Esőember (1988)

Nem kétséges, hogy az Esőember egy igazán meghatározó film volt a nyolcvanas évek végén, és az sem kétséges, hogy ezért tett is le valamit az asztalra. Dustin Hoffman megérdemelte nemcsak a jelöléseket, de a díjakat is, annyira hitelesen és természet... több»esen hozza az autista férfit, mintha mindig is így élt volna. Tom Cruise mint nagyképű bunkó tökéletes választás volt a szerepre, lévén csak saját magát kellett játszania, mindezek ellenére a drámai jeleneteknél meglepően jól hozta a megváltozott életszemléletű aranyifjút. Sajnálatos módon – számomra legalábbis – a film már nem tudta úgy kiállni az idő próbáját, mint a korabeli klasszikusok, ahhoz már túl lassú a történetvezetése, de még mindig ott a helye a kötelező filmek képzeletbeli listáján. A film számomra legnagyobb dobása a mondanivalója, illetve amit közölt a világ felé, hiszen akkoriban még nem volt ilyen "közismert" a különleges képességekkel rendelkező autisták köre, sokkal nehezebben vettek róla tudomást, mint ma, a közvélemény egyszerűen szellemi fogyatékos, beteg embereknek gondolt minden szociális zavarral rendelkezőt, és nem titok, hogy ez a film egyfajta világméretű ismeretterjesztést hajtott végre 1988-ban, s filmek ezrei követték az Esőember példáját, megmutatva, hogy ezek az emberek is ugyanolyan értékesek, érdekesek, mint bárki más, sőt egyes esetekben érdekesebbek is.

Az Esőember egy tökéletes példája annak, hogy egy film úgy is tud vicces lenni, hogy közben nem lesz alpári és megőrzi a komolyságát, s úgy is tud megható lenni, hogy nem válik szirupossá. Egy nagyon jól megszerkesztett film, amelynek minden perce k... teljes kritika»

Számomra teljességgel értékelhetetlen lett ez a film a színészek alakítása is siralmas. Ebben a filmben semmi olyan nem volt amivel megtudott volna fogni. Én így éreztem mindenesetre és max azon tudtam szórakozni, hogy milyen együgyű ez a film. Szörnyen rossz lett.

Már a film nézése közben is úgy éreztem, hogy jó, jó, de valahogy nekem az igazi katarzist nem hozta el....Dustin Hoffmann pazarul játszott, sőt brillírozott, de ennyi a pozitívum. Tom Cruise szerepére lett volna szerintem alkalmasabb.

Háromszor is elolvastam a regényt az elmúlt kábé 10-12 évben, de a filmtől mindez idáig tartózkodtam, attól félve, hogy tönkreteszi az olvasott élményt. Kár volt eddig várnom. Ha a könyv abszolút tíz pontos, akkor a film csak éppen egy hangyányival gyengébb, egy erős kilences. Dustin Hoffman zseniális.

Nagyon megható és érzelmes történet ahogy a testvéri viszonyuk egyre elmélyül. Eredetileg bátyját csak a örökölt milliók érdeklik de a film során megváltozik az érdeklődés és egyre jobban megszereti a testvérét és annak fura szokásait mivel autista. ... több»Megtanulja kezelni és megismeri az életét és ezáltal a saját életét is átértékeli.

Kötelezően ajánlom minden filmrajongó számára. Nagyon szépen kialakított film az autizmusról, vicces, néha megható úgy, hogy ezek mellett komoly tud maradni.