Minden tisztelet a történetnek, az összes alkotónak és szereplőnek, még a jópofa kutyusnak is, de igazából Jack Nicholson viszi a prímet. Fantasztikus képességekkel megáldott színész, aki – mint már annyiszor – most is brillírozott. Nagyon tetszett a film.
A műsorújságban olvasott előzetes keltette fel hitetlenkedő érdeklődésemet. Az elején még nem jöttem rá, hogy ez egy szándékosan kamu dokumentumfilm, hiszen hiteles, köztiszteletben álló riportalanyok nyilatkoztak, de gyanús volt a dolog. Végig ott dübörgött a fejemben: ez lehetetlen! És persze, hogy az. Az ötlet zseniális!
Ezt kár lett volna kihagyni! Három külön témájú kis karcolat egyforma hatással. Mindhárom akkorát csattanó poénnal a végén, hogy "a fal adja a másikat". Mégis nyugodt, kedves, tüneményes stílusban történik minden. Nem mellesleg izgalmas beleszimatolni az 1970-es évek hangulatába, és a fent felsorolt remek színészeken kívül látni más remek művészeket is, többek között Váradi Hédit, Gyöngyössy Katit, Kállai Ferencet, Balázsovits Lajost, Bujtor Istvánt. A fekete-fehér technika is különlegessé teszi a filmet (manapság), a zene is nagyszerű. Zseniális.
Igen, a fények, árnyak, képek nagyon szépek. Roger Deakins kiváló operatőri munkája igazán figyelemre méltó. Olivia Colman alakítása is remek. De csak ennyi. Összességében a film nem tetszik, a tematika, a mondanivaló zavaros és lapos.
Karol Wojtyła – II. János Pál pápa – soha nem írt önéletrajzot, de beszédeiben, írásaiban, valamint a vele készült interjúkban gyakran idézte fel életének fontosabb eseményeit, személyes emlékeit. Ezek alapján készülhettek róla olyan csodálatos filmek, mint például ez. Engem lenyűgözött.
Értékes, elgondolkodtató történet igazán jó színészekkel. Hit, kitartás, becsület, harc, csalás, árulás ... s még számtalan erkölcsi fogalmat felsorolhatunk, ami itt mind megmutatja magát. Nagyszerű, ám "semmi különös"; csak maga az élet.
Robin Williams és Robert De Niro valóban feledhetetlen alakítást nyújtott, de nem lenne igazságos, ha a többieket nem méltatnánk. Kivétel nélkül mindenki zseniálisan hozta a figuráját. Hatalmas élmény, nagyszerű film! Amikor valami szörnyen félelmetes és ugyanakkor megrendítően csodálatos. Ez a fura kettősség nagyon érdekes érzés. (Egyébként ez a történet kicsit emlékeztet Daniel Keyes: Charly - Virágot Algernonnak c. művére. Az is nagy hatással volt rám.)
Egyet kell értsek a korábbi véleményekkel, miszerint a színészi gárda nagyszerű, kivételes csemege, de maga a film nem sikerült jól. Inkább csak átlagos. Persze valódi családi, kapcsolati problémákat feszeget, némi fura humora is van, sőt még show-elemeket is kapunk, valahogy mégis döcög az egész.
Atyaég! Nem hittem a szememnek, fülemnek. Bármilyen elmélettel, művészi hitvallással magyarázzák munkájukat az alkotók, én csak arra tudok gondolni, hogy „elgurult a gyógyszerük”. És most nem vagyok hajlandó magamban keresni a hibát. Döbbenet. Az alkalmazott technikai megoldások és az események egyaránt nagyon durva túlzások. Rettenetes, beteges, emészthetetlen szimbólumok sorozata az egész. Tömény elmebaj!
A film történetét átlagosnak gondolom, de a szereplők többsége átlagon felüli. Több kedvencemet láthattam együtt, ami külön öröm volt számomra. A környezet is kimondottan kellemes a szemnek. Én jól szórakoztam.
Társadalmi korkép túltechnologizált életünkről egyéni pszichés kórképekkel illusztrálva. Hiába vígjáték, hiába a számos komikus helyzet, eléggé ijesztő és fárasztó ez a neurotikus káosz. Nekem egy picit sok volt. Mégis érdemes végignézni a filmet, mert a történetben a végső dupla csavar igazán nagy ötlet. Betalál.
Nem a kimondottan 19. század végi tematikájú vadnyugat, de mégis határozottan western. Nem klasszikus detektívtörténet, de mégis izgalmas krimi. Nem rohan, pörög, durrog, de mégis végig ébren tartja a figyelmet, és teszi mindezt úgy, hogy minden tekintetben lenyűgözően elegáns. Le a kalappal!
Linóleum? Azt észrevettem, hogy egy bordó, foltos linóleumpadló rendre megjelenik a különböző helyszíneken – munkahelyi iroda, iskola, a ház régi szobája –, de arra magamtól nem jöttem rá, hogy mit szimbolizál és miért ez lett a film címe. (Colin West rendező nyilatkozatai alapján a Google adott rá elfogadható magyarázatot, érdemes rákeresni.) Ez egy rendkívül különleges film. A furcsa, álomszerű, szürreális események sora eleinte összezavart, de valahogy mégis magával sodort, és nem tudtam abbahagyni. A vígjáték besorolással nem értek egyet; itt egy nagyon komoly gondolatokat, valódi értékeket és mély érzelmeket megjelenítő szomorú történetet látunk. Persze igazából csak az utolsó kb. 15 pe... több»
Igazán remek szórakozás, én nagyon kedvelem ezt a sorozatot! Kellően fanyar és meghökkentő poénok sokasága, hiteles környezet és szuper színészek. Su Pollard az egyik kedvencem, persze mindenki kiválóan hozza a saját figuráját.
Egy kis időutazás, egy kis kaland és izgalom, egy kis romantika. A vége ugyan szerintem picit sziruposra sikeredett, de attól még ez egy jó kis film. Leköt és szórakoztat a jópofa figurákat alakító kellemes színészekkel és a két klassz kis sráccal. Nekem tetszett.
Szerintem ez nem vígjáték, hanem egy súlyos lelki problémákat boncolgató gyengécske "tragédia". Az eredeti cím utal erre. (A magyar címe rettenetes.) Ugyan van benne sok önirónia és szarkazmus, amit főleg Lily Tomlin figurája képvisel, és talán az utolsó 10-12 perc tényleg poénos, de az is kőkemény fekete humor. Nem nevettetett meg ez a film. Sőt! Ráadásul számos momentumától kimondottan émelyegtem, nagyon idegen értékrendet tolt az arcomba. (Nem tudom, hogy Jane Fondának miért volt szüksége erre a szerepre? Szerintem kihagyhatta volna.)
A Németországban született Albrecht Muth egy igazi szélhámos, hamis ürügyekkel, hazugságokkal, manipulációkkal jutott be az amerikai elitbe és kapaszkodott fel a társadalmi ranglétrán. A nála 44 évvel idősebb írónőt, politikai körökben is elismert társasági hölgyet, Viola Herms Drath-ot is átveréssel, manipulációval vette le a lábáról és tudta feleségül venni. Érdekházasság volt sok viszontagsággal, amelynek 2011-ben tragédia lett a vége. 2014-ben Muth-ot előre kitervelt gyilkosság vádjával 50 év börtönbüntetésre ítélték, mivel a tett különösen kegyetlen volt, és egy kiszolgáltatott áldozattal szemben követte el. Más nevekkel és bizonyára alkotói fantáziával színezve, de e valós események ... több»
Az első 15-20 percben kicsit zavarban voltam, mert nehezen tudtam követni a neveket, a rokoni és egyéb kapcsolatokat. Aztán lassan tisztult a dolog. Egyre több információ derült ki a párbeszédekből, eseményekből és megértettem, hogy egy (nem túl pörgős, de) izgalmas krimit látok, korhű, látványos környezetben. Igazából a sok számomra nagyon kedves színész miatt kezdtem el nézni a filmet, de a végére maga a történet is fontos lett. Érdemes volt leülnöm a képernyő elé.
Érdekes történet. Izgalmas, látványos, szerencsére nem túl véres, de ütős. Szerintem is időnként újra és újra meg lehet nézni. H. Ford is rendben van, de nekem Tommy Lee Jones a kedvencem ebben a filmben.
88 Lesz ez még így se! (1997)