van benne valami... Megmondom őszintén, engem az első rész nem hatott meg, inkább giccsesnek találtam. Ezért ezt a másodikat meg sem akartam nézni. Ámde arra gondoltam, mégis adok neki egy esélyt, és KELLEMESEN CSALÓDTAM! Ebben a részben sokkal több a mondanivaló, benne van a mostani társadalom közérzete, és az, hogyan megy tönkre a világunk - nem csak a divatvilág! A forgatókönyvben bőven benne van, hogy csak a pénz és a hatalom számít, az érték és az ember harmadlagos vagy egyáltalán nem számít. Vannak a filmnek hibái is (túl negatív és túl pozitív szereplők), de ez elnézhető annak fényében, hogy a film arra figyelmeztet, hogy a szép és az értékek iránti törekvésnek nem lenne szabad véget érnie. A kulturális... több»
Senkiben se bízz! A kezdés nem nyerte el a tetszésem, de úgy egy félóra elteltével minden beindult. A történet izgalmas, de ugyanakkor nehezen emészthető, hogy ebben a kémtörténetben senkiben sem bízhatsz. Persze, éppen azért kémtörténet, de az a kapcsolat, amely a házastársak között fennáll, keresztben és kasul, egy kicsit eltúlzott. A színészek jók, a film összességében nem rossz, de Soderberghtől azért többet vártam. 6,5/10
Egész jó film Azért mondom, hogy egész jó, mert nagyon jó is lehetett volna. A színészek jók, a történet pedig szomorú és bizony, sokak számára aktuális lehet. Egy mélyen emberi történet, amelyben a főszereplő kutyanehéz szorítóba kerül, és élete összeomlik. Túlél, de amit tapasztal családja további életéről, az részére maga a pokol. Ezt egyszerűen nem tudja elviselni, és a tragédia így elkerülhetetlen. A film az elejétől a végéig izgalmas, de a vége egy kicsit gyengébbre sikeredett. Mégsem értem, hogy az IMDb-n az értékelése miért ilyen alacsony: 5.8. Nálam a film megér egy 7-est .
Elgondolkodtató Nagyszerű történet, kitűnő színészekkel, izgalmas forgatókönyvvel. Bemutatja a kegyetlen és sivár üzleti világot, ahol csak a fanatikusok tudnak talpon maradni.
Jópofa történet Azért adtam a „jópofa” címet, mert talán ez fejezi ki a hangulatát. Walter Matthau, Goldie Hawn és Ingrid Bergman a helyzet magaslatán áll egy olyan filmben, amely szinte semmiről sem szól, mégis vidám és tanulságos. A hatvanas évek mozija egy ilyen átlagos történet mellett is két klasszissal meghaladja a jelen moziját, legalábbis hangulatában.
65 Az ördög Pradát visel 2. (2026)
Megmondom őszintén, engem az első rész nem hatott meg, inkább giccsesnek találtam. Ezért ezt a másodikat meg sem akartam nézni. Ámde arra gondoltam, mégis adok neki egy esélyt, és KELLEMESEN CSALÓDTAM! Ebben a részben sokkal több a mondanivaló, benne van a mostani társadalom közérzete, és az, hogyan megy tönkre a világunk - nem csak a divatvilág! A forgatókönyvben bőven benne van, hogy csak a pénz és a hatalom számít, az érték és az ember harmadlagos vagy egyáltalán nem számít. Vannak a filmnek hibái is (túl negatív és túl pozitív szereplők), de ez elnézhető annak fényében, hogy a film arra figyelmeztet, hogy a szép és az értékek iránti törekvésnek nem lenne szabad véget érnie. A kulturális... több»