Öt könnyű darab

Nem rossz film, de nekem nem tetszett. Valahogy bosszantó, kényelmetlen, kellemetlen érzéseket generált bennem - nem találom a megfelelő jelzőt. Ezért választottam az "átlagos" minősítést. Persze egyáltalán nem átlagos a téma sem és a szereplők se... Többm azok. Sőt! De a furcsa, morálisan zavaros helyzetek sora nagyon nyugtalanított. Egyedül a filmben felcsendülő öt klasszikus zongoradarabért vagyok hálás. (Úgy tudom, a címe is ezekre utal.)

Ez a 70-es évek amerikai mozijának egyik kétségtelen klasszikusa. Hatékony, érzelmileg pusztító történet egy sodródó emberről, aki menekül a problémái elől, és elvállal minden olyan furcsa munkát, amit csak talál. Nicholson rendelkezik azzal a vonzó ... Többtulajdonsággal, amivel kevés színész rendelkezik, és az erős, teljesen kiváló alakítása végigviszi ezt a filmet. Ez Nicholson a javából, mint az Utolsó részletben, a tökéletes antihősben, a film soha nem hódol az olcsó könnyű dicsőségnek főszereplője számára. Ő az archetipikus alulteljesítő, aki meg is érdemli együttérzésünket, és nem is. A körülmények áldozata, vagy a saját bajait hozza magára? Nem könnyű a válasz. Csak azt sajnálom, hogy Nicholsont nem csodálják eléggé ezekért a visszafogott szerepekért. A film egy rejtélyes jelenettel zárul, amint Bobby és Rayette hazafelé tart. Nézzük, ahogy megállnak egy benzinkútnál, és nem sok minden készít fel minket arra, ami ezután történik...