Csodálatos Júlia (2004)

Annette Bening nélkül nem is lenne érdemes megnézni ezt a filmet, de vele érdemes, mert kimondottan a jutalomjátékának tekinthető. A harmincas évek londoni színházi világába röpítik el a nézőt, Koltai Lajos csodálatosan szép képei. A rendezés viszont eléggé vontatott, nekem kissé a szappanoperák stílusa (elnézést Direktor úr!) jutott az eszembe. A finálé jól sikerült, de ezzel együtt Szabó István kis számú, kevésbé jól sikerült munkái közé tartozik. Azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy olyan sztárokkal dolgozni, mint Bening, Irons, Gambon ritkán adódott meg magyar rendezőnek.

Ez egy remek film a színházi világról, és egy valódi csillagról, aki csak a középpontban szereti jól érezni magát. Szeszélyes, szenvedélyes és érdekes ez a mi Júliánk, aki néha maga se tudja, hogy mit akar, de amint rájön, akkor megszerzi. Az is nagyon tetszett, ahogy néha odaképzeli régi színházi rendezőjét maga mellé, aki a magánéletben is segíti tanácsaival, hogy hogyan színészkedjen. Pláne öröm, hogy egy magyar rendezte. :)

Odáig voltam ettől a filmtől. Minden karakter megkapta a maga erős stílusát. Szerintem szépen elindult és felvezette a karaktereket. Nekem üdítő volt ez a koncepció és bármikor újra nézném.