Nem egy hatalmas élmény, nincs benne "nagy durranás", a három kiváló főszereplőről sem gondolom, hogy életük nagy alakítása lenne ez a produkció. Mégis valahogy remekül működik, érdekes, leköt. Egy elég kényelmetlen élethelyzetet látunk, ahol végülis minden egyszerű és világos. Nekem tetszik.
Azt hittem, valami teljesen könnyed sci-fi vígjáték lesz, de nem bánom, hogy tévedtem. Érdemes volt megnézni, mert a humoros hangvétel mellett komoly lelki táplálékot adott. Annak meg külön örültem, hogy a Cusack-testvéreket együtt láthattam.
A túlvilágról és/vagy az odajutásról alkotott bármiféle elmélet eléggé népszerű téma, megmozgatja a fantáziánkat. Az ilyen témakörben született filmek közül szerintem ez egész jóra sikeredett. Viszonylag lassú, csendes, nem kapsz frászt tőle, de a végső rádöbbenés mégis csak megborzongat. Lesz ott egy kis libabőr.
Talán naivitás részemről, de simán el tudom képzelni, hogy nagy ritkán a való életben is előfordulhat hasonló történet. Kellő intelligenciával, kitartással, némi erőszakkal és persze sok szerencsével lehetséges. Számomra hiteles volt, magával ragadott és végig lekötött a film. Russell Crowe nem kedvencem, de el kell ismernem, ebben a szerepben nagyon jó volt.
Egyelőre nem találom a megfelelő szavakat. Kaptam egy nagyon erős "gyomrost", abból próbálok kiegyenesedni és levegőhöz jutni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy ezt a filmet sokaknak meg kell nézni!
Érdeklődéssel ültem le a képernyő elé, mert a szereplő színészek többségét elismerem, sőt, kimondottan kedvelem. Az előzetes tartalom is jópofának tűnt. De sajnos csalódtam. A műfajok, stílusok, technikák ilyen mértékű összekeveredése nekem túl sok. Élő szereplő és animáció, habos-babos musical és groteszk komédia, izgalmas kaland s már-már horrorba torkolló csúcspont, és persze a befejezés a mézes-mázas, kicsit nyálas "boldog vég". Huh!
Mint műfaj, szerintem is mese. Sőt, tulajdonképpen két mese, melyeknek a film legvégén futnak össze a szálai. Aranyos, kedves sztori, sok humorral és fontos morális tartalommal. Én szeretem.
Az biztos, hogy nem mindennapi történet. Anekdoták, leírt fikciók alapján készült a film, de a helyszín és a kutya a valóságban létezik, létezett. Ettől még érdekesebb a dolog. (Érdemes utánanézni, keresgélni a neten.) Nekem nagyon tetszett. A komoly, érzelemgazdag jelenetek elgondolkoztattak, a burleszkbe illő humoros képeken pedig jót mulattam. Egy percig sem untatott. A "kutyaszínész" (Koko) és trénere külön elismerést érdemel.
Ez volt az első a négy Piedone-film közül, és egyben a kedvencem. Gyerekkoromban nagyokat kacagtunk, jól szórakoztunk, és mindig lelkesen drukkoltunk Bud Spencernek. Így, már őszülő fejjel is szívesen megnézem néha. Igazán szerethető a figura és az értékrend is, amit képvisel. A film zenéje is nagyszerű!
Szerintem nincs ember, akinek ne lenne mondanivalója erről a témáról. Vannak, akik azonnal elmarasztalnak és számonkérnek, mások kicsit megértőbbek, együttérzők. Függetlenül attól, hogy az egyén és/vagy környezete mennyire felelős a történtekért, ez a film remekül érzékelteti, hogy milyen bonyolult a probléma. Engem maga a történet is megérintett, de a film szerkezete, érdekes „optikája” is meglepett. Talán nem véletlen, hogy sokszor ablak-, ajtó- vagy kirakatüvegen keresztül, illetve azok visszatükrözésében látjuk az eseményeket. A homályos, zavaros képek, a mindig mozgásban lévő utcai forgatag fényei és zajai mind azt a szorongást erősítik a nézőben is, amit egy hajléktalan ember érezhet. ... több»
A nevét és egy-két dalát hallottam korábban rádióműsorokban, de bevallom, szinte semmit nem tudtam Amy Winehouse-ról. Teljesen véletlenül futottam bele ebbe a filmbe, s mondhatom, nagyon örülök a találkozásnak. Magával ragadó, érdekes és megható történet egy olyan lányról, aki még sokáig nagyszerű dolgokat teremthetett volna. Sajnálom, hogy túl korán távozott.
Azért döntöttem csak 3 csillag mellett, mert legalább annyi negatívum van számomra ebben a filmben, mint amennyi elismerésre méltó dolog. Ami sajnos alapjában elrontotta az élményt, az Ezra magyar hangja. Zavaróan nem illik a fiú karakteréhez. Bocsánat, Rostás Ábel!
Ez micsoda nagy marhaság! Az alapötlet egész jó, a színészek többsége is remekül hozta a maga figuráját, egyes poénok is időben érkeztek, valahogy mégsem vagyok elégedett. Ez a film rettentően harsány, nagyon-nagyon pörgős és durván vulgáris. Nem szórakoztatott, inkább lefárasztott.
Azt nem hiszem, hogy sokszor meg fogom nézni ezt a filmet; eléggé lehangoló, és nekem túl erőszakos, de egyszer érdemes volt látni. Szokatlan, meghökkentő stílus, illetve szerkezet. Különleges.
Úgy gondolom, az Apollo-13 inkább történelmi dráma, mint sci-fi. Tudományosnak tudományos, de nem fikció. Szóval történelem. Nekem nagyon tetszett, érdekelt, lekötött. Fiatalabb koromban különösen lelkesedtem a csillagászat és űrkutatás iránt, ma sem vagyok közömbös, de már például ennek a filmnek kapcsán is felmerülnek bennem kérdések. Kell-e, szabad-e az embernek a világűrbe vágyakoznia?
A történet rettenetes, napokig a hatása alatt voltam. Eléggé elkeserítő szembesülni azzal, hogy valami hasonló bármelyikünk életében bekövetkezhet, ha megöregszünk és kiszolgáltatottá válunk. Hátborzongató! Erre nem lehet felkészülni. A film egyébként szerintem jó, Michael Caine remekelt.
Nagyon szép, megható történet. Minden szempontból elismerésre méltó ez a film. Ha jól tudom, Sean Pennt annak idején Oscar-díjra jelölték ezért a szerepért. Akkor nem ő nyerte el, de szerintem megérdemelte volna.
84 Levelek Júliának (2010)