguk elől is titkolt személyiségük mélyen lappangó motívumait. A főszereplő játéka a számomra nyújtott egyetlen érdeme a filmnek, de ez is indokolatlanul fel van nagyítva. Nem tartom nagyszerű színésznek Joaquin Phoenixet. Ő az a színész, akinek minden játékából süt a görcsösen akarás, a sztárrá és legendás színésszé válás kielégületlen vágya, ez eddig minden filmjére rásütötte a bélyegét. Igen, úgy gond... több»

Régóta vártam már egy ilyen filmre, ami részletesen bemutatja, hogyan tud egy alapvetően jó szándékú emberből elmebeteget csinálni ez az úgynevezett "civilizált" társadalom. Nem gondoltam volna, hogy ezt egy Joker-film fogja beteljesíteni, de végül így lett. Már a kezdés nagyon hatásos, ahogy Phoenix karakterét csak úgy szórakozásból néhány suttyó jól összeveri, megadja az egész film komor és lélekölő hangulatát, amit a fájdalmas hegedű muzsika is végig kísér. Láthatjuk, ahogy a későbbi Joker mindent elkövet, hogy megnevettesse az embereket, de ezt újra és újra semmibe veszik, sőt, még jól ki is gúnyolják, és még az állásából is kirúgják. A folyamatos negatív behatások pedig folyamatosan tolják a szakadék felé, erre még egy lapáttal anyja betegsége is rátesz. A fordulópont ott kezdődik el, amikor agyonlövi a három suttyót, innentől pedig nincs megállás. Igaz, még megpróbálkozik egy elkeseredett próbálkozással a stand up comedy felé is, de az emberek itt is csak kigúnyolják. Nem csodálom, hogy a film már a moziba kerülése előtt nagy vihart kavart. Hisz pont az olyan embereket boncolgatja, akiket a társadalom nem fogadott be, azok pedig különböző módokon álltak bosszút ezért, legyen az sorozatgyilkos, tömeggyilkos, erőszakoló, a sort folytathatnám a végtelenségig. Hisz ez a legnagyobb kritika társadalmunk iránt: senki sem születik szörnyetegnek, de külső emberi behatások által bá... több»

:::A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZHAT::: Hol is lehetne elkezdeni, hiszen olyan erővel adta át a nézőnek ez a dráma-krimi a benne rejlő erőt, hogy az már teljesen más szintet képvisel, és ezt próbálom mindenféle „egekbe emelés” nélkül leírni. Sok részre le lehet bontani, és elemezgetni lehet Todd Phillips alkotását, mivel remekül tükrözi a világunk sanyarú „mocskát”. Belevitte egy DC előtörténetbe a mai társadalom ékes hibáit. Az elnyomásra, az elégtételre, a gazdagok és szegények közti állandó ellentétekre operál egyrészt a Joker. Ugyebár Arthur Flecket, akit Joaquin Phoenix alakított – nem is akárhogyan, de ezt majd csak később – elképesztő jól mutatták be a játékidő elejétől, azt a sorozatos pofont, amit az élettől kapott egy akkor még ártatlan, szerény, udvarias ember, aki próbálja túlélni a mindennapokat. Csak hát ez a pohár előbb vagy utóbb megtelik, és meg is telt, de a rögös út, ami odáig vezetett, élményszámba ment. Személy szerint, ahogyan azt külső szemmel nézem, szinte minden esetben a szegényebb sorsú embereknek szurkolunk a galád nagyhatalommal bíró gazdagokkal szemben. Itt is arról beszélhetünk, több jelenetben is ott van, miként bánnak a szegényekkel, és mit tehetnek meg a jobb módúak. Gondolok itt Thomas Wayne karakterére, és ott az ellentét Arthur Fleck személyében. Természetesen egészen addig, míg „Jokert nem csinál belőle a város”. De lehetne a ... több»

A történet adott. A DC világból már megismerhettük a gonosz Joker karaktert, aki valamilyen okból kifolyólag megőrült, és embereket gyilkolt. Hát ez nem teljesen az a történet, így, ha csak azért néznéd meg, mert szeretted a Batman filmben, az Öngyilkos osztagban vagy a Gotham sorozatban a karaktert, akkor még egy kicsit gondold át, hogy megnézed-e! De, hogy segítsek, néhány érv, hogy miért nézd meg: - Zseniális a színészi alakítás. - Megismerhetsz egy mentális betegséget, ami jelenleg is nagyon sok embert érint a világban. - Új oldaláról ismered meg a Joker karaktert. - Mert mindenki azt mondja, hogy nagyon jó film :) De lássuk csak, miért is olyan jó ez a film! A színész, Joaquin Phoenix nem hiába kapta meg az alakításáért járó Oscar-díjat. Nagyon nehéz olyan karakter alakítani, aki szerethető, és akiért érdemes nézni egy filmet. De még nehezebb olyan szerepet eljátszani, ami nemcsak, hogy megosztó, de még őrült is. Talán belül is kicsit őrültnek kell lenni, hogy annyira át tudja valaki adni a szerepnek magát, mint Joaquin. Nagyon jól alakít, és annyira valóságos az egész történet. Semmi nagy szenzáció nincs benne, nincsenek mesteri effektusok, legyőzendő ellenség és szuperhősök. Mindössze a való világot mutatja be egy mentálisan beteg ember szemszögéből. Nagyon elgondolkodtató, és csak magamat tudom továbbra is ismételni: zseniális! Remélem, sikerült meggyőznöm, ha éppen az... több»

Közepes film egy érdekes és beteg emberrel a középpontban. JP jó és hiteles, de a történet átlagos. Többet vártam tőle.

Nem tartozom a képregényfilm rajongók népes táborához, ám a rengeteg ajnározó, szinte már-már istenítő kritika és vélemény hatására úgy döntöttem, hogy beülök a moziba, és megnézem ezt a filmet. A megszokott robbantgatós, vizuális effektusokkal telezsúfolt képregénymozi helyett egy kőkemény karakterdrámát kap az ember az arcába. Joker a filmben nem a mindenki által jól ismert ripacs, groteszk humorú, csak a móka kedvéért gyilkoló bohóc, hanem egy depressziós, legalább hétféle gyógyszeren élő labilis férfi, aki a beteg anyjával él, és akit mentális problémái miatt nevetőgörcsök gyötörnek. Mindennapjait utcai bohócként tengeti, esténként pedig stand up komikusként próbál érvényesülni, ám próbálkozási rendre kudarcba fulladnak. A többségi társadalom pedig minden igyekezete ellenére kiveti magából. Maga a képregényes szál csak egy plusz adalék, nem ezen van a hangsúly, hanem azon, hogy hogyan születik egy súlyosan traumatizált kisemberből egy köztörvényes bűnöző, egy gyilkos. Joaquin Phoenix pedig egy hátborzongatóan hiteles alakítással mutatja ezt be. Hatalmas beleéléssel hozta a figurát, ami sokat emelt a film élvezeti értékén. Nemcsak Joker, hanem Gotham városa is egészen más, mint a képregényekben. A mesebeli bűnősváros helyett inkább egy nyolcvanas évekbeli szürke, züllött nagyváros, ami úszik a mocsokban és a szemétben. Ahol a gazdagok és szegények közötti szakadék egyre csak... több»