Érdekes film. Dustin Hofmann alakítása nagyon tetszett, de bevallom, nem mozgatott meg a film. Megnéztem, jól szórakoztam és ennyi. (Talán, mert munkám során az autizmust máshogyan éltem meg. ) Mégis azt mondom, hogy érdemes megnézni ezt a filmet. Szóval, filmre fel és jó szórakozást!

Az Esőember egy tökéletes példája annak, hogy egy film úgy is tud vicces lenni, hogy közben nem lesz alpári és megőrzi a komolyságát, s úgy is tud megható lenni, hogy nem válik szirupossá. Egy nagyon jól megszerkesztett film, amelynek minden perce k... teljes kritika»

Már a film nézése közben is úgy éreztem, hogy jó, jó, de valahogy nekem az igazi katarzist nem hozta el....Dustin Hoffmann pazarul játszott, sőt brillírozott, de ennyi a pozitívum. Tom Cruise szerepére lett volna szerintem alkalmasabb.

Számomra teljességgel értékelhetetlen lett ez a film a színészek alakítása is siralmas. Ebben a filmben semmi olyan nem volt amivel megtudott volna fogni. Én így éreztem mindenesetre és max azon tudtam szórakozni, hogy milyen együgyű ez a film. Szörnyen rossz lett.

Háromszor is elolvastam a regényt az elmúlt kábé 10-12 évben, de a filmtől mindez idáig tartózkodtam, attól félve, hogy tönkreteszi az olvasott élményt. Kár volt eddig várnom. Ha a könyv abszolút tíz pontos, akkor a film csak éppen egy hangyányival gyengébb, egy erős kilences. Dustin Hoffman zseniális.

Nagyon megható és érzelmes történet ahogy a testvéri viszonyuk egyre elmélyül. Eredetileg bátyját csak a örökölt milliók érdeklik de a film során megváltozik az érdeklődés és egyre jobban megszereti a testvérét és annak fura szokásait mivel autista. ... több»Megtanulja kezelni és megismeri az életét és ezáltal a saját életét is átértékeli.

Nem kétséges, hogy az Esőember egy igazán meghatározó film volt a nyolcvanas évek végén, és az sem kétséges, hogy ezért tett is le valamit az asztalra. Dustin Hoffman megérdemelte nemcsak a jelöléseket, de a díjakat is, annyira hitelesen és természet... több»esen hozza az autista férfit, mintha mindig is így élt volna. Tom Cruise mint nagyképű bunkó tökéletes választás volt a szerepre, lévén csak saját magát kellett játszania, mindezek ellenére a drámai jeleneteknél meglepően jól hozta a megváltozott életszemléletű aranyifjút. Sajnálatos módon – számomra legalábbis – a film már nem tudta úgy kiállni az idő próbáját, mint a korabeli klasszikusok, ahhoz már túl lassú a történetvezetése, de még mindig ott a helye a kötelező filmek képzeletbeli listáján. A film számomra legnagyobb dobása a mondanivalója, illetve amit közölt a világ felé, hiszen akkoriban még nem volt ilyen "közismert" a különleges képességekkel rendelkező autisták köre, sokkal nehezebben vettek róla tudomást, mint ma, a közvélemény egyszerűen szellemi fogyatékos, beteg embereknek gondolt minden szociális zavarral rendelkezőt, és nem titok, hogy ez a film egyfajta világméretű ismeretterjesztést hajtott végre 1988-ban, s filmek ezrei követték az Esőember példáját, megmutatva, hogy ezek az emberek is ugyanolyan értékesek, érdekesek, mint bárki más, sőt egyes esetekben érdekesebbek is.