Egyfajta bakancslistás történet négy megöregedett fickóról, akik túlzott önbizalommal, de elég tapasztalattal és kellő öniróniával vállalkoznak egy hihetetlen feladatra. Ez egy jó kis mese felnőtteknek, izgalmakkal és sok humorral. És – nem utolsósorban – mesés szereposztással.
Nem tehetek róla, elfogult vagyok Szabó Magdával. Szabó István munkája is értéket jelent számomra. A filmben szereplő színészek (nem csak a főszereplők) mind zseniálisak. Ez úgy jó, ahogy van. Tökéletes.
A cím nagyon beszédes, hiszen tényleg egy átlagos család átlagos életébe tekintünk bele. A konkrét történetet már nem nevezném mindennapinak, bár ami a dolog lélektani részét illeti, az valószínűleg elég gyakori a világban. Viszont maga a dramaturgia a szép, lassú tempójával, a hatásos "premier plánokkal" és a kiváló színészi alakításokkal egészen biztosan nem középszerű. Sőt.
Én kedvelem Bruce Willis filmjeiben azokat a figurákat, akiket megtestesít. Ő maga (a színész) is egy érdekes, szimpatikus jelenség a filmvásznon. Még ha a filmkészítők gyakran túlzásokba is esnek az akciójelenetek terén, számomra általában elfogadhatók a történetek, morálisan mindenképpen. Szerintem a "16 utca" egy jó mozi. Mos Def és David Morse is sokat hozzátesznek.
Én is azok táborát szeretném erősíteni, akiknek tetszett a film. A szerelem, a szeretet örök téma. Sokféle módon éljük meg, sokféle módon "halunk bele". Tetszik vagy sem, a létezésünk alapja. Itt aztán bőven kapunk ízelítőt a lehetséges helyzetekből, s mindezt pörgős, könnyed stílusban. Az egymástól látszólag különálló történetek fokozatosan összeérnek, kapcsolódnak, és végül minden a helyére kerül. A kicsit talán csöpögősnek látszó "boldog vég" tényleg egyfajta örömérzést, megelégedettséget okoz. Szerintem nincs mit ezen szégyellni. A szereposztás fenomenális, a finálé (mozaik) pedig igazán megható.
Nem is tudom... Az "inkább nem tetszik" kategóriába sorolom, mert tényleg többet vártam. Ebben a műfajban mozgalmasabb dolgokra számítottam. Persze fontosnak tartom az értékes témát, a filozofálgatást, és jó, hogy nem ropognak fegyverek, de túlzottan lassú, szinte unalmas a történet. Lehangoló. Maga a képi világ is zavaróan sötét, tompa, homályos. Ami a hangot illeti, az egyenesen rettenetes. Az eredetit nem ismerem, viszont a magyar szinkronizálásnál valamit nagyon eltoltak. Hol a zene és/vagy az egyéb hangeffektek miatt nem lehet érteni a szöveget, hol a beszédhang erősödik fel durván. Állandóan játszanom kellett a távirányítón a hangállítással. Szóval a jó szándék és a színészi teljesítmé... több»
Furcsa, abszurd élethelyzet, de kiváló ötlet egy vidám filmhez. Szerintem a kivitelezés is remekül sikerült. Úgy gondolom, hogy a színészek különösen nagy örömmel vettek részt a munkában, mert minden egyes jelenetből sugárzik a derű és a szeretet. Sok-sok szeretet. Köszönöm szépen!
Nem a legkedvesebb csehszlovák szatírám, de érdemes megnézni. A témába rejtett szimbólumok mellett a színészeket is szívesen dicsérem. Kötözni való bolond minden karakter, mégis elfogadhatóak, már-már megkedvelhetőek. Néhány határeset mellett csak egy dolog zavar igazán a filmben, ahogy azzal a kisfiúval bántak. Nekem úgy tűnt (remélem, tévedek), hogy a forgatáson élesben húzták-vonták, rángatták, kiabáltak körülötte, és ő valódi rémületben sírta át azokat a jeleneteket. Ezért nem adtam 3 csillagnál többet.
"Szép csendben" és szép lassan, nagyon lassan, nem történik semmi. Illetve ami történik, azt elég lett volna egy 30-40 perces rövidfilmben megmutatni. Azt el kell ismerni, hogy művészien ábrázolja a művészvilág egy szegmensét, de csak ennyi. Meglebegtet egy komoly morális problémát, sugall, sejtet, bizonytalanul felvillant kétértelmű képeket és párbeszédeket, de nincs semmi konkrétum. Provokál, hogy ítélkezzek, de nincs miről. És mint a való életben ilyen ügyekben oly sokszor, fogalmam sincs, hogy melyik a sértett fél. Történt-e egyáltalán sérelem? Ezért aztán nincs is befejezés, ami eléggé bosszantó.
Akár egy természetfilm, melyben egy elárvult medvebocs vagy rókafi napjait követhetjük nyomon a zord rengetegben. A kölyök (a kislány) csak ösztöneire és saját kis tapasztalataira hagyatkozva próbál élni, túlélni. Néha ugyan van némi kapaszkodó, de gyakorlatilag már-már veszélyesen sokáig egyedül van. Szerencsére megérkezik a segítség. Szép, lelket építő és erősítő történet.
Manapság már sokan ódivatú sci-finek tarthatják, de szerintem nem az. Sőt! Látványtechnikailag is rendben van, és tartalmában bizonyos szempontból nagyon is aktuális. Nagyon fontos lenne megtanulnunk normálisan kommunikálni egymással, mielőtt a másik torkának esünk. Legyen az egy lakótárs, egy szomszéd ország népe, vagy akár egy idegen galaxisból érkező utazó. Persze genetikai kódjainkat nem tudjuk mellőzni, de olyan jó néha elálmodozni a békéről.
Csak remélni tudom, hogy a film fő üzenete nem az aktuálpolitika, nem a rendőrség dehonesztálása, és nem Budapest pokollá minősítése. Azt remélem, hogy csak egy rossz krimit láttam. Nem igazán életszerű egy pánikbeteg rendőr aktív állományban, de mondjuk az alapötlet nagyjából elfogadható. Viszont a kivitelezés, a forma, a stílus rettenetes. Elnyújtott, brutális jelenetek, kegyetlenkedés, nyomasztóan sokszor arcunkba tolt „fejre állított világ”, trágárság, szenvedés és vér. Mindenből túl sok és túl hosszan. Ez már beteges. Ez egy beteg film, bánom, hogy megnéztem.
Kozje uši, azaz Kecskefülek. Milyen frappáns filmcím! Nem tartom jó ötletnek, hogy a hazai TV-ben „Jobb idők” címen vetítik, hisz aki megnézi, az megérti a kecskefülek jelentését, illetve jelentőségét. Nem könnyű megbirkózni az öregedés fizikai és lelki bajaival. És nem könnyű talpon maradni egy háborúkkal szétdúlt, feszültségekkel teli, bizonytalan világban. A film főszereplőjének, Stojankának mindkét teher nehezíti a mindennapjait. Az asszony egy román határ közeli szerb faluban él, ahol két kiskorú unokáját egyedül neveli. A történet jelene 2010-ben játszódik, a múltbéli eseményeket párbeszédekből, monológokból és levelekből ismerjük meg. A nyomasztó anyagi gondok, napi küzdelmek, furcsa ... több»
Ha jól tudom, "hivatalosan is botrányfilm". Hallottam valakitől, hogy annak idején (1986 táján) vetítés közben kiment a Filmmúzeumból, nem tudta végignézni. Hányingere lett a szó szoros értelmében. Nos, talán prűd vagyok, de meg tudom őt érteni. Az azóta eltelt 30-40 évben sokat változott a világ, de ez a film még manapság is nagyon durva. Magyarázhatják intenzív társadalomkritikának, vagy nevezhetik bárminek, ez akkor is csak egy értelmetlen, hedonista katyvasz. Sajnálom, hogy Noiret, Mastroianni, Tognazzi és a többiek bevállalták ezt a produkciót.
Láttam párszor ezt a filmet, mindig felvidított. Persze kell hozzá a megfelelő laza hangulat, mert eléggé bolondos, eléggé abszurd. De hát mi más is lehetne ezzel az alkotógárdával? A Monty Python csoport néhány arca kiegészülve olyan nagyszerű kollégákkal, mint Jamie Lee Curtis vagy Kevin Kline. Briliáns!
Az egyik tesóm kislánya 8-10 éves kora körül meglepően hasonlított a kis (8-10 év körüli) Mckenna Grace-re. Arcra, alkatra és még viselkedésre is. Sőt, a matematika is kiválóan ment neki. Mivel ez az unokahúgom nagyon-nagyon közel áll hozzám, szinte saját gyerekünkként szeretem, így e filmről alkotott véleményem nem biztos, hogy részrehajlás nélküli. Állandóan a "mi kislányunkat" láttam benne. :) Egyébként szerintem kedves és izgalmas történet, hitelesen alakító szereplőkkel. Nekem tetszik ez a film.
Az eredeti francia változatról nem hallottam, a magyar sorozat első évadjáról szintén lemaradtam. Most, a második évad kezdetekor találkoztam először vele. Tényleg érdeklődéssel ültem le a TV elé, viszont a 2. epizód után úgy döntöttem, elengedem. Az alapötlet sem tetszik igazán, a lány, "renitens Renáta" meg egyenesen idegesít. Nem hiszem, hogy meg tudnám kedvelni a figurát. Rossz érzés Gáspár Katáról ezt mondani, de akit alakít, az számomra nem kedves, nem humoros. Inkább túl harsány, túl arrogáns, túl sok.
Jaj, kedves Anatevka! Anatevka a fiktív helyszín és élethelyzet, mely nagyon is létezik. Mindig is létezett. És lesz, míg ember él a Földön. Remek film zseniális színészekkel és csodálatos zenével. Nagy kedvencem.
77 Űrcowboyok (2000)