Szép, lassú, érzelemgazdag családi történet. Nincs a filmben semmi igazán nagy szenzáció, mégis figyelemre méltó. Vanessa Redgrave csodálatos, mint mindig!
Az első évadot láttam. A második évadot most nézem, szóval még nem tudom mit hoznak ki belőle, de szinte mindegy. Az eddigiek alapján határozottan az a véleményem, hogy "KIRÁLY"! Nagyon naturális, olykor egyenesen brutális, nyelvezetében gyakran kimondottan trágár, mégis hajlandó vagyok nem megbotránkozni, sőt ... Fura, de nagyon tetszik, izgalmasnak és érdekesnek tartom. A főcím és a zene is magával ragadó. Mindig várom a folytatást!
Milyen egyszerű és mégis sokatmondó cím! „1945”. Persze sokfélék vagyunk, így sokféle eseményt és érzelmet kötünk hozzá. Ez a film egy nagyon szomorú és gyalázatos helyzetet láttat, és szerintem ezt igazán zseniális módon teszi. A történet nem túl bonyolult, a lényegre törő párbeszédek és a csendes, szépen elnyújtott képsorok (arcok, tekintetek, mozdulatok, táj) teljesen világossá teszik. Inkább a szívünket dolgoztatja meg, mint az agyunkat, de azt nagyon. A színészi alakítások mesteriek. Minden elismerésem!
A politika nagyon nehéz műfaj a valóságban és filmvásznon egyaránt. "Tökösnek" kell lenni annak, aki belevág, mert a pici hibák is nagyot üthetnek. Ami ezt a filmet illeti, nem voltam tőle elragadtatva, de alapjában véve elég jó alkotásnak tartom. Profi műszaki csapat és nagyszerű színészek munkája. Viszont a konkrét történettől elvonatkoztatva: szomorú és ijesztő, hogy a 2005-ben felvetett gondolatok manapság is mennyire aktuálisak. Lehet-e, lesz-e másképp valaha?
A lovas sportok és lóversenyek világa nem az a közeg, ami iránt különösebben érdeklődöm. Sőt. (Talán tévedek, de úgy érzem, hogy a lovaknak ez leginkább kényszer. De mindegy.) Most ez a történet mégis lekötött és bevallom, hogy nagyon tetszett. Érdekes, érzelmes és igazán izgalmas film.
Csak hogy játszhassak egy kicsit a szavakkal: ha nem is száz éve, de a múlt században láthattam először ezt a filmet. A részletek már elvesztek, de úgy emlékeztem, hogy kalandos és vidám történet, szerethető színészekkel. Most újra megnéztem, és tényleg! Ennyi év után sem változott a véleményem. (Na jó, talán egy icipicit.)
Bravo! Bravissimo! Hit, filozófia, tudomány, politika, erkölcs … Csodálatos kultúrtörténeti utazás a 19. század utolsó évtizedeinek és a 20. század kezdetének angolszász világába. Számomra minden szempontból magával ragadó élmény volt a film. Látványban, zenében, operatőri és színészi teljesítményekben egyaránt zseniális. Köszönöm szépen!
Ha már belebotlottam, végignéztem. Sablonos, bárgyú komédia, a jó ízlés határait feszegető poénokkal tarkítva. "Jó tanács" (az eredeti cím után stílszerűen): csak ha tényleg nincs jobb dolgod, akkor nézd meg!
Valóban nem az a fajta sci-fi, ahol kapkodod a fejed a hangos és látványos dirr-durr jelenetek között. Nincsenek szuper űrhajók és szuper űrfegyverek, és nincsenek kétfejű vagy nyolclábú nyálkás, csápos, rémisztő idegenek. Viszont van fantázia, misztikum és lélektan. Szerintem ez egy mérsékelten izgalmas, de nagyon is jó film.
Nagy türelemre volt szükségem, hogy végignézzem. Talán ciki, de nem tudtam "felvenni a fonalat". Túl hosszan elnyújtott jelenetek, furcsa, már-már abszurd párbeszédek, félbehagyott gondolatok, töredezett cselekmény. Nem is igazán film (játékfilm), hanem inkább egy véletlenszerű pillanatfelvételekből összerakott kollázs. Esetleg egy szép, művészi képeket is tartalmazó fotóalbum. Ennyi. Azzal meg végképp nem tudok mit kezdeni, hogy ezt az egészet egy kutyának ajánlotta a szerző! (???)
Kedves, vidám, szórakoztató darab, minden szereplője nagyszerű és szeretnivaló. Ez is olyan film, amit sokszor újra lehet nézni. Én időnként örömmel meg is teszem.
A durva, erőszakos jelenetek ellenére (illetve azokkal együtt) egy érdekes és érzelemgazdag film. Két gyötört sorsú ember különös találkozása, amely során segítve egymást, egy rövid időre letehetik terheiket, hogy aztán cipelje tovább ki-ki a maga útján. Elgondolkodtató: vajon az emberi kapcsolatok alakulásában mennyi az előre elrendeltetett, és mennyi a véletlen műve?
Bánom, hogy megnéztem. Nem tartom igazán rossz filmnek, csak a rám gyakorolt hatása miatt választottam ezt a minősítést. Rendesen kiborított. Egy számomra nagyon furcsa, idegesítő párkapcsolattal találkoztam, amit csak még terheltebbé tett a beteges bűnügyi szál. Ráadásul ezt az egész hátborzongató helyzetet egy csodálatos természeti környezetbe helyezték, amit túl nagy kontrasztnak tartok.
Izgalmas "átverős" gengsztertörténet korhű díszletekkel, jelmezekkel, muzsikával. És – nem utolsósorban – kiváló színészekkel, akik között vannak óriások és kevésbé ismert arcok is, de kivétel nélkül mind hiteles. Remek film. Néhány évenként újra és úja meg lehet nézni, nem lesz unalmas.
Szerintem egy kedves, szerethető családi mozi, amit nemtől és kortól függetlenül mindenkinek ajánlok, ha egyszerűen csak kikapcsolódni vágyik az éppen aktuális hétköznapjaiból.
Presser Gábor – Sztevanovity Dusán: "Akiket én szeretek, egészen egyszerű emberek. / Fakadnak, áradnak, kiapadnak, / Mások és másai önmagamnak, / Veszítve nyernek, / Sírva boldogok, / Szépek és bolondok." Ez a dal Zorán 1977-es első szólóalbumán szerepel, s nekem úgy tűnik, mintha ehhez a filmhez tartozna. Talán nem véletlen? Zseniális!
Jó film. Tetszett a rendezés, az operatőri munka és Szacsvay László zseniális alakítása is. Elgondolkodtató, melankolikus történet, apró iróniával fűszerezve itt-ott. Egy percre sem zökkentem ki, végig lekötött. A világban helyét kereső tinédzser lány és a már leginkább "kifelé tartó" öregúr sorsának megindító pillanatai erőteljesen hatottak rám. A számos szívszorító jelenetből kettőt szeretnék kiemelni. Az egyik, amikor Zoé (Kizlinger Lilla) az anyjával vásárol, és –ki tudja, hányadszor– egy erején felüli testi-lelki feladattal magára marad, a másik, amikor akarata ellenére áthozzák a saját fotelt Béla (Szacsvay László) lakásából az idősotthonba, s ő kétségbeesetten toporog, teljesen teh... több»
Maga a film nem nyűgözött le. Nem rossz, de csak egy átlagos bűnügyi történet. Az tette mégis érdekessé nekem, hogy megtörtént eseményeken alapszik és valós személyekről szól. Jane Irene Solen Alexander (1922-2008) előtt le a kalappal! A létrehozott Citizens Against Homicide (Polgárok a gyilkosság ellen) mozgalom ill. közjóléti szervezet sokaknak segített és segít még ma is.
Kísérleti film? Nekem nem jött be. Ami az ún. "kép a képben" technikát és a számítógépes animációt illeti, az tényleg látványos érdekesség. És talán remek megoldás lehet egy rövidfilm esetén. De másfél órán keresztül folyamatosan alkalmazkodni az állandó váltásokhoz, az eléggé fárasztó. A szemnek és az agynak is komoly feladat. Szerintem az egyes történetek sem voltak érdekfeszítőek és a szuper szereplőgárda részére sem jelentett nagy kihívást a feladat. A színészi teljesítményt tekintve semmiképpen. Számomra nem volt mondanivaló, talán csak annyi, hogy minden változik és elmúlik. Ezt a nyomasztó témát szívesen kerülöm.
65 Kagylókeresők (Rosamunde Pilcher: Kagylókeresők) (2006)