Magánbeszélgetés (1974)

Nem igazán nyűgözött le. Azt hittem, ennél több esemény lesz benne és nem a lélektani dolgokra fekszik rá, de tévedtem. A csavar sem volt annyira csavaros, a végén hamar rá lehetett jönni, mi lesz a vége. Az viszont érdekes, hogy egy olyan személy, ... több»mint akit Gene Hackman személyesített meg, hogyan tud ilyen munkát végezni. Igaz, túl sok lélektant nyújt a film, de az mégis érdekes, és, ha elég türelmes az ember, akkor nem is zavaró annyira.

Van élet a Keresztapa első két része után/mellett? Természetesen van, és a Magánbeszélgetést nem véletlenül sorolják Coppola jobb filmjei közé. Valóban egy lassabb tempójú moziról van szó, de nem unalmas, ráadásként pedig nagyon ügyesen teremti meg a... több»z atmoszférát a rendező. Még azzal sem lehet megvádolni, hogy idejét múlt lenne, hiszen bár a technikai eszközök változhattak, de a téma továbbra is adott: a lehallgatás, a mások életében való kutakodás, s az, hogy erre egy komplett iparág épül. Az viszont nagyon tetszett, hogy bár Hackman figurája a legjobb ebben a szakmában, mégsem a hidegvérű profi benyomását kelti, sokkal inkább egy esendő figura (a ruházkodása, a megjelenése, a stílusa, sőt, még a munkája során használt eszközei alapján is). S bár"csak" egy filmről van szó, az nem egy elhanyagolható szempont, hogy a készítés és a bemutató alatt robbant ki a Watergate-botrány, amelyben szintén a lehallgatások játszották a főbb szerepet (persze ez csak spekuláció, de így visszatekintve olyan hatást kelt, mintha a jövőbe láttak volna a film készítői) A Magánbeszélgetés egy fontos társadalmi problémát vetített le az egyéni dráma szintjére, egy nagyszerű színészi játékkal és egy igazán elgondolkodtató befejezéssel. Ne ijesszen meg senkit, hogy egy '74-es filmről van szó, a mögöttes tartalom mint sem változott, tényleg ott a helye a kultfilmek táborában.

A hetvenes évek hollywoodi újdonságkeresésének megkerülhetetlen darabja, amely egyben Antonioni „Nagyítás”-ának újragondolása. Remekül reprezentálja az európai művészfilm jelentős hatását az amerikai filmkészítésre, azzal a különbséggel, hogy a bűnüg... több»yi történet vége nem tartja bizonytalanságban a nézőt, megtudjuk, hogy valójában mi is történt. A film főhőse Harry Caul profi lehallgatási szakértő, mesterségének kiváló képviselője traumáktól szenvedő ember. A történet során magas szakmai elvárásai ellentétbe kerülnek lelkiismeretével és ez a konfliktus személyiségére romboló hatással van. Ezt az összetett karaktert Gene Hackman élete legnagyobb alakításával jelenítette meg. Coppola filmje szinte látnoki módon jelezte, hogy a lehallgatási botrányok a nem távoli jövőben, a politika világában milyen földrengésszerű változásokat hoznak majd. David Shire zenéje azonos szinten van a film remek, ma is aktuális mondanivalójával, nívójával.

Az egyik legjobb film, amit ebben a műfajban eddig láttam, minden megvan benne, ami kell. Nem agyatlan és ostoba a történet, ugyanakkor nem is túl elvont, kellő akciózás és kellő lélektaniság. Szerintem ilyen egy jól eltalált koncepció.

Középszerű lett a film maga de nem zavart különösebben szerintem tévés hangulatot hozta és ennyi. Ez a film nem sikerült valami hatalmas durranásra, de ez annyira engem most nem zavart mint máskor. Amit akart azt elérte és ennyi.

Kicsit unatkoztam, nem túl pörgős az biztos. Viszont nagyon jó atmoszférája van, illetve a történet sem olyan lapos, mint vártam.

Egy kicsit elnyújtottnak érzem, bár Gene Hackman alakítása szerintem zseniális. Valahogy nem az a nyomasztó film, amire számítottam, bár azért megvan a sötét hangulata.