A túlvilágról és/vagy az odajutásról alkotott bármiféle elmélet eléggé népszerű téma, megmozgatja a fantáziánkat. Az ilyen témakörben született filmek közül szerintem ez egész jóra sikeredett. Viszonylag lassú, csendes, nem kapsz frászt tőle, de a végső rádöbbenés mégis csak megborzongat. Lesz ott egy kis libabőr.
Talán naivitás részemről, de simán el tudom képzelni, hogy nagy ritkán a való életben is előfordulhat hasonló történet. Kellő intelligenciával, kitartással, némi erőszakkal és persze sok szerencsével lehetséges. Számomra hiteles volt, magával ragadott és végig lekötött a film. Russell Crowe nem kedvencem, de el kell ismernem, ebben a szerepben nagyon jó volt.
Egyelőre nem találom a megfelelő szavakat. Kaptam egy nagyon erős "gyomrost", abból próbálok kiegyenesedni és levegőhöz jutni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ezt a filmet sokaknak meg kell nézni!
Érdeklődéssel ültem le a képernyő elé, mert a szereplő színészek többségét elismerem, sőt, kimondottan kedvelem. Az előzetes tartalom is jópofának tűnt. De sajnos csalódtam. A műfajok, stílusok, technikák ilyen mértékű összekeveredése nekem túl sok. Élő szereplő és animáció, habos-babos musical és groteszk komédia, izgalmas kaland s már-már horrorba torkolló csúcspont, és persze a befejezés a mézes-mázas, kicsit nyálas "boldog vég". Huh!
Mint műfaj, szerintem is mese. Sőt, tulajdonképpen két mese, melyeknek a film legvégén futnak össze a szálai. Aranyos, kedves sztori, sok humorral és fontos morális tartalommal. Én szeretem.
Az biztos, hogy nem mindennapi történet. Anekdoták, leírt fikciók alapján készült a film, de a helyszín és a kutya a valóságban létezik, létezett. Ettől még érdekesebb a dolog. (Érdemes utánanézni, keresgélni a neten.) Nekem nagyon tetszett. A komoly, érzelemgazdag jelenetek elgondolkoztattak, a burleszkbe illő humoros képeken pedig jót mulattam. Egy percig sem untatott. A "kutyaszínész" (Koko) és trénere külön elismerést érdemel.
Ez volt az első a négy Piedone-film közül, és egyben a kedvencem. Gyerekkoromban nagyokat kacagtunk, jól szórakoztunk, és mindig lelkesen drukkoltunk Bud Spencernek. Így, már őszülő fejjel is szívesen megnézem néha. Igazán szerethető a figura és az értékrend is, amit képvisel. A film zenéje is nagyszerű!
Szerintem nincs ember, akinek ne lenne mondanivalója erről a témáról. Vannak, akik azonnal elmarasztalnak és számonkérnek, mások kicsit megértőbbek, együttérzők. Függetlenül attól, hogy az egyén és/vagy környezete mennyire felelős a történtekért, ez a film remekül érzékelteti, hogy milyen bonyolult a probléma. Engem maga a történet is megérintett, de a film szerkezete, érdekes „optikája” is meglepett. Talán nem véletlen, hogy sokszor ablak-, ajtó- vagy kirakatüvegen keresztül, illetve azok visszatükrözésében látjuk az eseményeket. A homályos, zavaros képek, a mindig mozgásban lévő utcai forgatag fényei és zajai mind azt a szorongást erősítik a nézőben is, amit egy hajléktalan ember érezhet. ... több»
A nevét és egy-két dalát hallottam korábban rádióműsorokban, de bevallom, szinte semmit nem tudtam Amy Winehouse-ról. Teljesen véletlenül futottam bele ebbe a filmbe, s mondhatom, nagyon örülök a találkozásnak. Magával ragadó, érdekes és megható történet egy olyan lányról, aki még sokáig nagyszerű dolgokat teremthetett volna. Sajnálom, hogy túl korán távozott.
Azért döntöttem csak 3 csillag mellett, mert legalább annyi negatívum van számomra ebben a filmben, mint amennyi elismerésre méltó dolog. Ami sajnos alapjában elrontotta az élményt, az Ezra magyar hangja. Zavaróan nem illik a fiú karakteréhez. Bocsánat, Rostás Ábel!
Ez micsoda nagy marhaság! Az alapötlet egész jó, a színészek többsége is remekül hozta a maga figuráját, egyes poénok is időben érkeztek, valahogy mégsem vagyok elégedett. Ez a film rettentően harsány, nagyon-nagyon pörgős és durván vulgáris. Nem szórakoztatott, inkább lefárasztott.
Azt nem hiszem, hogy sokszor meg fogom nézni ezt a filmet; eléggé lehangoló, és nekem túl erőszakos, de egyszer érdemes volt látni. Szokatlan, meghökkentő stílus, illetve szerkezet. Különleges.
Úgy gondolom, az Apollo-13 inkább történelmi dráma, mint sci-fi. Tudományosnak tudományos, de nem fikció. Szóval történelem. Nekem nagyon tetszett, érdekelt, lekötött. Fiatalabb koromban különösen lelkesedtem a csillagászat és űrkutatás iránt, ma sem vagyok közömbös, de már például ennek a filmnek kapcsán is felmerülnek bennem kérdések. Kell-e, szabad-e az embernek a világűrbe vágyakoznia?
A történet rettenetes, napokig a hatása alatt voltam. Eléggé elkeserítő szembesülni azzal, hogy valami hasonló bármelyikünk életében bekövetkezhet, ha megöregszünk és kiszolgáltatottá válunk. Hátborzongató! Erre nem lehet felkészülni. A film egyébként szerintem jó, Michael Caine remekelt.
Nagyon szép, megható történet. Minden szempontból elismerésre méltó ez a film. Ha jól tudom, Sean Pennt annak idején Oscar-díjra jelölték ezért a szerepért. Akkor nem ő nyerte el, de szerintem megérdemelte volna.
Ilyen sok pozitív energiát közvetítő filmet nem gyakran láthatunk. Teljesen feltöltött és felvidított, remekül szórakoztam. Briliáns történet az újrakezdésről.
Eleinte észrevétlenül, majd egyre határozottabban van jelen a kínai mitológia egyik fontos szent lényének, a zöld sárkánynak az ereje. Többek között a kikelet, a megújulás, a bölcsesség és jóság, mely ott dolgozik minden botladozó tőmondatos párbeszédben, minden konfliktusban, minden csendes, magányos jelenetben és minden szellemes, bájos poénban. Ez utóbbival nem fukarkodtak a film készítői. Itt nincs mellébeszélés. Minden egyszerű és tisztán érthető. Lenyűgöző!
A színészek nagyszerű alakításain túl meg kell említenem a muzsikát ... több»
Ezt az idióta filmet! Semmi vicces nincs benne, még csak mosolyogni sem tudtam rajta. Szánalmas és idegesítő. Tele van irreális, ostoba és kimondottan bántó, gonoszkodó helyzetekkel. Végigszenvedtem, de nem kellett volna.
75 A 109. utas (2008)