Korrekt sorozat King tollából, persze a helyszín, mint mindig, Maine. Szép lassan bontják ki a történetet, ami két szálon fut. Egyrészt látjuk az intézet ténykedését, másrészt pedig követjük az éjjeles járőr történéseit, amik egy idő után összefutnak. Vannak meglepő csavarok, kellő brutalitás, a szereplők között pedig kiemelkedik a genya igazgatónő, valamint az Ellist alakító fiú. A végső dilemma pedig nem akármilyen: valóban megéri feláldozni gyerekeket a nagyobb jóért? Remélem, lesz második évad.
Jack Black elviszi a hátán az egészet, akárcsak a disznót, ami zseniális jelenet. Kár hogy ezt leszámítva elég izzadságszagú a végeredmény, de a nosztalgia és mondanivaló miatt adok rá egy jószívű négyest.
Nem okozott csalódást, ugyanolyan véres és túlzó, mint elődje, csak most nácik helyett a komcsik akadályozzák a finn John Wick törekvéseit. A történet most sincs túlbonyolítva, Stephen Lang behozatala viszont jó ötlet volt, ő arra született, hogy ilyen genyó szerepeket játszon. Rövidebb, mint az első rész, mégsem tűnik fel, mert egyik akció követi a másikat, a látványvilág és a hangulat pedig ezúttal is pazar. Egy idő után a brutalitás már annyira abszurd, hogy én néha felnevettem. Jorma Tomillának ezúttal sem kellett szövegkönyvvel bajlódni, de arcára mindig kiülnek az érzelmek, valamint ennyi idősen így kinézni, respect! A finálé is kellően hatásos, a lassítások hozzátesznek az amúgy is el... több»
Egy igazi francia gyöngyszem, az óriáskerekes rész mintha csak egy amcsi szuperprodukcióból származna. A színészi felhozatal is parádés, de aki elviszi a show-t, az José Garcia, a török! Minden rezdülése munkát ad a rekeszizmoknak. Még így, több, mint 20 év távlatából is remek szórakozás.
Sikerült csinálni ebből a meséből is egy aberrált horrorfilmet, igaz, ez egész nézhető lett. Azért érzékenyebb gyomrúak ne nagyon kajáljanak be előtte, mert lehet, úgy járnak, mint a mostohatestvér a galandférgekkel a végén...
61 Az intézet (2025)