Társadalmi korkép túltechnologizált életünkről egyéni pszichés kórképekkel illusztrálva. Hiába vígjáték, hiába a számos komikus helyzet, eléggé ijesztő és fárasztó ez a neurotikus káosz. Nekem egy picit sok volt. Mégis érdemes végignézni a filmet, mert a történetben a végső dupla csavar igazán nagy ötlet. Betalál.
Nem a kimondottan 19. század végi tematikájú vadnyugat, de mégis határozottan western. Nem klasszikus detektívtörténet, de mégis izgalmas krimi. Nem rohan, pörög, durrog, de mégis végig ébren tartja a figyelmet, és teszi mindezt úgy, hogy minden tekintetben lenyűgözően elegáns. Le a kalappal!
Linóleum? Azt észrevettem, hogy egy bordó, foltos linóleumpadló rendre megjelenik a különböző helyszíneken – munkahelyi iroda, iskola, a ház régi szobája –, de arra magamtól nem jöttem rá, hogy mit szimbolizál és miért ez lett a film címe. (Colin West rendező nyilatkozatai alapján a Google adott rá elfogadható magyarázatot, érdemes rákeresni.) Ez egy rendkívül különleges film. A furcsa, álomszerű, szürreális események sora eleinte összezavart, de valahogy mégis magával sodort, és nem tudtam abbahagyni. A vígjáték besorolással nem értek egyet; itt egy nagyon komoly gondolatokat, valódi értékeket és mély érzelmeket megjelenítő szomorú történetet látunk. Persze igazából csak az utolsó kb. 15 pe... több»
Igazán remek szórakozás, én nagyon kedvelem ezt a sorozatot! Kellően fanyar és meghökkentő poénok sokasága, hiteles környezet és szuper színészek. Su Pollard az egyik kedvencem, persze mindenki kiválóan hozza a saját figuráját.
Egy kis időutazás, egy kis kaland és izgalom, egy kis romantika. A vége ugyan szerintem picit sziruposra sikeredett, de attól még ez egy jó kis film. Leköt és szórakoztat a jópofa figurákat alakító kellemes színészekkel és a két klassz kis sráccal. Nekem tetszett.
Szerintem ez nem vígjáték, hanem egy súlyos lelki problémákat boncolgató gyengécske "tragédia". Az eredeti cím utal erre. (A magyar címe rettenetes.) Ugyan van benne sok önirónia és szarkazmus, amit főleg Lily Tomlin figurája képvisel, és talán az utolsó 10-12 perc tényleg poénos, de az is kőkemény fekete humor. Nem nevettetett meg ez a film. Sőt! Ráadásul számos momentumától kimondottan émelyegtem, nagyon idegen értékrendet tolt az arcomba. (Nem tudom, hogy Jane Fondának miért volt szüksége erre a szerepre? Szerintem kihagyhatta volna.)
A Németországban született Albrecht Muth egy igazi szélhámos, hamis ürügyekkel, hazugságokkal, manipulációkkal jutott be az amerikai elitbe és kapaszkodott fel a társadalmi ranglétrán. A nála 44 évvel idősebb írónőt, politikai körökben is elismert társasági hölgyet, Viola Herms Drath-ot is átveréssel, manipulációval vette le a lábáról és tudta feleségül venni. Érdekházasság volt sok viszontagsággal, amelynek 2011-ben tragédia lett a vége. 2014-ben Muth-ot előre kitervelt gyilkosság vádjával 50 év börtönbüntetésre ítélték, mivel a tett különösen kegyetlen volt, és egy kiszolgáltatott áldozattal szemben követte el. Más nevekkel és bizonyára alkotói fantáziával színezve, de e valós események ... több»
Az első 15-20 percben kicsit zavarban voltam, mert nehezen tudtam követni a neveket, a rokoni és egyéb kapcsolatokat. Aztán lassan tisztult a dolog. Egyre több információ derült ki a párbeszédekből, eseményekből és megértettem, hogy egy (nem túl pörgős, de) izgalmas krimit látok, korhű, látványos környezetben. Igazából a sok számomra nagyon kedves színész miatt kezdtem el nézni a filmet, de a végére maga a történet is fontos lett. Érdemes volt leülnöm a képernyő elé.
Érdekes történet. Izgalmas, látványos, szerencsére nem túl véres, de ütős. Szerintem is időnként újra és újra meg lehet nézni. H. Ford is rendben van, de nekem Tommy Lee Jones a kedvencem ebben a filmben.
Jaj. Mestermunkának, kivételes művészfilmnek titulálják, én meg értetlenkedek, hiszen többszöri nekifutásra sem találtam benne semmi igazán jót. Bizonyára kevés vagyok hozzá. Nem szeretem ezt a filmet, mert nyomaszt és összezavar.
Korábban nem hallottam Szomráky Béláról, csak a portréfilm előzetese tett kíváncsivá. És milyen jó, hogy megnéztem! Sőt, szívesen néztem volna akár 60-80 perces kivitelben! Egy érdekes ember izgalmas életébe kaptam betekintést. Ráadásul a csodálatos Karol Józef Wojtyła, a zseniális Kosztolányi Dezső és a varázslatos Dunakanyar is szerepet kapott, ami külön öröm számomra, mert mindháromhoz kötődöm.
Egyedi hangvételű mese felnőtteknek. Furcsa, kicsit dilis emberekkel és helyzetekkel, abszurd gondolatokkal és cselekedetekkel teli történet. (Nem véletlen a 16+ korhatár besorolás.) Mégis rendkívül könnyed és optimista. A különböző filmkészítési technikák váltakozó alkalmazását hatalmas ötletnek tartom, a forgatási miliő és a zene is magával ragadtak. Nekem tetszett.
Kempton Bunton a valóságban is különleges, szeretetre méltó ember lehetett, és persze a családja "sem semmi" (pestiesen szólva). A megtörtént eseményeket a forgatókönyvírói fantázia igazán remek élménnyé tette. A film fizikai környezete, hangulata, stílusa, filozófiája és intellektuális humora is zseniális. A zene is nagyszerű. Mindenkit elismerés illet, aki ebben a produkcióban dolgozott, de külön köszönet a csodálatos Helen Mirren és Jim Broadbent alakításáért! Magyar hangjuk, Zsurzs Kati és Forgács Gábor is csuda jó!
Nehezen jutottam a végére, nyögve-nyelős, zavaros történet. Csalódtam. Sem a "tudományos", sem a "történelmi" felület nem tetszett. Az előbbi eléggé kontármunka, az utóbbi túlzottan brutális. A "boldog vég" pedig kissé nyálasra sikeredett. (Bocsánat!)
Kis jóindulattal én is csak az átlagos kategóriába sorolom. A téma, a történet érdekes lenne, a szereposztás is remek, de eléggé bugyutára sikeredett a kivitelezés. Talán két pozitívumot mégis érdemes megemlítenem, ami számomra jelentős érték volt: a havas, jeges természeti környezet látványa és a kisfiút, Isaiah-t alakító Clipper Miano megindító jelenléte, tiszta tekintete.
Hezitáltam egy ideig a véleményezéssel, mert kettős érzéseim vannak a témával és a színészi teljesítményekkel kapcsolatban is. Az biztos, hogy nagyon brutális képekkel teli a történet, sokszor inkább undorodtam, mint érdeklődve figyeltem. Végülis egyszer meg lehet nézni, de én kihagyhattam volna. Nem sikerült megerősíteni a művészetekbe, művészlelkekbe vetett hitemet, sőt ... (Furcsa dolog ez a pszichológia.)
A cím kicsit megtévesztő, de az első 10-15 perc után már lehet sejteni, hogy nem sci-fi, de pláne nem vígjáték a műfaj. Ez egy nagyon szép lélektani történet a gyászról. És annak ellenére, hogy a téma szomorú, kimondottan kedves, kellemes stílusban mutatja be azt a gyászfolyamatot, amit ugyan mindenki más-más módon, de átél a családban. Ami még nagyon megható, hogy a környezetük, a közösségük mennyire egyszerű emberi módon segíti őket ebben a lelki küzdelemben. Szerintem ez egy szerethető, jó film! Kevin Bacon, Simon Helberg és Carrie Preston szereplésének külön örültem.
Homályosan emlékszem a lányok történetére, illetve az akkori zavarodott közhangulatra. Nem voltam/vagyok tájékozott az ügyben, mert a szépségversenyek és hasonló jellegű események nagyon távol állnak tőlem, a Szépleányokat is csak most, ennyi év elteltével néztem meg. Érdekes, felkavaró alkotás. Nem egyszerűen egy dokumentumfilm, hiszen különféle eszközökkel határozottan manipulál, mint például megrendezett kis jelenetek, grafikus feliratok, áthallásos zenei slágerek, viszonylag hosszú premierplánok. A verseny közönsége és a zsűri tagjai közt fel-felbukkanó hírességek, a századeleji archív felvételek és az ún. illetékesekkel készült riportok igazán mozgalmassá teszik. Maga a film nagyon tets... több»
Annak idején, negyven-egynéhány évvel ezelőtt a szüleim nem akartak elengedni a moziba, de páran "belógtunk" és együtt izgultuk végig Cook híres/hírhedt történetét. Többször is. Szuper izgalmas program volt! Vénülő fejjel persze már nem teljesen ugyanaz az élmény, de szerintem ez a film manapság is megállja a helyét. (Plusz egy kis emlék: A RAKÉTA regényújság heti folytatásokban közölte a Kómát, néhány osztálytársam nemcsak a szünetekben, hanem még stikában a tanítási órák alatt is olvasgatta.)
63 Csoportos terápia (2024)