Kedves, vidám, szórakoztató darab, minden szereplője nagyszerű és szeretni való. Ez is olyan film, amit sokszor újra lehet nézni. Én időnként örömmel meg is teszem.
A durva, erőszakos jelenetek ellenére (illetve azokkal együtt) egy érdekes és érzelemgazdag film. Két gyötört sorsú ember különös találkozása, amely során segítve egymást, egy rövid időre letehetik terheiket, hogy aztán cipelje tovább ki-ki a maga útján. Elgondolkodtató: vajon az emberi kapcsolatok alakulásában mennyi az előre elrendeltetett, és mennyi a véletlen műve?
Bánom, hogy megnéztem. Nem tartom igazán rossz filmnek, csak a rám gyakorolt hatása miatt választottam ezt a minősítést. Rendesen kiborított. Egy számomra nagyon furcsa, idegesítő párkapcsolattal találkoztam, amit csak még terheltebbé tett a beteges bűnügyi szál. Ráadásul ezt az egész hátborzongató helyzetet egy csodálatos természeti környezetbe helyezték, amit túl nagy kontrasztnak tartok.
Izgalmas "átverős" gengsztertörténet korhű díszletekkel, jelmezekkel, muzsikával. És – nem utolsósorban – kiváló színészekkel, akik között vannak óriások és kevésbé ismert arcok is, de kivétel nélkül mind hiteles. Remek film. Néhány évenként újra és úja meg lehet nézni, nem lesz unalmas.
Szerintem egy kedves, szerethető családi mozi, amit nemtől és kortól függetlenül mindenkinek ajánlok, ha egyszerűen csak kikapcsolódni vágyik az éppen aktuális hétköznapjaiból.
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán: "Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek. / Fakadnak, áradnak, kiapadnak, / Mások és másai önmagamnak, / Veszítve nyernek, / Sírva boldogok, / Szépek és bolondok." Ez a dal Zorán 1977-es első szólóalbumán szerepel, s nekem úgy tűnik, mintha ehhez a filmhez tartozna. Talán nem véletlen? Zseniális!
Jó film. Tetszett a rendezés, az operatőri munka és Szacsvay László zseniális alakítása is. Elgondolkodtató, melankolikus történet, apró iróniával fűszerezve itt-ott. Egy percre sem zökkentem ki, végig lekötött. A világban helyét kereső tinédzser lány és a már leginkább "kifelé tartó" öregúr sorsának megindító pillanatai erőteljesen hatottak rám. A számos szívszorító jelenetből kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik, amikor Zoé (Kizlinger Lilla) az anyjával vásárol, és –ki tudja, hányadszor– egy erején felüli testi-lelki feladattal magára marad, a másik, amikor akarata ellenére áthozzák a saját fotelt Béla (Szacsvay László) lakásából az idősotthonba, s ő kétségbeesetten toporog, teljesen teh... több»
Maga a film nem nyűgözött le. Nem rossz, de csak egy átlagos bűnügyi történet. Az tette mégis érdekessé nekem, hogy megtörtént eseményeken alapszik és valós személyekről szól. Jane Irene Solen Alexander (1922-2008) előtt le a kalappal! A létrehozott Citizens Against Homicide (Polgárok a gyilkosság ellen) mozgalom ill. közjóléti szervezet sokaknak segített és segít még ma is.
Kísérleti film? Nekem nem jött be. Ami az ún. "kép a képben" technikát és a számítógépes animációt illeti, az tényleg látványos érdekesség. És talán remek megoldás lehet egy rövidfilm esetén. De másfél órán keresztül folyamatosan alkalmazkodni az állandó váltásokhoz, az eléggé fárasztó. A szemnek és az agynak is komoly feladat. Szerintem az egyes történetek sem voltak érdekfeszítőek és a szuper szereplőgárda részére sem jelentett nagy kihívást a feladat. A színészi teljesítményt tekintve semmiképpen. Számomra nem volt mondanivaló, talán csak annyi, hogy minden változik és elmúlik. Ezt a nyomasztó témát szívesen kerülöm.
Igazán zseniális produkció lehetne. A téma sokakat érdekel, s ha megrendezett formában is, de bepillantást enged ebbe a kicsit sejtelmes világba. Valódi élmény. Gyönyörű környezet, remek díszlet és jelmezek, szépséges képek és nagyszerű muzsika. A színészek névsora is ajándék! A történet lebilincselő, érzelemgazdag. A lassú, visszafogott jelenetek és a detektívregényekbe illő, fel-felbukkanó izgalmas részek egyensúlya tökéletes. Igazán zseniális produkció lehetne, ha az a csattanó a végén nem lenne olyan pimasz, ízléstelen és felesleges.
Nem látom a szereplők között Kovács Krisztián nevét, pedig ő a főszereplő. Ráadásul tüneményes! (Talán majd pótolja valaki a filmadatlapon.) Gyerekkoromban sokszor láttam a "Hahó, Öcsi!"-t, mindig nagy élmény volt. Akkor nekünk még újdonságnak számított, hogy animáció is van egy élőszereplős filmben. Manapság is szívesen megnézem néha, akár gyerekekkel, akár egyedül, mert egy igazán kedves, szerethető történet. Szép és tanulságos.
Remek ötlet, izgalmas és vidám kivitelezés igazi színészlegendák közreműködésével. Teljesen kikapcsol a hétköznapok darálójából. Ha zavartalan szórakozásra vágysz, ezt a filmet érdemes megnézni.
Nem rossz film, de nekem nem tetszett. Valahogy bosszantó, kényelmetlen, kellemetlen érzéseket generált bennem - nem találom a megfelelő jelzőt. Ezért választottam az "átlagos" minősítést. Persze egyáltalán nem átlagos a téma sem és a szereplők sem azok. Sőt! De a furcsa, morálisan zavaros helyzetek sora nagyon nyugtalanított. Egyedül a filmben felcsendülő öt klasszikus zongoradarabért vagyok hálás. (Úgy tudom, a címe is ezekre utal.)
A "Köss egy sárga szalagot"-szimbólum jelentését e film kapcsán értettem meg, pedig az 1970-es évek híres zenei slágerét sokszor hallottam korábban. Egy fontos, szeretett személy visszatérését, visszavárását jelképezi, mely szokás gyökerei állítólag a XIX. századra vezethetők vissza, katonák, foglyok hazavárása kapcsán. (Egyébként a sárga szalag alkalmazásának sok más területen is kialakultak hagyományai.) Önmagában a legenda is érdekesség, de így, a film történetébe illesztve még inkább élmény volt számomra. Ez egy nagyon szép lélektani dráma, kiváló operatőri és színészi teljesítményekkel.
Szomorú, hogy az emberiség története, a "történelem" gyakorlatilag viszályok, forradalmak, háborúk állandó folyamata, jelenleg is több helyszínen zajlik a világban. És szomorú, hogy ez valamiért törvényszerű. De szerencsére léteztek, léteznek Nicholas Wintonok, és milyen jó, hogy van Anthony Hopkins! Vén majom létemre megkönnyeztem ezt a filmet.
Iskolás koromban láttam először ezt a filmet, a téma igazán izgalmas volt, és jókat fantáziálgattunk róla a barátaimmal. Ma már a tematika sem újdonság, a filmes technika meg egyenesen évezredekre van 1971-től, nekem mégis nagy kedvencem marad ez az alkotás.
Nem egy hatalmas élmény, nincs benne "nagy durranás", a három kiváló főszereplőről sem gondolom, hogy életük nagy alakítása lenne ez a produkció. Mégis valahogy remekül működik, érdekes, leköt. Egy elég kényelmetlen élethelyzetet látunk, ahol végülis minden egyszerű és világos. Nekem tetszik.
Azt hittem, valami teljesen könnyed sci-fi vígjáték lesz, de nem bánom, hogy tévedtem. Érdemes volt megnézni, mert a humoros hangvétel mellett komoly lelki táplálékot adott. Annak meg külön örültem, hogy a Cusack-testvéreket együtt láthattam.
92 A kaktusz virága (1969)