Esőember (1988)

Az Esőember egy tökéletes példája annak, hogy egy film úgy is tud vicces lenni, hogy közben nem lesz alpári és megőrzi a komolyságát, s úgy is tud megható lenni, hogy nem válik szirupossá. Egy nagyon jól megszerkesztett film, amelynek minden perce kincs, sok jelenetét gyakorta emlegetjük (pl. remekül vezetek, megnyomorgatta a nyakamat, pukizás a telefonfülkében vagy a K-Marktos sport alsógatya az úton). Az autizmusról sok filmet csináltak már, de az Esőember a téma örök klasszikusa. Dustin Hoffman szorgalmának és utánajárásának köszönhetően elképesztően hitelesen ábrázolja a betegséget, s azt a különleges világot, amelyben Raymond létezik. És ott van mellette Tom Cruise is, akiről sokan azt... több»

Számomra teljességgel értékelhetetlen lett ez a film a színészek alakítása is siralmas. Ebben a filmben semmi olyan nem volt amivel megtudott volna fogni. Én így éreztem mindenesetre és max azon tudtam szórakozni, hogy milyen együgyű ez a film. Szörnyen rossz lett.

Háromszor is elolvastam a regényt az elmúlt kábé 10-12 évben, de a filmtől mindez idáig tartózkodtam, attól félve, hogy tönkreteszi az olvasott élményt. Kár volt eddig várnom. Ha a könyv abszolút tíz pontos, akkor a film csak éppen egy hangyányival gyengébb, egy erős kilences. Dustin Hoffman zseniális.

Kötelezően ajánlom minden filmrajongó számára. Nagyon szépen kialakított film az autizmusról, vicces, néha megható úgy, hogy ezek mellett komoly tud maradni.

Nagyon megható és érzelmes történet ahogy a testvéri viszonyuk egyre elmélyül. Eredetileg bátyját csak a örökölt milliók érdeklik de a film során megváltozik az érdeklődés és egyre jobban megszereti a testvérét és annak fura szokásait mivel autista. Megtanulja kezelni és megismeri az életét és ezáltal a saját életét is átértékeli.