Út a szabadságba

Gyönyörű film. Igazi érzelmi hullámvasút, rettenetes mélységekkel és egekig emelő magasságokkal. A hossza ellenére egy percig sem hagy kizökkenni, mindvégig mutat valami lényegeset. Remek a dramaturgia, helyenként meglepő allegorikus képekkel, jelene... Többtekkel, és a kameramunka is igazán kivételes. A fizikai környezet csodálatos, néhol egyenesen lélegzetelállító. A színészekről pedig az a véleményem, hogy kivétel nélkül mindenki zseniális! Teljesen figyelmen kívül tudtam hagyni, hogy csak szerepet játszanak. Én mindenkit "elhittem".

Az elején elmondott szöveggel kicsit lelőtték a poént. Így nem volt annyira izgalmas. Alapból nem volt meg benne az a bizonyos, megmagyarázhatatlan plusz, amit vártam tőle. Viszont ennek okát nem a színészekben kell keresni. Ők nagyon jók voltak és e... Többrősek a szerepeikben. Maga a történet sem rossz, pláne, hogy egy egykori gulágfogoly írásai alapján készült. A képekkel pedig nagyon sokat tudtak hozzátenni a filmhez. A vége kicsit be lett pörgetve. Nem igazán értettem, hogy ha az addig megtett utat ilyen részletesen bemutatták, akkor miért nem bírt még el pár percet a befejezés.

Mindeddig azt gondoltam, hogy a „Sarkvidék” című filmben Mads Mikkelsen élte át a legnehezebb forgatást. Nagy tévedés, mert amit ennek a filmnek a szereplői kibírtak, az túlmegy az emberi képességek határain. Még nézni is fizikai gyötrelemmel járt. A... Több legteljesebb elismerésem a színészeknek. Szörnyű, embertelen körülmények voltak a GULAG táboraiban, de ami a szökésük után következett, az ép ésszel fel nem fogható! Jogosnak tartom, hogy néhányan kétségbe is vonják Sławomir Rawicz (1915-2004) írásának hitelességét. Igazság ide, vagy oda, kegyetlenül látványos (mindkét jelzőt találónak érzem!) film született Peter Weir rendezésében. Van egy hasonló témájú könyv/film, a címe: „Ameddig a lábam bírja”, Josef Martin Bauer memoárja alapján készült, a filmváltozatot pedig Hardy Martins rendezte kilenc évvel korábban. Azt hitelesebbnek érzem. A film látványvilága erősen emlékeztet a National Geographic természetfilmjeire, ami nem véletlen, hiszen a National Geographic Films producerként részt vett a gyártásában. Végezetül egy nagyon szubjektív megjegyzés: Saoirse Ronan „üldöz” engem. A forgatáskor éppen 16 éves színésznő akaratlanul is mindig a szemem elé kerül. Igaz, hogy a „Lady Bird” esetén számítottam rá, de itt teljesen váratlanul bukkant fel, pedig aztán jól ellennék nélküle. Az az igazság, hogy Irena szerepében ő is jó volt.

Nem finomkodik, nem próbálja meg elleplezni azt, amit nem szívesen látunk. Mindent kegyetlenül megmutat, és nem úgy, ahogy azt Hollywood tenni szokta. Kifejezetten érdekes, hogy úgy ábrázolja a háborút, hogy egyetlen csatajelenetet sem látunk. Mégis emberéletek forognak kockán