Fura, szokatlan, meghökkentő élmény, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egy átlagos emberi sorssal találkozunk. Mondhatnánk, hogy "semmi különös". És mégis! A narráció, a fejezetekre tagolt történet, a fordított kronológia már éppen elég ahhoz, hogy odafigyelj. A filozofikus bölcselkedések, a mély, lélektani gondolatok, a misztikus helyzetek és a könnyed, zenés-táncos jelenetek egyidejű jelenléte csak fokozza az érdeklődést és meglepődést. Nagyon intenzív az egész. Benjamin Pajak (a 11 éves Chuck figurája) volt számomra a leglenyűgözőbb, de összességében minden szereplő alakítása nagyon tetszett. Azt hiszem, ezt a filmet többször meg fogom nézni.
Ha választanom kellene a közvélemény-kutatásokban használt egyik skála opcióiból (Teljesen egyetért – Inkább egyetért – Semleges – Inkább nem ért egyet – Egyáltalán nem ért egyet), akkor én INKÁBB NEM ÉRTEK EGYET azzal, hogy ez egy jó és díjakra érdemes mozi.
Szép, csendes, érzelemgazdag film. Látványában és hangulatában egyaránt remek. Számomra Jean Reno igazi meglepetés volt, a tőle nem megszokott szerepkörben is hatalmasat alakított. De mindenki elismerést érdemel. A szűkszavú (ám igen szép stílusú) párbeszédek mellett a tekintetek, egyszerű és őszinte gesztusok bőven elegendőek voltak a megértéshez. Nekem a zene és az operatőri munka is nagyon tetszett.
Pénz, politika, hatalom és celebvilág az 1960-as években. Ráadásul egy "átlagos földi halandó" számára szinte elérhetetlen fizikai közegben, Monacóban. Azon belül is a hercegi család életének egy speciális szakasza, amit persze az alkotói fantázia minden bizonnyal színezgetett egy kicsit, de igazán érdekes történet. A tempója és hangulata is rendben van. A szemnek is kellemes a szép vidék, szép díszlet és szép emberek látványa. Szerintem jó film, érdemes megnézni.
A korábbi hozzászólások elismerő véleményeivel egyetértek, természetesen ez egy nagyon szép, romantikus film. Én csak azért nem adtam 3 csillagnál többet, mert számomra egy hajszállal szentimentálisabb annál, mint amennyit még kényelmetlenség érzése nélkül elviselek. És szerintem hosszabb is, mint kellene. Általánosságban szeretem a lassú, nyugodt filmeket, de itt egy másfél órás változattal kiegyeztem volna. (Bocsánat!)
Gyönyörű film. Igazi érzelmi hullámvasút, rettenetes mélységekkel és egekig emelő magasságokkal. A hossza ellenére egy percig sem hagy kizökkenni, mindvégig mutat valami lényegeset. Remek a dramaturgia, helyenként meglepő allegorikus képekkel, jelenetekkel, és a kameramunka is igazán kivételes. A fizikai környezet csodálatos, néhol egyenesen lélegzetelállító. A színészekről pedig az a véleményem, hogy kivétel nélkül mindenki zseniális! Teljesen figyelmen kívül tudtam hagyni, hogy csak szerepet játszanak. Én mindenkit "elhittem".
Néhány ötletes poéntól eltekintve vígjátéknak elég lapos, akciónak vagy kriminek elég unalmas, történetnek elég bizarr, a sok digitális hókuszpókusz pedig erőszakos és undi. Nem tetszett.
A kulisszák világa valóban populáris téma (ki tudja miért?), mindenkit érdekel. Ez a film is egy ilyen környezetbe invitál, szép, látványos, érdekes megoldásokkal. Remek szereplőkkel és még remekebb magyar hangokkal. Például Bánsági Ildikó, Szakácsi Sándor, Molnár Piroska, Kiss Mari, Szilágyi Tibor... és még lehetne sorolni. Azt külön érdekességnek tartom, hogy Juliet Stevenson hangja mellett Kiss Mari egy kicsi valódi szerepet is kapott. Bármiféle további méltatás vagy elemezgetés nélkül egyszerűen szeretném kijelenteni, hogy jól szórakoztam. Még egy fontos megjegyzés: a legvégén az a kb. 10-15 másodperc, amikor és ahogyan Júlia (Anette Bening) elfogyasztja 1 pint sörét, hát az a csúcsok cs... több»
Szerintem kár, hogy a magyar cím ilyen hatásvadász lett, az eredetiben szereplő "utolsó esély" sokkal találóbb, illetve hitelesebb. Ez a történet nem feltétlenül a szerelemről szól, még ha úgy látszik is. E kicsit rosszalló megjegyzésem ellenére szeretem ezt a filmet. Nagyon rendben van.
Minden tisztelet a történetnek, az összes alkotónak és szereplőnek, még a jópofa kutyusnak is, de igazából Jack Nicholson viszi a prímet. Fantasztikus képességekkel megáldott színész, aki – mint már annyiszor – most is brillírozott. Nagyon tetszett a film.
A műsorújságban olvasott előzetes keltette fel hitetlenkedő érdeklődésemet. Az elején még nem jöttem rá, hogy ez egy szándékosan kamu dokumentumfilm, hiszen hiteles, köztiszteletben álló riportalanyok nyilatkoztak, de gyanús volt a dolog. Végig ott dübörgött a fejemben: ez lehetetlen! És persze, hogy az. Az ötlet zseniális!
Ezt kár lett volna kihagyni! Három külön témájú kis karcolat egyforma hatással. Mindhárom akkorát csattanó poénnal a végén, hogy "a fal adja a másikat". Mégis nyugodt, kedves, tüneményes stílusban történik minden. Nem mellesleg izgalmas beleszimatolni az 1970-es évek hangulatába, és a fent felsorolt remek színészeken kívül látni más remek művészeket is, többek között Váradi Hédit, Gyöngyössy Katit, Kállai Ferencet, Balázsovits Lajost, Bujtor Istvánt. A fekete-fehér technika is különlegessé teszi a filmet (manapság), a zene is nagyszerű. Zseniális.
Igen, a fények, árnyak, képek nagyon szépek. Roger Deakins kiváló operatőri munkája igazán figyelemre méltó. Olivia Colman alakítása is remek. De csak ennyi. Összességében a film nem tetszik, a tematika, a mondanivaló zavaros és lapos.
Karol Wojtyła – II. János Pál pápa – soha nem írt önéletrajzot, de beszédeiben, írásaiban, valamint a vele készült interjúkban gyakran idézte fel életének fontosabb eseményeit, személyes emlékeit. Ezek alapján készülhettek róla olyan csodálatos filmek, mint például ez. Engem lenyűgözött.
Értékes, elgondolkodtató történet igazán jó színészekkel. Hit, kitartás, becsület, harc, csalás, árulás ... s még számtalan erkölcsi fogalmat felsorolhatunk, ami itt mind megmutatja magát. Nagyszerű, ám "semmi különös"; csak maga az élet.
Robin Williams és Robert De Niro valóban feledhetetlen alakítást nyújtott, de nem lenne igazságos, ha a többieket nem méltatnánk. Kivétel nélkül mindenki zseniálisan hozta a figuráját. Hatalmas élmény, nagyszerű film! Amikor valami szörnyen félelmetes és ugyanakkor megrendítően csodálatos. Ez a fura kettősség nagyon érdekes érzés. (Egyébként ez a történet kicsit emlékeztet Daniel Keyes: Charly - Virágot Algernonnak c. művére. Az is nagy hatással volt rám.)
Egyet kell értsek a korábbi véleményekkel, miszerint a színészi gárda nagyszerű, kivételes csemege, de maga a film nem sikerült jól. Inkább csak átlagos. Persze valódi családi, kapcsolati problémákat feszeget, némi fura humora is van, sőt még show-elemeket is kapunk, valahogy mégis döcög az egész.
Atyaég! Nem hittem a szememnek, fülemnek. Bármilyen elmélettel, művészi hitvallással magyarázzák munkájukat az alkotók, én csak arra tudok gondolni, hogy „elgurult a gyógyszerük”. És most nem vagyok hajlandó magamban keresni a hibát. Döbbenet. Az alkalmazott technikai megoldások és az események egyaránt nagyon durva túlzások. Rettenetes, beteges, emészthetetlen szimbólumok sorozata az egész. Tömény elmebaj!
A film történetét átlagosnak gondolom, de a szereplők többsége átlagon felüli. Több kedvencemet láthattam együtt, ami külön öröm volt számomra. A környezet is kimondottan kellemes a szemnek. Én jól szórakoztam.
62 Chuck élete (2025)