Blaskovich Ernő mindenét elvesztette a szabadságharc után. Céltalan, kicsapongó életet él, amikor egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem, a csodaló, akivel sikert sikerre halmoz az európai lóversenypályákon. Ezzel a sors tálcán kínálja neki az elégtételt, hogy nemes küzdelemben győzze le ősi ellenségét, von Oettingen bárót. Egyre durvuló rivalizálásukat azonban bonyolítja, hogy Ernő menthetetlenül beleszeret Klara von Oettingenbe, apja gyilkosának lányába. Vajon mi a fontosabb, a szerelem vagy a bosszú? (Fórum… több»
Csapjuk össze a tenyereinket, megszületett Magyarország első blockbustere, kicsit savanyú, kicsit sárga, de azért a miénk. A magam részéről kellemesen csalódtam....annyira ugyanis nem is savanyú ez a magyar narancs, mint amennyire számítottam rá, hogy az lesz. Adott egy lovas film, ami igazából nem is nagyon a lóról szól, Herendi Gábor egyik nyilatkozatában azt olvastam, hogy azért kellett a Kincsem-sztori köré írt szerelmi szál, mert a csodaló története önmagában nem lett volna elég ütős. Én ezzel nem értek egyet, ugyanis kevés dologban vagyunk elsők, mi magyarok, ha valamiben mégis, akkor az igenis megér egy misét, s Kincsem sztorijában megvolt a potenciál. Persze (amennyire sikerült utánaolvasnom) Kincsem gazdája Blaskovich gróf a valóságban fele annyira sem volt érdekes figura, mint a Nagy Ervin által megformált alteregója, szerette a nőket, de alacsony termete miatt (amit több forrás is megemlít) erősen kétlem, hogy hozta volna ezt a bonviván figurát, amelyet a filmben ábrázoltak. E mellett állítólag a pénzzel sem bánt olyan könnyelműen, mint Herendi Blaskovicha, sőt, még ugyan zsugorinak tartották a gróf urat. Egy szerelmi történethez azonban nyilván kevés lett volna egy ilyen egysíkú jellemábrázolás, hát megbocsájtható, hogy némileg meghamisították a filmben a történelmet. Ami a lóversenyeket illeti, meglepően izgalmasra sikeredett az ábrázolás, amikor Kincsem megzabolázza magát (mert ő bizony nem akar veszíteni, a kissé erőltetett, s szintén hamis romantikus hősködő fogadást inkább meg sem említem), s a zsoké szakadt kantárral ügeti végig a hajrát...na akkor azért szerintem a nézők adrenalinszintjét is sikerült kicsit meglökni. S ha már a zsokénál tartunk, óriási taps Kovács Lehelnek...szerintem tökéletes Mike Madden volt. A sok-sok valóságtól elrugaszkodás mellett egyetlen tény igazságalapjának nagyon tudtam örülni: az állatsuttogó macskának (oké a valóságban nem Schulznak hívták, de akkor is), öröm volt viszontlátni a ló és a macska barátságát, ami csempészett egy-két kedves percet a filmbe. Nagy Ervint eddig leginkább szinkronszerepeiről ismertem, de szerintem a magyar színész világ egy színes egyéniséget nyert általa, nagyon jól hozta ezt a felturbózott Blaskovich Ernő karaktert. Petrik Andrea munkásságát egyáltalán nem ismertem, de ezek után érdemes lesz odafigyelni rá. A filmben viselt kosztümjeit és frizuráit pedig egyenesen imádtam, a csontdaráló szerkezetét pedig nyugodtan alkalmazhatják a következő magyar horrorfilmben. De jajj, miért kerül mindig a legvégén a légy a levesbe? Ez a lezárás mégis mi volt? Semmi bajom a Happy endekkel, de ez azért mégis túlzás volt. A film egészen a végéig ügyesen lavírozott a "hollywoodias, de azért mégsem annyira" dimenzióban, ez viszont a záró negyedórában úgy borult, hogy hallani lehetett a reccsenését is. Nem tudom, hogy a sok pénz miatt, vagy más okból kifolyólag, de a Kincsem lezárása olyan mértékben hollywoodias lett, hogy azt még a tengerentúlon is megirígyelhetnék. Emiatt pedig van némi keserű szájíz...Összegezve: minden idők legdrágább magyar filmje azért remélem visszahozza az árát, mert megérdemli, jó film lett, épp emiatt elképzelhető, hogy a közeljövőben több hazai blockbusterrel fogunk találkozni (az persze más kérdés, hogy azok meg fogják-e érni az árukat). Egy izgalmas, szórakoztató játékfilm erejéig rugaszkodik el a valóságalaptól, amelyek megbocsáthatóak, akárcsak a modern "kikacsintásai" is (Mizu dúdolás, szelfizés egy régi kamerával, és egy apró megjegyzés a vasárnapi boltzárra).
Nálam egyértelműen az utóbbi évek legjobban sikerült magyar filmje! A korhű ábrázolás (egyedül, de annál inkább csak a Mizu lógott ki), a történelmi háttér helyenkénti megjelenése, de nem túlerőltetése, az egyszerű, de annál izgalmasabb történet mind-mind nagyon megragadtak. Nem akart nagyot alkotni a film, ez nem ismeretterjesztő, nem romantikus, nem vígjáték, egyszerűen egy kellemes hangulatfilm, amiben az előbb felsoroltakból mind van egy-egy kis elem. Éppen ezért ne is akarjuk egyik kategóriába se sorolni, mert nagyot kell csalódnunk. A maga egyszerűségével (bár a kiemelkedő látvány magyar filmben ritkán tapasztalható volt) elvarázsolt engem, és sok más magyar embert is. Bár tudtam, hogy Kincsem élete összes futamát megnyerte, végig együtt izgultam a helyszínen lévő hölgyekkel és urakkal, rendkívül izgalmas megvalósítás volt maga a verseny is. Több ilyen magyar film kéne!
Herendi Gábor sajnos nem egy Várkonyi Zoltán. Magyar viszonylatban ennyi pénzből még nem forgattak filmet, a ráfordított összeg pedig nem térül meg, hiába szajkózza minden létező fórum, hogy soha ekkora rekord számú néző. Az érdeklődés azt jelzi, hogy a közönség igényli a romantikus kalandfilm műfaját, de jobbat érdemelne. A történelmi hűséget kár számon kérni, valószínűleg ez nem is volt az alkotók célja, de engem kifejezetten zavart a korba nem illő jelenetek (tánc a bálban, extrém jelmezek, lájkolás, stb.) Szándékuk szerint ütős közönségfilmet akartak készíteni, ez többé kevésbé sikerült is. A színészek nem különösebben tettek ki magukért, átlagos szinten eljátszották a szerepüket. Szerintem ezen a pénzen inkább a Toldi-filmet kellett volna megvalósítani, de mivel lovas nemzet vagyunk a Kincsem ebben a versenyben is győzött.
Blaskovich Ernőnek a Reáltanoda utcában volt egy belvárosi háza, vagy inkább palotája, melynek istállójában elhelyezte Kincsemet is. Olyan nagy hírességek látogatták itt meg, mint a walesi herceg, illetve a spanyol király. A palotában lakott külön lakrészben egy Szabó Karolina nevű színésznő-tanonc is, aki bár 22 évvel fiatalabb volt Blaskovich Ernőnél, bizalmas kapcsolatot ápolt vele. Ezt a bizonyos kapcsolatot azonban titkolták a nyilvánosság előtt.
(Filmelemző )Kincsem legelső versenyét 1876. július 21-én futotta Berlinben, utolsó győzelmét pedig 1879. október 21-én aratta Budapesten. A két időpont közt világhírűvé vált.
(Filmelemző )