Nekem a "Csetepaté" cím nagyjából elfogadható, abban viszont egyetértek Ahoj poplacsek véleményével, hogy egyáltalán nem illik ide a filminfóban írt "kénytelen leszállni a magas lóról" gondolat. Ez a fiú nemhogy magas lovon nem ült, de még menni is alig tudott, csetlett-botlott a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Örültem, hogy a végére magára talált. Szerettem ebben a filmben, hogy minden szituáció és minden karakter abszolút őszinte és egyértelmű volt. Semmi sallang, semmi mellébeszélés!
A "sorozatból" csak az első három filmet láttam, leginkább ez, a második nyerte el tetszésemet. Bár összességében (tematika, látvány stb.) totális agymenés az egész, valahogy mégis magával ragadó. Kihagyhatatlan.
Miféle kategóriába lehetne besorolni ezt a produkciót? Sokat töprengtem. Azt hiszem, ez inkább egy festmény, mintsem egy hagyományos dramaturgiával készült film. (A tartalmát nem tudnám egyértelműen elmesélni.) Egy megfilmesített Vészabó Noémi-festmény, igen harsány színekkel, markáns ecsetvonásokkal, erős fényekkel és árnyakkal, ugyanakkor misztikus, megfejthetetlen gondolatokkal, fura zajokkal és szinte érzékelhető, sejtelmes illatokkal. Nem voltam tőle igazán elragadtatva, de érdekesnek találtam. Egyedül a zene, az összes felcsendülő muzsika nyújtott számomra valódi élményt.
Ez a történet egy különleges "road movie", hiszen a főszereplő autista Wendynek a mindennapi életben való eligazodás önmagában is hatalmas, bátor utazást jelent. A nehéz téma ellenére viszonylag derűs és pozitív hangulatú a film. Nekem kimondottan tetszett.
„– MIÉRT MONDTAD, HOGY NEM TUDOTT ALUDNI EGÉSZ NAP? – Nem tudom, hogy miért mondtam. – CSAK ÚGY MONDTA MAGÁTÓL A SZÁD? – Kicsúszott rajta. – HOGY KICSÚSZOTT, A NYELVED EGY CSÚSZDA? CSÚSZKÁLNAK RAJTA A SZAVAK? … ANYA ÉS APA FOLYTON HAZUDIK. MINDIG MÁST MONDANAK, MINT AMI AZ IGAZSÁG. TE IS HAZUDÓS VAGY? – Hát, néha én is szoktam hazudni, igen. – MINEK? – Hát, mert öö…, azért, mert öö…, sokszor nehéz elmondani az igazat. Tudod? Azért. – DE HÁT NEM IS NEHÉZ, CSAK ELMONDOD, ÉS KÉSZ!”
Ilyen egyszerű. Számomra a 6-7 éves forma kislány, Lujzi és a felnőtt Zsuffa Boglárka közötti párbeszéd volt a lényeg. Minden más csak bosszantott. Azt be kell látni, hogy Bogi a gyerekekkel szépen és jól bánt, de ... több»
AZT A MINDENIT! Tegnap este kezdtem bele, de félbehagytam, mert nem akartam éjszakára ilyen nyugtalanító témát. Ma délután fejeztem be. Nagyon ütős, kell még egy kis idő, hogy magamhoz térjek. Hátborzongató, fordulatos és tényleg komolyan elgondolkodtató. A tartalmán túl a filmkészítés technikai fogásai, "trükkös" megoldásai is nagyon tetszettek.
Meglehet, hogy "limonádé, aminek a forgatókönyve semmi meglepetést nem rejtett", ahogy itt olvasható egy korábbi véleményben, én mégis jónak tartom. Számos olyan jelenet van benne, ami önmagában (a konkrét történetből kiemelve) is remek élmény. Akár vidám, akár szomorú vagy megható az a pár perc, mindenképpen építő élmény. Például amikor a család zenés, jelmezes bohóckodással vidítja fel Bernice-t a megalázó iskolai incidenst követően. Aztán Justin Matisse és a kis Travis párbeszéde Ramona nagymama temetése után, továbbá az idősek otthonában Birdee és öreg, demens apukája összeölelkezős, szeretetteljes tánca. Számomra már ezekért a képsorokért érdemes volt megnézni a filmet. És jó szívvel ... több»
Fura, szokatlan, meghökkentő élmény, annak ellenére, hogy tulajdonképpen egy átlagos emberi sorssal találkozunk. Mondhatnánk, hogy "semmi különös". És mégis! A narráció, a fejezetekre tagolt történet, a fordított kronológia már éppen elég ahhoz, hogy odafigyelj. A filozofikus bölcselkedések, a mély, lélektani gondolatok, a misztikus helyzetek és a könnyed, zenés-táncos jelenetek egyidejű jelenléte csak fokozza az érdeklődést és meglepődést. Nagyon intenzív az egész. Benjamin Pajak (a 11 éves Chuck figurája) volt számomra a leglenyűgözőbb, de összességében minden szereplő alakítása nagyon tetszett. Azt hiszem, ezt a filmet többször meg fogom nézni.
Ha választanom kellene a közvélemény-kutatásokban használt egyik skála opcióiból (Teljesen egyetért – Inkább egyetért – Semleges – Inkább nem ért egyet – Egyáltalán nem ért egyet), akkor én INKÁBB NEM ÉRTEK EGYET azzal, hogy ez egy jó és díjakra érdemes mozi.
Szép, csendes, érzelemgazdag film. Látványában és hangulatában egyaránt remek. Számomra Jean Reno igazi meglepetés volt, a tőle nem megszokott szerepkörben is hatalmasat alakított. De mindenki elismerést érdemel. A szűkszavú (ám igen szép stílusú) párbeszédek mellett a tekintetek, egyszerű és őszinte gesztusok bőven elegendőek voltak a megértéshez. Nekem a zene és az operatőri munka is nagyon tetszett.
Pénz, politika, hatalom és celebvilág az 1960-as években. Ráadásul egy "átlagos földi halandó" számára szinte elérhetetlen fizikai közegben, Monacóban. Azon belül is a hercegi család életének egy speciális szakasza, amit persze az alkotói fantázia minden bizonnyal színezgetett egy kicsit, de igazán érdekes történet. A tempója és hangulata is rendben van. A szemnek is kellemes a szép vidék, szép díszlet és szép emberek látványa. Szerintem jó film, érdemes megnézni.
A korábbi hozzászólások elismerő véleményeivel egyetértek, természetesen ez egy nagyon szép, romantikus film. Én csak azért nem adtam 3 csillagnál többet, mert számomra egy hajszállal szentimentálisabb annál, mint amennyit még kényelmetlenség érzése nélkül elviselek. És szerintem hosszabb is, mint kellene. Általánosságban szeretem a lassú, nyugodt filmeket, de itt egy másfél órás változattal kiegyeztem volna. (Bocsánat!)
Gyönyörű film. Igazi érzelmi hullámvasút, rettenetes mélységekkel és egekig emelő magasságokkal. A hossza ellenére egy percig sem hagy kizökkenni, mindvégig mutat valami lényegeset. Remek a dramaturgia, helyenként meglepő allegorikus képekkel, jelenetekkel, és a kameramunka is igazán kivételes. A fizikai környezet csodálatos, néhol egyenesen lélegzetelállító. A színészekről pedig az a véleményem, hogy kivétel nélkül mindenki zseniális! Teljesen figyelmen kívül tudtam hagyni, hogy csak szerepet játszanak. Én mindenkit "elhittem".
Néhány ötletes poéntól eltekintve vígjátéknak elég lapos, akciónak vagy kriminek elég unalmas, történetnek elég bizarr, a sok digitális hókuszpókusz pedig erőszakos és undi. Nem tetszett.
A kulisszák világa valóban populáris téma (ki tudja miért?), mindenkit érdekel. Ez a film is egy ilyen környezetbe invitál, szép, látványos, érdekes megoldásokkal. Remek szereplőkkel és még remekebb magyar hangokkal. Például Bánsági Ildikó, Szakácsi Sándor, Molnár Piroska, Kiss Mari, Szilágyi Tibor... és még lehetne sorolni. Azt külön érdekességnek tartom, hogy Juliet Stevenson hangja mellett Kiss Mari egy kicsi valódi szerepet is kapott. Bármiféle további méltatás vagy elemezgetés nélkül egyszerűen szeretném kijelenteni, hogy jól szórakoztam. Még egy fontos megjegyzés: a legvégén az a kb. 10-15 másodperc, amikor és ahogyan Júlia (Anette Bening) elfogyasztja 1 pint sörét, hát az a csúcsok cs... több»
Szerintem kár, hogy a magyar cím ilyen hatásvadász lett, az eredetiben szereplő "utolsó esély" sokkal találóbb, illetve hitelesebb. Ez a történet nem feltétlenül a szerelemről szól, még ha úgy látszik is. E kicsit rosszalló megjegyzésem ellenére szeretem ezt a filmet. Nagyon rendben van.
Minden tisztelet a történetnek, az összes alkotónak és szereplőnek, még a jópofa kutyusnak is, de igazából Jack Nicholson viszi a prímet. Fantasztikus képességekkel megáldott színész, aki – mint már annyiszor – most is brillírozott. Nagyon tetszett a film.
A műsorújságban olvasott előzetes keltette fel hitetlenkedő érdeklődésemet. Az elején még nem jöttem rá, hogy ez egy szándékosan kamu dokumentumfilm, hiszen hiteles, köztiszteletben álló riportalanyok nyilatkoztak, de gyanús volt a dolog. Végig ott dübörgött a fejemben: ez lehetetlen! És persze, hogy az. Az ötlet zseniális!
Ezt kár lett volna kihagyni! Három külön témájú kis karcolat egyforma hatással. Mindhárom akkorát csattanó poénnal a végén, hogy "a fal adja a másikat". Mégis nyugodt, kedves, tüneményes stílusban történik minden. Nem mellesleg izgalmas beleszimatolni az 1970-es évek hangulatába, és a fent felsorolt remek színészeken kívül látni más remek művészeket is, többek között Váradi Hédit, Gyöngyössy Katit, Kállai Ferencet, Balázsovits Lajost, Bujtor Istvánt. A fekete-fehér technika is különlegessé teszi a filmet (manapság), a zene is nagyszerű. Zseniális.
78 Elsietett házasság (1968)