Remek korrajz a háború utáni időkről. Nekem kicsit kevés volt a konfliktus és a dráma.

Klára szeretetre való. Direkt nem méltót írtam, azt kiérdemelni nem kell(ene). Klára így gyógyítja magát. Nem hagyja a felnőtteket a fájdalomba süllyedni. Feladatul adja magát, megtartó erőül. Felnevelteti magát választott szüleivel, s a végén nem is tudom, ki itt a felnőtt, s ki a gyerek. "Most is hazudsz? – kérdezi Klára. Mindig – válaszolja Aldó". Mert legtöbbünkből hiányzik a bátorság úgy szeretni, ahogy Klára teszi. Akár félreérthetően is. Lassú film, helyet hagy érezni, míg nézzük. Ezt nem lehet gyorsabban.

Vonakodva kezdtem nézni a filmet, de nagyon kellemeset csalódtam. Gyönyörű film. Az utóbbi években egyre több zseniális magyar film készül, és ez is azok közé tartozik. Bár azt tudtam, hogy a rendező korábbi filmjei is szuperek voltak, ezért reménykedtem, hogy nem fogok csalódni, és igazam lett. A főszereplők hihetetlen profin alakították a karaktereket, bár korábbról egyikőjüket se ismertem, mindketten a kedvenceim lettek, és persze ez a film is. Hitelesen tudták átadni a film cselekményét. Szőke Abigél - hát a le a kalappal előtte. A végét én is megkönnyeztem egy kicsit. Én alapjáraton nem szeretem az olyan filmeket, amiknek nincs rendes lezárása, vagyis úgymond egy nyitott könyv marad a végére, hogy a néző kíváncsi maradjon, hogy de akkor vajon mi lesz velük később, de ez a film talán ezzel a lezárással volt jó. A film után szívesen elolvasnám a könyvet is, ami alapján készült, majd utánanézek, hol tudom beszerezni. :) Szerintem ez a film díjat érdemelne, nemzetközileg is sikeres lehetne.

Remek magyar film a küzdésről és az élni akarásról. Mennyire felemelő tud lenni, ha van az életben egy olyan ember aki támogat minket.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Kezdetben fura, majdhogynem abszurd, de idővel szépen kibonatkozik. Szőke Abigél első főszerepe, melyben nagyon jól alakít. A doki is szimpatikus lesz hamar, és védelmezi a kislányt, nem megrontani akarja, ahogy Klára tanárnője gondolja. OK, megmondom őszintén, hogy én is azt hittem, hogy valami ilyen beteg film lesz belőle, a mai világban már sajnos nem lehet tudni. Olgi néninek eléggé ostoba szerepe volt, Zsurzs Katinak mindig örülök, ha feltűnik. Klára gyönyörű fiatal nővé érik a film során. Újra rájöttem, hogy Sztálin a szülinapomon halt meg, na jó, egy kicsit megelőzött. Érdemes megnézni a filmet. Ajánlom!

Természetesen magyarként nagyon örülök, és szurkolok a film sikeréért, bár nem sok esélyt látok a győzelemre. Elsősorban azért, mert ezen a kamaradrámán erősen látszódik, hogy TV-filmnek készült, egy mozifilmnek szerintem több cselekményt kellene tartalmaznia. Otthon, egy kényelmes fotelban a néző jobban el tudja viselni a viszonylagos történet nélküliséget, intim környezetben jobban tud azonosulni a két főszereplővel. Filmvásznon kissé monotonnak tűnik. Ezzel együtt gondolatébresztő film, amely visszavisz a háború utáni évek világába, megtetézve a két főhős átélt hatalmas veszteségeivel. Túl gyorsnak találom Klára és Aldó mély kapcsolatának kialakulását, már rögtön a második találkozás után szoros szövetség kötődik köztük. A leány-apa viszony mellett halványan jelentkezik a szexuális vonzódás is, de az érettebb Aldó élettapasztalata révén ez a szál nem teljesedik be. Finom utalásokkal az impériumváltás jelenségei is feltűntek, gondoljunk csak az éjszakai csengőfrász bemutatására. A film vége is nagyon illett a darabhoz, mindketten látszólag megtalálták az élettársukat, de az igazi boldogság ígérete elég távolinak tűnt. Tetszett és tökéletes volt a szereplőválasztás, Szőke Abigél érett színésznőként mutatkozott be, a fanyar Hajduk Károly nagyon jó volt a feleségét és gyermekeit elvesztő orvos szerepében.

Egy fiatal lány és orvosa közt szövődő különös kapcsolat története, melynek alapmotívuma a szenvedés feledése, a feldolgozás és újrakezdés, az emberi kapcsolatok mélysége. Végtelenül melankolikus és érzelmes film remek színészi játékkal, kevés szöveg... több»gel, “megmondó” bölcselkedés nélkül gondolkodtatja el a nézőt.