Eugene Allen Hackman 1930. január 30-án született San Bernardinóban, Kaliforniában, az Egyesült Államokban. Édesanyja Lyda Hackmam, édesapja Eugene Ezra Hackman. Van egy testvére, Richard.
Szülei 1943-ban elváltak, és apja ezután elhagyta a családot. Hackman 16 éves korában félbehagyta a középiskolát, hogy csatlakozott a haditengerészethez, ahol rádiósként szolgált. Négy és fél évvel később szerelt le, ami után New Yorkba ment szerencsét próbálni, és több kisebb munkából tartotta fenn... TöbbEugene Allen Hackman 1930. január 30-án született San Bernardinóban, Kaliforniában, az Egyesült Államokban. Édesanyja Lyda Hackmam, édesapja Eugene Ezra Hackman. Van egy testvére, Richard.
Szülei 1943-ban elváltak, és apja ezután elhagyta a családot. Hackman 16 éves korában félbehagyta a középiskolát, hogy csatlakozott a haditengerészethez, ahol rádiósként szolgált. Négy és fél évvel később szerelt le, ami után New Yorkba ment szerencsét próbálni, és több kisebb munkából tartotta fenn magát.
Hackman a színészkedés előtt újságírást és televíziózást tanult, majd a Pasadena Playhouse-ban tanult színészkedést Kaliforniában, ahol összebarátkozott Dustin Hoffmannal. Az iskola után visszatért New Yorkba, ám karrierje lassan indult be, és sokáig ajtónállóként dolgozott. Végül off-Broadway darabokban mutathatta meg először tehetségét, majd következtek a kisebb filmes szerepek. A hatvanas években olyan filmekben tűnt fel, mint a Lilith (1964), a Hawaii (1966), a Bonnie és Clyde (1967). Utóbbiban nyújtott alakításálrt a Legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjra ejlölték, emellett több tévés sorozatban is szerepet vállalt.
Az Sohasem énekeltem az apámnak (1971) című filmért ismét Oscar-jelölést kapott, majd a Francia kapcsolat (1971) főszerepéért már el is nyerte a Legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot. A következő években olyan produkciókban vállalt szerepet, mint a Poszeidon katasztrófa (1972), a Magánbeszélgetés (1974), Az ifjú Frankenstein (1974) és A híd túl messze van (1977). Hackman képregény-feldolgozásban is bizonyított, amikor eljátszotta a Superman-filmek - Superman (1978), Superman II (1980) és Superman 4. - A sötétség hatalma (1987) – Lex Luthorát, majd begyűjtött még egy Oscar-jelölést a Lángoló Mississippi (1988) című filmért.
Második Oscar díját a Hajszál híján (1990) című filmjéért kapta a Legjobb mellékszereplő kategóriájában, majd olyan filmekben játszott, mint a Nincs bocsánat (1992), a Wyatt Earp (1994), Az utolsó esély (1995) és a Szóljatok a köpcösnek! (1995).
Hackman a 2000-es évek elején még számos produkcióban szerepet vállalt – Meggyanúsítva (2000), a Tenenbaum, a háziátok (2001) vagy Az ítélet eladó (2003) –, de 2004-től már inkább írói karrierjére koncentrált. A színész 2008-ban, harmadik regényének megjelenése kapcsán jelentette be, hogy végleg visszavonul a filmezéstől.
Hackman kétszer nősült, első feleségétől, Fay Maltese-től 3 gyermeke született. Második felesége Betsy Arkawa, akivel Santa Fében él.
(SódóGA)
