Danny Collins

Ahogy mondani szokták: sosem késő megváltozni! Elmondható ez a film főszereplőjéről is, aki egy kiégett rocksztár, és 40 év múltán Lennon levelének köszönhetően megpróbálja a lehetetlent fiával kapcsolatosan, na és persze önmaga miatt is. Vajon siker... Többül a változás, avagy sem...? Igazán szerethető kis limonádé, parádés szereposztással.

Nem volt egy rossz, film picit közhelyes és a nyakamat tettem volna rá, hogy ez lesz a vége. Nem egy túlgondolt film, nem kell rajta sokat gondolkodni. Jó volt egy filmben látni Al Pacinot és Annette Beninget.

Véletlenül akadtam erre a filmre. A magas pontszám miatt utánanéztem. Aggasztott, hogy zenés filmnek írták, s közben Pacino az egyik főszereplő – akinek jobban áll a keményzsaru- vagy a gengszterszerep. Jennifer Garner is markánsabb szerepekben tetsz... Többett jobban, Bobby Cannavale-ról meg nem is hallottam korábban. A film eleinte kicsit humorosan indul, de később belemerít az élet sűrűjébe egy jó nagy kanállal. Annyira életszagú... és köszönhetően a fent említett három színésznek annyira megható és átérezhető filmet kaptam, hogy ritkaság. Engem a végletekig kifacsart, miközben élveztem minden percét. A romantikus szálat nem túlozták el. Ez külön jó! Hangsúlyt kap az apa felismerése, a változni akarás, a gondoskodó érzület megérkezte, az eltékozolt évek... és végül a megbocsátás a fiú részéről... Nagyon megható film. Nem egy pörgős napra való. Elgondolkodtató, lélekbe markoló... Azért kap csak 5 csillagot, mert nincs több. De ide még beteszek mellé kettőt: **

Voltak jó karakterek és párbeszédek a filmben, amitől egy izgalmas elegyet kaptunk. Az apa-fiú-unoka kapcsolat is természetesre volt megalkotva nem éreztem művinek.