Madárijesztő

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Jerry Schatzberg által rendezett, Arany Pálma-díjas Madárijesztő (Scarecrow) a '70-es évek egyik legmeghatározóbb road filmje. A történetben Max, a hirtelen haragú egykori elítélt (Gene Hackman), és Lion, a gyermeki lelkű tengerész (Al Pacino) együtt szelik át Kalifornia útjait. Max célja egy autómosó-üzlet Pittsburgh-ben, ám az út során a szabadság ígérete helyett a múlt kísérteteivel: a börtön emlékeivel és az elhagyott ex-házastársak hiányával találkoznak. A dráma mélypontján, egy fogdában Liont nemierőszak-kísérlet éri, ami megrendíti bizalmát. Később egy telefonfülkében szembesül azzal, hogy családja végleg kitaszította; a feszült férj-feleség kapcsolat traumája végül tragikus idegösszeomláshoz vezet. A Fred Myrow zenéjével és a magyar származású Zsigmond Vilmos operatőri munkájával készült film IMDb értékelése 7,2/10. Bár a Garry Michael White írta mű nem kapott Oscar-díjat, két főszereplője – a későbbi díjazottak – itt nyújtották karrierjük egyik legőszintébb alakítását, bemutatva a férfibarátság törékenységét Eileen Brennan és Rutanya Alda mellett. Nálam 5/5 csillag.

Igazi kuriózumról van szó ezen mozi kapcsán, két tekintetben is: főszereplőink pályájuk kezdetén lévő, de már szárnyaikat jócskán bontogató színészek. Ez Gene Hackman esetében még inkább igaz, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a f... Teljes kritika

Egy film, ami mondanivalóval és tartalommal bír. Ezért nem lett az üresfejűek országában (USA) siker, ahol minden kosaras doktor, és három év alatt szerezhetsz négy diplomát, ami max. papírcsákónak jó. Vissza a filmhez! Két zseni adja benne az ütemet... Több, mi pedig elveszünk a ritmusban. Al Pacino és Gene Hackman zsenik, amit itt be is mutatnak. Ajánlott film.

Ez a film szerintem bárhol indulna most, egy díjat biztosan bezsebelne. Nekem tetszett a film, volt, van mondanivalója. Egy sor nehéz kérdést tárgyal az élet rögös útjáról. Család, gyermek, párkapcsolat, barátság, börtön, és még folytathatnám. Nagyon... Több összetett film, ami önmagában nem rossz. Az elején kicsit nehezen indul el, de ami késik, az nem múlik, szokták mondani. Egyre szerethetőbb lesz mindkét figura, főhős, és a végén egy drámai befejezéssel igazából nem zárják le a filmet, ami szerintem egy folytatást megért volna. A két főszereplő, G. Hackman és A. Pacino óriásit alakítanak. Erre mást nem lehet írni, sem mondani. Két különálló személyiség, és mégis egy "hullámhosszra" állnak, ami a filmet olyan egyedivé teszi, ami ritkaság. A történet szinte két szálon fut, és csak a főhősök kapcsolják össze. Jobban G. Hackman sorát mutatja be a film. A. Pacino története mintha hátrébb szorulna, de mégis a végén a drámai befejezés rá maradt. Összességében, mivel Zsigmond Vilmos volt az operatőr, amit meg kell említeni, már ez is garancia a remek képi hatásokra. A hang is rendben volt. A film megérdemli az 5 csillagot, mert nemcsak remek színészi alakításokat láthatunk, hanem egy remek történetet is. Csak ajánlani tudom mindenki számára. Üdv, Yosi