Nem okozott csalódást, ugyanolyan véres és túlzó mint elődje, csak most nácik helyett a komcsik akadályozzák a finn John Wick törekvéseit. A történet most sincs túlbonyolîtva, Stephen Lang behozatala viszont jó ötlet volt, ő arra született hogy ilyen genyó szerepeket játszon. Rövidebb mint az első rész mégse tűnik fel, mert egyik akció követi a másikat, a látványvilág és a hangulat pedig ezúttal is pazar. Egy idő után a brutalitás már annyira abszurd, hogy én néha már felnevettem. Jorma Tomillának ezúttal sem kellett szövegkönyvel bajlódni, de arcára mindig kiülnek az érzelmek, valamint ennyi idősen îgy kinézni, respect! A finálé is kellően hatásos, a lassîtások hozzátesznek az amúgy is első... több»
Egy igazi francia gyöngyszem, az óriáskerekes rész mintha csak egy amcsi szuperprodukcióból származna. A színészi felhozatal is parádés, de aki elviszi a show-t, az José Garcia, a török! Minden rezdülése munkát ad a rekeszizmoknak. Még így, több, mint 20 év távlatából is remek szórakozás.
Sikerült csinálni ebből a meséből is egy aberrált horrorfilmet, igaz, ez egész nézhető lett. Azért érzékenyebb gyomrúak ne nagyon kajáljanak be előtte, mert lehet, úgy járnak, mint a mostohatestvér a galandférgekkel a végén...
Leszámítva a gyenge minőségű CGI-t és az indokolatlanul hosszú játékidőt, kellemes csalódás volt. A dínókat élethűen ábrázolják, így végre a Velociraptorok is tollasak, és nem úgy néznek ki, mint két lábon járó varánuszok. Vannak benne meglepően brutális részek, itt a kamera nem fordul el, és nem takarja ki semmi, mikor a dínók ízekre cincálják áldozatukat. Természetesen a legjobb részeket most is a T-Rexek kapják, akik egy nagyobb falu lélekszámát megeszik. A vietnámi háborús filmeket megidéző feeling már csak hab volt a tortán. Igazi bűnös élvezet.
Neeson karrierje alkonyán már nem rest belecsúszni a B-kategória mocsarába. Az első rész is az volt, ez még inkább, de legalább a környezet csodaszép. Egyszeri agy nélküli szórakozásra viszont alkalmas.
92 Sisu – A bosszú útja (2025)