Hiába vannak kreatív elemei az alkotásnak, végig az volt az érzésem, hogy valami nem klappol benne. És tulajdonképpen ez találó: az egymás után következő jelenetek valahogy tényleg nem passzolnak egymáshoz, mintha egy történet elmesélésének az alkotók többször, többféleképpen is nekifutottak volna ugyanazon próbálkozáson belül. Ez a következetlenség és disszonancia pedig egyszerűen szétfeszíti a filmet, legyen akármennyi erénye is.
Hiába korrekt alkotás a Starry Eyes, kihagyhatatlannak vagy maradandónak a legkevésbé sem nevezném. Semmi olyat nem tud nyújtani, amit egy Ördög ügyvédje-újranézéstől ne kapnánk meg, így pedig ami érdeme van is, azt felesleges számba venni. A legnagyobb csalódásom viszont az, hogy ez az egészen közhelyes produkció kifejezetten ambiciózusnak tűnő alkotók kezéből került ki.
Az indie drámák kvintesszenciája is lehetne ez a film, annyira tipikus benne a két bájosan furának szánt főszereplő, a minden tragikuma ellenére valahogy szintén kedvesen pozitív irányba elvitt hangulat és a magát Hollywoodtól nagyon távolra helyező, de mégis kísértetiesen hasonló fordulatokkal operáló forgatókönyv. De az olyan elmaradhatatlan apróságok is ezt bizonyítják, mint hogy itt is kötelező hőseinknek nagy átéléssel előadni egy retro dalt. A produkció ettől függetlenül nem lesz izzadtságszagú erőlködés és zseniális stílusbravúr sem, hanem megragad valahol a kettő között. Alig kirajzolódó cselekménye nem köt le, az atmoszféra nem kifejezetten átütő, hiányoznak a lenyűgöző alakítások, ... több»
Ha kivonom a képletből a néhány túlgondolt szöveget és a hasonlóképpen kissé túlhúzott befejezést, akkor nyugodtan mondtam, hogy egy eszméletlenül szeretetreméltó film. Egyben pedig egy remek példa arra, hogy indie filmet lehet őszintén, természetesen és szívből is készíteni, anélkül, hogy a New York-i munkanélküli bölcsészeket és a fesztiválzsűriket céloznánk be vele.
Egy aranyos, szívmelengető és kifejezetten erős atmoszférájú műről beszélhetünk, amely talán nem szolgál forradalmi konklúziókkal és filmes megoldásokkal, de szerethetően fogalmaz meg egy örökérvényű gondolatot egy különleges téma kapcsán.
68 White Bird in a Blizzard (2014)