Joker (2019)

Sajnálatos módon nem lehet maradéktalanul egységesnek tekinteni – főleg erkölcsi szempontból – eme rendkívüli drámai felütéssel operáló filmet. Ez a tény igazán jelentős határvonalat húz abban a tekintetben hogy minden értelemben mérföldkőnek lehesse... több»n tekinteni. A 21. század elején láthatóan a végletekig felfokozódott a közösségi morál általános erodálódása. Az atomizálódott társadalomban még jelen lévő érzelmileg szegregált emberek rendszerint hiába keresik a kapcsolatokat társaikkal, immáron sem a közös nyelv, sem a szándék nincsen meg. A legkisebb erőhatás irányában, a legkönnyebb módon és erőtlenül mozgó embertömeg csak a külső hatásoknak és az ösztönök delejes erőhatásainak engedelmeskedve kullog legtöbbször céltalanul. A bohóc figurája immáron nem egy társadalmi szerep, hanem inkább lélektani jelenség, a lejtmenet végső stádiumának szimbóluma. Talán nem járunk messze a valóságtól, ha a depresszió pszichés folyamatának bizonyos stádiumait láthatjuk megnyilvánulni a bohóc karakterének „személyiségfejlődésében”. Ám nem mehet el a néző amellett a jelzésértékű mozzanat mellett, hogy jelen esetben egy végletekig kiélezett belső frusztráció hatására súlyos melankóliába csapás helyett egy erőszakkal teli állapot veszi kezdetét. Nem megkerülhető módon láthatóvá válik a kollektív pszichének az individuumokig összefonódó öngerjesztő hatása. Ez az a furcsa érzelmi kilengése a filmnek, amely kissé disszonánssá teszi az egész történet kifutását. Ugyanis furcsa módon az indulat eszkalálódásában sajnos semmilyen távoli cél nem fedezhető fel, csupán az anarchia. Meglehetősen sekélyessé tenné a történetet – az elmesélés szempontjából korai történések valódi, eksztatikus voltát figyelembe véve –, ha megoldásként az említett káosz jellegű állapotot kapná a néző. Ezzel különösebbet nem lehet kezdeni. Némi kitekintés a szereposztást illetően: Joaquin Phoenix- et az elsők között láthattuk a Gladiátorban, mondhatni hamvas ifjú korában. És szó mi szó, majdhogynem kezdő színészként milyen frenetikusat nyújtott. Sok-sok évvel később eme kissé letargikus darabban újra feltűnik csodálatos tehetségével. Összességében egy nagyon megrázó filmről van szó, melynek emberi történései nagyon megérinthetik a nézőt. És pluszban egy cseresznye a tejszínhab tetején még: Robert de Niro szerepvállalása a televíziós karakter képében. Mondhatni szintén eposzi. Aki még nem látta, és hajlamos a gyors hangulatváltozásra, annak ködös őszi estéken semmiképp nem ajánlott a megtekintése.

Kimondottan irritáló világ, feleslegesen elnyújtott, nyomasztó dráma, a főszereplőt leszámítva jellegtelen szereplők és szerepek. Indokolatlanul túlhype-olt, a Joker éra örök válságát, a Heath Ledger elvesztéséből fakadó pótolhatatlan űrt már-már kik... teljes kritika»

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az önálló Joker eredettörténet a kritikusok aranybányája lesz, olyannyira tartalmas alkotás. Az első szembetűnő jellegzetessége, hogy nem szuperhős film. Egy mesteri pszichothrillerrel van dolgunk, Todd Phillips ugyanis megrázóan erős drámát alkoto... teljes kritika»

Régóta vártam már egy ilyen filmre, ami részletesen bemutatja, hogyan tud egy alapvetően jó szándékú emberből elmebeteget csinálni ez az úgynevezett "civilizált" társadalom. Nem gondoltam volna, hogy ezt egy Joker-film fogja beteljesíteni, de végül í... teljes kritika»

Iszonyat jó előzményfilm készült a karakterhez, és meglepő módon egy olyan rendezőtől, akitől nem számítottunk ekkora durranásra. Joaquin Phoenix nagyon jó választás volt Arthur szerepére. A helyszínek, a zene, a fényképezés mind rendben voltak, és e... több»gy olyan film kerekedett belőle, amit akárhányszor újra tudna nézni az ember. Érdemes megnézni, nem csak a képregény rajongóknak.

Közepes film egy érdekes és beteg emberrel a középpontban. JP jó és hiteles, de a történet átlagos. Többet vártam tőle.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Hol is lehetne elkezdeni, hiszen olyan erővel adta át a nézőnek ez a dráma-krimi a benne rejlő erőt, hogy az már teljesen más szintet képvisel, és ezt próbálom mindenféle „egekbe emelés” nélkül leírni. Sok részre le lehet bontani, és elemezgetni le... teljes kritika»