A kaktusz virága

Azért adtam a „jópofa” címet, mert talán ez fejezi ki a hangulatát. Walter Matthau, Goldie Hawn és Ingrid Bergman a helyzet magaslatán áll egy olyan filmben, amely szinte semmiről sem szól, mégis vidám és tanulságos. A hatvanas évek mozija egy ilyen átlagos történet mellett is két klasszissal meghaladja a jelen moziját, legalábbis hangulatában.

Walter Matthau az egyik legkiemelkedőbb színész, akit filmvásznon láttam, és itt sem csalódtam benne. Bergman és Goldie Hawn felnőttek hozzá, de a filmet Matthau viszi a hátán, és ő emeli egy szinttel feljebb.

Két tényező miatt néztem újra ezt a vígjátékot, egyrészt a magyar szinkron okán (Ruttkai Éva és Gábor Miklós hangját manapság nagyon ritkán lehet hallani), másrészt nagyon kedvelem Ingrid Bergmant. A másik két főszereplő (Hawn Aranka és W. Matthau) n... Többem tartozik a kedvenceim közé. Goldie Hawn első jelentős filmszerepe, sikeresen bele is ragadt a buta szőke elcsépelt figurájának alakításába, Matthau pedig nem igazán iskolapéldája a szerelemtől eszét vesztett férfiaknak. Francia színpadon tűnt fel először a kissé limonádé ízű történet, majd az amerikai színpadi sikert követte a megfilmesítés, Gene Saks kevés rendezői munkáinak egyike. A sztori elég lapos, csak a színészek teljesítménye tudott rajta emelni, ami sikeresen meg is valósult. A kis híján hatvan éves újra „befogadott” I. Bergman pazar játéka kiemelkedett a filmből, de ez tőle igazából nem újdonság. Véleményem szerint a legnagyobb, legtehetségesebb színésznők egyike volt. Alakítása ellenére az értékelésem az eléggé ingatag lábakon álló „jó”-t éri csak el.

Kedves, vidám, szórakoztató darab, minden szereplője nagyszerű és szeretnivaló. Ez is olyan film, amit sokszor újra lehet nézni. Én időnként örömmel meg is teszem.