2017.10.07 18:19 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 207x
2

Örök klasszikus az autizmusról

Az Esőember egy tökéletes példája annak, hogy egy film úgy is tud vicces lenni, hogy közben nem lesz alpári és megőrzi a komolyságát, s úgy is tud megható lenni, hogy nem válik szirupossá.

Egy nagyon jól megszerkesztett film, amelynek minden perce kincs, sok jelenetét gyakorta emlegetjük (pl. remekül vezetek, megnyomorgatta a nyakamat, pukizás a telefonfülkében vagy a K-Marktos sport alsógatya az úton).

Örök klasszikus az autizmusról

Az autizmusról sok filmet csináltak már, de az Esőember a téma örök klasszikusa. Dustin Hoffman szorgalmának és utánajárásának köszönhetően elképesztően hitelesen ábrázolja a betegséget, s azt a különleges világot, amelyben Raymond létezik. És ott van mellette Tom Cruise is, akiről sokan azt mondják, hogy egysíkú és rossz színész...az Esőember tökéletes példája annak, hogy ez mennyire nem így van, talán csak abban hibás, hogy mostanában sablonos szerepeket vállal. Hoffman és Cruise tökéletes harmóniája adja a film egyik nagy előnyét, s az a könnyedség, amellyel ezt a kényes témát bemutatja.

Talán kissé félrevezető a történet abban az értelemben, hogy sokan Raymond alakjával azonosítják be az autista embereket. Pedig a valóságban nem minden esetben számolnak fejben kártyalapokat és gyufákat az ebben a kórban szenvedők, az azonban bizonyos, hogy olyan világban élnek, amelybe csak az arra érdemeseket engedik be, életüket pedig a filmben ábrázoltak szerinti szigorú rendben élik, amelyből ha kizökkentik őket (ehhez elég egyetlen perc késés), akkor könnyen összeomolhat minden körülöttük. Ezek azok az apró részletek, amelyeket az Esőember tökéletesen ábrázol, s ez az, ami miatt hiteles tud maradni.

Ez a film egy teljes értékű csillagos ötöst érdemel, ez nem is lehet kérdés!

88 Esőember  (1988)

dráma | road movie

Charlie Babbit (Tom Cruise) az elkényeztetett  és önző szépfiú csalódottan veszi tudomásul, hogy apai öröksége mindössze néhány rózsabokor és egy öreg autó. Ám a... több»

2