Virágvölgy (2018)

Csuja László első filmes rendezőként, mondhatni szépen belecsapott a lecsóba. S még nagyot is szólt, mégsem fröcskölt. A Virágvölgy egy ügyes, átgondolt produkció, nem véletlen az összeszokott stáb és a hosszú ideig készülő forgatókönyv. S átgondoltsága mellett másik nagy előnye épp a bátorsága. Amatőr szereplőkkel dolgozni ugyanis mindenképpen kockázatos vállalkozás, nagyon jól és nagyon rosszul is el tud sülni egy ilyen projekt. Érezhetjük a végén a dilettáns ügyetlenséget (lásd. a kereskedelmi csatornákon futó családi perpatvarok) vagy a bájos egyszerűséget. A Virágvölgy esetében szerencsére az utóbbi működött. Ehhez mondjuk meg kellett találni a két tökéletes főszereplőt is, ezt a sztorit ugyanis (bár a többségében szintén civil mellékszereplők is sokat lendítenek a hangulaton) Bianka és Laci viszik a hátukon. Mindketten sérültek, Laciról már a legelső képsorokban konkrét orvosi vélemény is kimondja, hogy nem az eszéért kell szeretni, Bianka pedig igazi ösztönlény. Szerintem bárki fejében megfordult már, ha egy gyerekével (vagy kisállatával) rosszul bánó embert lát az utcán, hogy mennyivel jobb lenne neki egy olyan helyen, ahol jobban figyelnek rá, a különbség csak annyi, hogy egy átlagember nem lép közbe, csak ha elengedhetetlenül szükséges. Bianka karaktere a film első percétől az utolsóig aktív, cselekvő szereplő. Oda megy, ahova a szél fújja, azt cselekszi, amit abban a... több»

Az első nagyjátékfilm sokszor sorsdöntő, de nem tudom, hogy a Virágvölgy esetében egy milyen pályát vetít elő. Szóval van itt egy film, amiben a mesés elemek és a kőkemény realizmus ötvöződik, ami érdekes húzás, de az igazán átütő erőt én valahogy nem éreztem. Kétségkívül van a filmnek egy sajátos atmoszférája, amire lehet építkezni. Megelőlegezek 4 csillagot, mert az irány bejött, még ha a film nem is lett túlságosan emlékezetes.

Mit mondhatnék, engem teljesen magába szippantott ez a film. Az biztos, hogy még jó néhányszor meg fogom nézni, hiszen a rendezés az valami fenomenális. Bár azt reméltem, hogy az ilyen "magyar rögvalóság" tematikát lassan-lassan lebontja a magyar filmipar, most mintha visszatérni látszana. Csak épp szakértelemmel van hozzányúlva a témához.

Csuja László debütálását inkább ígéretesnek mondanám, mint kirobbanónak. Érezni a rendezői koncepciót, az amatőr színészek viszont, hát, érezni, hogy rajtuk azért itt-ott megbicsaklik a mozit. Vannak erős pontjai a Virágvölgynek, de maradjunk annyiban, hogy ez egy sokat ígérő szárnypróbálgatás. Kíváncsian várom Csuja következő moziját!

Mostanság alapból szkeptikus vagyok a magyar filmekkel kapcsolatban, noha nem egy jobb darab látott napvilágot. A Virágvölgy hangulatában nagyon erős, de nem tudom, valahogy már érezni, hogy ez a fajta alakítás, amit láthattam, kezd nagyon sablonossá válni.