A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Hát láttam már rosszabb magyar filmet is. Szerintem meg ezt a filmet csak mi értjük meg, magyarok. Továbbá, ha a főhős már az első alkalommal oldalba durrantja a macsekot, minden okafogyott lett volna. Nem lett volna a Nekropolisz.

Nagyon jól csinálta amit csinált a színészek eszetlenül jól játszottak, tök jó volt. Szuper hangulatot teremtett ez a film, kellően meg volt az az elbűvölő varázsa ami miatt oda szögezett a képernyő elé.

Ez a film remekül mutatja be, az élet állandóságát ugyanakkor változásait is. A Nap minden nap ugyanúgy felkel, miközben a főhős ugyanúgy issza a kávéját, aztán átmegy a gyroszoshoz zuhanyozni, a vendégek mindig jönnek és mennek, de mégis minden nap ... több»más és más. A két főszereplő teljesen eltérő, csak egy közös pontjuk van: nem engednek. Az egyikük a büszkesége miatt, míg a másik a hatalmát akarja fitogtatni azok felett, akik felett még tudja. Elég kiszámíthatatlan a film, hiszen sosem tudjuk, hogy mi lesz a következő jelenetben. Persze nagy vonalakban előre átlátható, de a kis részletek, amik jóvá teszik ezt a filmet nem mondhatóak megjósolhatónak. Az alakítások hiba nélküliek főleg a két főszereplőnél. A képi világ is megnyerő. Minden pozitívuma ellenére azért azt kell hogy mondjam, az utóbbi években készültek jobb magyar filmek is.

„Családi” film, mert a rendező, operatőr és az egyik szereplő mindegyik Miklauzic. Nem valószínű, hogy több filmet meg fogok nézni M. Bencétől (az első kettőre sem voltam kíváncsi!), mert ez ugyan a vége felé kezd egész nézhetővé válni, de nincs egye... több»tlen normális fazon sem benne. A szerencsétlen Szervét Tibor teljesen olyan, mint a Máris szomszéd a Mézga családból. Valahogy az ő őrültségét jobban meg tudom érteni mint a Légiós életét. A kotyogó „morze” jeleit megfejtő szervilis/szenilis vénember számomra ritka ellenszenves figura, és mégis az ifjúság, Tomi személyében folytatja az őrültségét. Légiós (Lengyel Ferenc) alakítását rettenetesen manírosnak éreztem, még westernfilmben is sok lett volna. Egy magyar filmmel többet láttam, de nem lettem gazdagabb tőle.

Annyira nem volt nagy szám.Nem is volt a megszokott magyar repertoár. Bár ezt az egyszerűnek tűnő sztorit nagyon megcsavarták. A két főszereplőt jól bemutatják a nézőknek de ők ketten nem ismerkednek meg egymással ez okozza az összeférhetetlenségüket. 1x meg lehet nézni.

Csalódtam, mert azt hittem ez egy kiemelkedő film lesz. Sajnos hozta a magyar filmek örök hibáját. Lassúság, vontatottság és a színészi játék őrült túlrealizáltságát. A párbeszédek alatt 10 percnyi mimika és arcjáték van ami zseniális színészi szempontból, de nézőként borzalmasan untató.

Nehéz bármit írni erről a filmről. A jó és a rossz harca? Dávid és Góliát? A sikeres és a sikertelen? Harc ez egyáltalán, vagy csak a hatalom fitogtatása? Vagy csak egy bemutató arról, hogy a kis hülyeségeinknek és a kompromisszumoktól félő eszmerend... több»szerünknek milyen következményei vannak/lehetnek? Érdekes lehetett volna mindez egy rövidfilmben, 25 percben. Így sem volt rossz, de sok felesleges mellékszál és üresjárat volt. Nem bántam meg. 6/10