Izgalmas, hogy az alapötletet John Lennon levele adta, melyet a címzett, Steve Tilston folkénekes csak kb. 40 év múlva kapott kézhez. Mit érezhetett Tilston?! Felkavaró! Már önmagában ez a kiindulási alap érdekessé tette számomra a történetet, aztán percről percre magával sodort, és egy pillanatra sem lankadt a figyelmem. A komoly tartalom ellenére könnyed, kedves, szórakoztató ez a film. Örülök, hogy megnéztem.
Vadregényes tájak, aranyos állatok, kedves főszereplő lány és a szép klasszikus muzsika, így együtt izgalmas összjáték. S ha igaz, megtörtént események alapján készült a film. Engem elvarázsolt.
Itt a háromcsillagos, átlagos kategóriába soroltam, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett a film. Sőt, kifejezetten érdekes számomra, ahogy Csehov világát (XIX. század vége) adaptálták a nagyjából 100 évvel későbbi magyarországi rendszerváltás időszakára. Kicsit emészteni kell, de jó ötlet. Hát persze, bibliai értelemben "nincs új a nap alatt".
Gondolom, abban sokan egyetértünk, hogy jó lenne háborúk nélkül élni. De sajnos ez lehetetlen. Aki belekeveredik, annak magánemberként a legfontosabb cél a túlélés, fizikai és mentális értelemben egyaránt. Azt hiszem, a M.A.S.H. példát mutat arra, hogyan lehet valahogy átvészelni ezt a rettenetet. Igazán remek filmnek tartom.
Nagyszerű szatíra, és persze kicsit túlzó. De majdnem ilyen volt a valóság itt, Közép-Kelet-Európában néhány évtizeden keresztül. Szeretem a cseh és csehszlovák filmeket, mert azt hiszem, hogy rokon lelkek vagyunk. (Tán még sokan vérségi rokonok is a Monarchia kapcsán.)
Kétszer néztem meg a filmet, mert néhány apróbb részletet pontosítani akartam. Egy-egy mondat, egy-egy mozdulat, egy-egy kép fontos volt a történet megértéséhez. Nem mintha túl bonyolult lett volna, csak mivel "járkáltunk" múlt és jelen között, néha elkalandoztam. Megható, sőt megrázó a sztori. Bevallom, mindkétszer megkönnyeztem.
Michelle Dockery, Maggie Smith, Hugh Bonneville, Jim Carter, Penelope Wilton, Elizabeth McGovern… És még lehetne tovább sorolni a nagyszerű színészeket. Mindenki remek, és hitelesen hozza a figuráját. Pazar épített helyszínek, pazar természeti környezet. Érdekes családtörténet, a háttérben valódi történelmi eseményekkel. Hát kell ennél több egy jó filmsorozathoz?
Minden korszaknak, minden generációnak megvannak a maga gondjai, harcai. (Globálisan nézve pláne színes a kép, de most csak a magyar viszonyokra gondolok.) Én olykor hajlamos vagyok sopánkodni és elkeseredni jelen életünk nehézségei miatt, de ezt a filmet látva kicsit elszégyelltem magam. Amit nagyszüleink és szüleink kaptak a sorstól, az bizony elég kemény kiképzés volt. Szóval restelkedve néztem, de nagyon tetszett. Szép film.
Végre megint egy olyan sci-fi, ahol nem egy idegen civilizációval való háború a téma. Egyáltalán nem valamiféle ellenség, illetve veszedelem borzolja az idegeket. A történet persze kicsit meseszerű, hiszen nincs sok esély az életben maradásra olyan körülmények között, amit látunk, de jó elfantáziálni róla. Izgalmas kaland egy kis filozofálgatással és némi humorral. Matt Damonnak jól állt a szerep, nagyot domborított.
Az ún. Ocean's trilógia első tagja, nekem közülük ez a kedvencem. Persze mindegyiket ajánlom megnézni, akár többször is, mert mindhárom film izgalmas, furfangos és humoros. :)
A műgyűjtő megszállottsága kontra a szélhámosság művészete. Ez igen! Egy mesteri átverés története pazar környezetbe és sejtelmes hangulatba bújtatva, igazán remek színészekkel.
Borzongató, sőt a legvégén mellbevágó élményt adó alkotás. Minden elismerésem. Ami még érdekesebbé tette számomra a filmet, hogy miután hagytam magamnak kb. 2 hét "emésztési időt", megnéztem újra. Megnéztem újra, de úgy, hogy szándékosan azt kerestem, hol találok valami jelet arra utalva, hogy két síkon zajlik a történet. Meglehet, elkerülte a figyelmemet, de nem találtam. Rendkívül izgalmas volt ilyen szemüvegen át nézni az eseményeket.
Kicsit értetlenkedve olvasom a sok égig magasztaló véleményt. Ennyire másképp látom? Egész életünk kisebb-nagyobb csaták sorozata, trükkök, cselek, taktikák, fondorlatok sokasága céljaink eléréséhez. Kinek-kinek értékrendje szerint. Itt sincs másképp. Morálisan van mi vitatható, de én nem vagyok hajlandó megkövezni Erika nénit. Még akkor sem, ha a végén kiprovokálták belőle a dühöngő, megalázott vesztest. A gyerekek sem voltak sokkal szerethetőbbek nála. A film szerintem átlagos, a Balázs Árpád–Nemes Nagy Ágnes: Bodzavirág c. dal viszont önmagában nagyszerű.
Igazán izgalmas, váratlan fordulatokban és eléggé durva jelenetekben is bővelkedő krimi. Még a mélázóbb, csendesebb képsorok alatt sem lankadt a figyelmem. Ráadásul az alaptörténeten túl a számos dokumentumfilm-jellegű rész és áthallásos párbeszéd is meglepett. „… régen sok gulág volt Szibériában. Ha tudni akarod az igazat Amerikáról, fogsz egy könyvet. Ha Oroszországról, fogsz egy lapátot. Mind itt vannak eltemetve: tudósok, papok, költők. Szibériában semmi jó sincs a hó alatt.” A film első harmadában hangzik el ez a gondolat egy, a cselekményhez egyáltalán nem kapcsolódó beszélgetésben. Aztán később és a legvégén mégiscsak visszaköszön: „Szibériában semmi jó sincs a hó alatt”.
Fogalmam sincs arról, hogy vannak-e előző életeink, és különösebben nem hiszek semmiféle "hókuszpókuszban". De hajlandó vagyok elgondolkozni bármin, ami szokatlan, megmagyarázhatatlan jelenség az életünkben. Ez a film is egy ilyen misztikus történet. Szerintem érdekes, izgalmas és megható, legalább egyszer érdemes megnézni.
Legelőször nagyon fiatalon láttam ezt a filmet. Akkor még nem filozofálgattam a témáján (talán nem is értettem), valahogy mégis nagy hatással volt rám. Elbűvölt. Később többször megnéztem, és mindig találtam benne valami "újat és ütőset". A 2002-es amerikai változat sem rossz, de én erre a Tarkovszkij-féle munkára szavazok. Nálam világbajnok.
Micsoda??? Vígjáték, zenés, családi??? Nehezen találok megfelelő, szalonképes szavakat. Kedves alkotó stáb, ez a film nagyon gáááz! Cukormázzal borított bóvli. Még ha szatíraként próbálom értelmezni, akkor is túl sok. Túl színes, túl hangos, túl agresszív, túl mű... Semmi nincs benne, ami természetes. Beteg az egész. Sajnálom, de ez a véleményem. :(
83 Danny Collins (2015)