Nincs kiút

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Roger Donaldson filmje, a Nincs kiút a hidegháború utolsó éveiben készült, 1987-ben, amikor még a kémvilág tele volt ügynökökkel, és az oroszok Amerikában, a CIA pedig a Szovjetunióban szervezte be embereit. A film alaptörténetének hőse Tom Farrell (Kevin Costner), a lehető legjobban beépült orosz kém, hiszen a Pentagon legbelsőbb köreiben dolgozhat mint a haditengerészet tisztje. Ráadásul a hadügyminiszter (Gene Hackman) és Farrell közös nőt szeretnek (Sean Young). A néző a film legvégéig nem tudja, hogy Farrell kinek dolgozik valójában, és neki szurkol.

A történetünk szerint egy pentagoni vezető egy balesetben véletlen megöli a szeretőjét, és segédje segítségével megpróbálja eltussolni az ügyet. Egy nem kapcsolódó orosz kémre kenik a gyilkosságot, akinek megtalálását főszereplőnkre bízzák. A dolog o... Teljes kritika

A film mai szemmel nézve néhol túl szájbarágós. De ha figyelembe veszem, hogy több mint 30 éve készült filmről van szó, akkor éri az 5 csillagot. Gene Hackman és Kevin Costner általában – ha nem is garantálja, de – sejteti, hogy jó film megtekintésébe vágunk bele... és Sean Young... hát nekem ő örökké Lois Einhorn/Ray Finkle marad, nem tehetek róla... :-) Csodálom, hogy ennyi idő alatt soha nem került a látóterembe ez a film. Egy jó, izgalmas mozi! Ajánlom jó szívvel!

Összetett történet, komplikált konfliktusok és színes karakterek jelennek meg az utóbbi 40 év egyik legjobb kémfilmjében. Nem könnyű színvonalas kémtörténetet írni vagy pláne filmre adaptálni, mert a hihetőség mindig probléma szokott lenni. Ebben az esetben azonban a Roger Donaldson–Robert Garland párosnak sikerült egy teljesen realisztikus sztorit készítenie. Donaldson kétségtelenül jó rendező, bizonyította már ezt A Bounty, a Szökésben, a Dante pokla és a Beavatás elkészítésével, és ezúttal is kitett magáért. A főszerepekben három zseniális alakítással valódi sztárokat láthatunk: Gene Hackmant, Kevin Costnert és a gyönyörű Sean Youngot. A script kiszámíthatatlan sztorit dolgoz fel, a rendezés fordulatokat rak bele, és nagyszerű feszültségfokozást, az alakítások pedig átélhetővé teszik a végeredményt. Az pedig nem más, mint egy izgalmas, fordulatos kémtörténet a hidegháború végéből. Olyan sztori, mely minden bizonnyal lejátszódhatott a 80-as évek végén a valóságban is. Én nagyon élveztem így másodszor megtekintve is. Négy és fél csillagos film, nem is kérdéses.