Akkor kezdeném a negatívumokkal: a film nagy része sajnos rendkívül szájbarágósra és hatásvadászra sikeredett: szinte egy percre sem engedi el a néző kezét, minden gesztus, gondolat alaposan meg van mutatva és magyarázva, nincs semmi a fantáziánkra bízva. Régebbi, klasszikus filmekre is bőségesen kapunk utalásokat, illetve direkt nyúlásokat, a Modern időktől A komédia királyán át egészen a Száll a kakukk fészkére-ig. Sajnos erre a hatásvadász hangulatra csak még jobban rásegít Hildur Guðnadóttir tolakodóan grandiózus zenéje. Nem lett volna jobb, hogyha akárcsak a Csernobilnél, ide is inkább valami finoman hátborzongató, sötét ambient zenét komponált volna? Úgy talán jobban összeértek volna az „ízek”, a felhasznált pop- és rockszámok megtalálták volna a helyüket, ráadásul a film atmoszférája is jóval egységesebb lenne. De ez szerintem már inkább az író-rendező hibája, nem az övé.
Nekem amúgy a főszereplő jellemrajzával semmi bajom nincs. Egy lelkileg sérült, mentálisan beteg emberre pont az a jellemző, hogy olyan szituációkban mutathat félénkséget vagy hihetetlen magabiztosságot, illetve olyan dolgok okozhatnak neki örömet vagy bánatot, amik egy átlagos emberből pont az ellentétét váltanák ki. Ebből a szempontból Arthur Fleck/Joker karaktere nagyon is működik. De azért gondoljuk meg, tényleg olyan érdekes ez a figura, hogy bő két órát eltöltsünk a társaságában? Talán nem, és éppen ezért a jelenetek és a főszereplő manírjai egy idő után önismétlővé válnak, így Joaquin Phoenix alakítása is ritkán kap lángra, de amikor igen, akkor tényleg ezer fokon ég. A többi szereplő is remekül el lett találva, bár ők csak asszisztálnak Phoenixhez képest.
A film utolsó fél órája viszont nagyon jól sikerült: szinte áttöri a vásznat, és úgy vágja arcon az embert, ahogy csak kevés mozi képes. Aki azt állítja, hogy ezekben a jelenetekben az alkotók Jokeren keresztül direkt a társadalom és a tehetősek ellen bujtogatják a nézőt, az szerintem nagyon félreértette a filmet, nem is beszélve egyes amerikai újságírók Pangloss mestert idéző („Ez minden világok legjobbika és csak az erkölcstelen, ferde hajlamú, életképtelen embereknek lehet vele problémája.”) világlátásáról. Az erőszakra nyilván nincs mentség, akár egyetlen sérült személy, akár egy csoport, akár a többségi társadalom teszi, legyen bármi is az indítéka. Itt azonban arról van szó, hogy az ilyen figurák, mint a főszereplő, nem állnak a társadalmon kívül, hiába is próbálják őket kívülre rekeszteni, ők is ugyanúgy annak a rendszernek a részei, ami kitermeli őket. Márpedig a társadalom nem valami elvont, statikus dolog, hanem annak az összessége, ahogy te és én bánunk egymással, illetve a többi emberrel. Ha így értelmezem, akkor Joker karaktere és a film: tükör. Itt az ideje belenéznünk!
87 Joker (2019)
Eszelős, veszedelmes, kissé mulatságos. Vajon mi vezetett oda, hogy a sikertelen stand-up komikusból pszichopata gyilkos, Batman főellensége váljon? Todd Philips szenzációs... több»
Szereplők: Robert De Niro, Joaquin Phoenix, Frances Conroy, Zazie Beetz, Brian Tyree Henry
