Az ún. Ocean's trilógia első tagja, nekem közülük ez a kedvencem. Persze mindegyiket ajánlom megnézni, akár többször is, mert mindhárom film izgalmas, furfangos és humoros. :)
A műgyűjtő megszállottsága kontra a szélhámosság művészete. Ez igen! Egy mesteri átverés története pazar környezetbe és sejtelmes hangulatba bújtatva, igazán remek színészekkel.
Borzongató, sőt a legvégén mellbevágó élményt adó alkotás. Minden elismerésem. Ami még érdekesebbé tette számomra a filmet, hogy miután hagytam magamnak kb. 2 hét "emésztési időt", megnéztem újra. Megnéztem újra, de úgy, hogy szándékosan azt kerestem, hol találok valami jelet arra utalva, hogy két síkon zajlik a történet. Meglehet, elkerülte a figyelmemet, de nem találtam. Rendkívül izgalmas volt ilyen szemüvegen át nézni az eseményeket.
Kicsit értetlenkedve olvasom a sok égig magasztaló véleményt. Ennyire másképp látom? Egész életünk kisebb-nagyobb csaták sorozata, trükkök, cselek, taktikák, fondorlatok sokasága céljaink eléréséhez. Kinek-kinek értékrendje szerint. Itt sincs másképp. Morálisan van mi vitatható, de én nem vagyok hajlandó megkövezni Erika nénit. Még akkor sem, ha a végén kiprovokálták belőle a dühöngő, megalázott vesztest. A gyerekek sem voltak sokkal szerethetőbbek nála. A film szerintem átlagos, a Balázs Árpád–Nemes Nagy Ágnes: Bodzavirág c. dal viszont önmagában nagyszerű.
Igazán izgalmas, váratlan fordulatokban és eléggé durva jelenetekben is bővelkedő krimi. Még a mélázóbb, csendesebb képsorok alatt sem lankadt a figyelmem. Ráadásul az alaptörténeten túl a számos dokumentumfilm-jellegű rész és áthallásos párbeszéd is meglepett. „… régen sok gulág volt Szibériában. Ha tudni akarod az igazat Amerikáról, fogsz egy könyvet. Ha Oroszországról, fogsz egy lapátot. Mind itt vannak eltemetve: tudósok, papok, költők. Szibériában semmi jó sincs a hó alatt.” A film első harmadában hangzik el ez a gondolat egy, a cselekményhez egyáltalán nem kapcsolódó beszélgetésben. Aztán később és a legvégén mégiscsak visszaköszön: „Szibériában semmi jó sincs a hó alatt”.
Fogalmam sincs arról, hogy vannak-e előző életeink, és különösebben nem hiszek semmiféle "hókuszpókuszban". De hajlandó vagyok elgondolkozni bármin, ami szokatlan, megmagyarázhatatlan jelenség az életünkben. Ez a film is egy ilyen misztikus történet. Szerintem érdekes, izgalmas és megható, legalább egyszer érdemes megnézni.
Legelőször nagyon fiatalon láttam ezt a filmet. Akkor még nem filozofálgattam a témáján (talán nem is értettem), valahogy mégis nagy hatással volt rám. Elbűvölt. Később többször megnéztem, és mindig találtam benne valami "újat és ütőset". A 2002-es amerikai változat sem rossz, de én erre a Tarkovszkij-féle munkára szavazok. Nálam világbajnok.
Micsoda??? Vígjáték, zenés, családi??? Nehezen találok megfelelő, szalonképes szavakat. Kedves alkotó stáb, ez a film nagyon gáááz! Cukormázzal borított bóvli. Még ha szatíraként próbálom értelmezni, akkor is túl sok. Túl színes, túl hangos, túl agresszív, túl mű... Semmi nincs benne, ami természetes. Beteg az egész. Sajnálom, de ez a véleményem. :(
Nekem jobban tetszett, mint a korábbi 3 véleményezőnek. Kimondottan jó filmnek értékelem, persze elfogult vagyok, mert a két főszereplőt amúgy is nagyon kedvelem. Ez egy kedves, érzelmes történet apró izgalmakkal és egy kis humorral fűszerezve. A vége nem "happy end", de ettől lett számomra nagyon is hiteles: sokszor előfordul, hogy el kell engednünk dolgokat, embereket, terveket, álmokat, és örülni kell annak, hogy volt néhány nap, óra, pillanat, amikor azok gazdagabbá tették életünket.
Rendkívül szuggesztív erejű dráma. Fantasztikus zenés, táncos produkciókkal tarkítva nézhetjük a megrázó történetet, ahogy Joe "padlógázzal" rohan szó szerint mindhalálig. Haragudtam Joe-ra, de a végén mégis megríkatott.
Én is inkább kriminek nevezném. Olyan kriminek (akár Agatha Christie is írhatta volna), amiben némi furcsa humor is fellelhető. Nekem tetszett. Csajkovszkij B-moll zongoraversenyének felcsendülő taktusait pedig egyenesen telitalálatnak tartom.
Összességében átlagosnak ítélem a filmet, de be kell ismernem, örülök, hogy megnéztem. Végül is tetszett. Frappáns ötlet volt westernbe öltöztetni a fantasyt.
Megható lélektani dráma, talán kicsit kaland, de semmiképpen nem vígjáték. Szép, csendes, nyugodt tempójú film. Kicsit felzaklat, elszomorít, ugyanakkor az egekig emel...
Időnként újra megnézem. Nem remekmű, de jó történet jó színészek, jó poénok. Persze az évek múlásával változnak a hangsúlyok... Csak egy dolog van számomra, amit állandóan szeretni fogok: Bendegúz (Olvasztó Imre) zseniális figurája, és az a semmivel össze nem téveszthető jóízű kacagása, ami itt cseng a fülemben mindig, ha szó esik róla.
Első nekifutásra nem tudtam végignézni, nagyon idegesített. Aztán – mert kíváncsi voltam – megnéztem a végét is. Kár volt. Tényleg egy katyvasz. A fenti besorolás szerint is az: hogy a fenébe lehet egy film egyszerre "kaland, fantasy, horror, vígjáték, misztikus és családi"? Senkinek nem ajánlom ezt az értelmetlen, gusztustalan, elmebeteg filmet.
Ma már talán kicsit poros, kicsit kopott, a mai eszeveszett, rohanó életünkben talán lassú is. De szerintem egy film nem feltétlenül attól izgalmas, hogy percenként frászt kapsz a robbanásoktól, autós üldözésektől, lövöldözésektől, verekedésektől és a fröcsögő vértől. Ez egy szuper krimisorozat, ami gondolkodásra késztet és szórakoztat. Peter Falk nagyszerű alakításain túl számos hírességet is láthatunk egy-egy epizódszerepben. Én mindig szívesen nézek Columbot.
Szívesen csatlakozom a sorozatot méltatók sorába, mert igazán szórakoztató volt számomra minden epizód. Természetes, néha meghökkentően őszinte karakterek, érdekes történetek, egyszerű bölcsességek, sok humor. És a gyönyörű alaszkai táj! Azt hiszem, el tudnék lenni egy „Cicely”-hez hasonló városkában.
85 Ocean's eleven - Tripla vagy semmi (2001)