Akik maradtak (2019)

Természetesen magyarként nagyon örülök, és szurkolok a film sikeréért, bár nem sok esélyt látok a győzelemre. Elsősorban azért, mert ezen a kamaradrámán erősen látszódik, hogy TV-filmnek készült, egy mozifilmnek szerintem több cselekményt kellene tartalmaznia. Otthon, egy kényelmes fotelban a néző jobban el tudja viselni a viszonylagos történet nélküliséget, intim környezetben jobban tud azonosulni a két főszereplővel. Filmvásznon kissé monotonnak tűnik. Ezzel együtt gondolatébresztő film, amely visszavisz a háború utáni évek világába, megtetézve a két főhős átélt hatalmas veszteségeivel. Túl gyorsnak találom Klára és Aldó mély kapcsolatának kialakulását, már rögtön a második találkozás után szoros szövetség kötődik köztük. A leány-apa viszony mellett halványan jelentkezik a szexuális vonzódás is, de az érettebb Aldó élettapasztalata révén ez a szál nem teljesedik be. Finom utalásokkal az impériumváltás jelenségei is feltűntek, gondoljunk csak az éjszakai csengőfrász bemutatására. A film vége is nagyon illett a darabhoz, mindketten látszólag megtalálták az élettársukat, de az igazi boldogság ígérete elég távolinak tűnt. Tetszett és tökéletes volt a szereplőválasztás, Szőke Abigél érett színésznőként mutatkozott be, a fanyar Hajduk Károly nagyon jó volt a feleségét és gyermekeit elvesztő orvos szerepében.

Tóth Barnabás Oscar-nevezett drámája letisztult, akadémikus formanyelven, páratlan érzékenységgel beszél a nagy ívű történelmi traumák utáni továbbélés lehetőségéről. A Trezor, a Félvilág, a Berni követ, az Árulók, a Foglyok vagy épp a Szabadság, különjárat után az Akik maradtak egy újabb bizonyíték arra, hogy a tévéfilm mint típus immár a hazai viszonyok között sem jelent automatikusan alacsonyabb minőséget a mozivászonra készült alkotásokhoz képest. Tóth Barnabás második egész estése kicsit olyan, mintha az 1945 témáját a Testről és lélekről líraiságával, csendességével és éteri lebegésével házasították volna. Mindkét vonal külön-külön is ritkaság a kortárs magyar filmben, ám az Akik marad... több»

Pazar film, pazar jelenetekkel és kitűnő színészekkel.Akár többször is érdemes megnézni! Nagy alkotás:)

Végre! Tavaly a Trezor, idén ez a film nyűgözött le. Kezdem visszanyerni a magyar filmgyártásba vetett hitemet. Elképzelhető, hogy nem fogja nagy tömegek tetszését elnyerni, mert elég sajátos stílusa van, de aki kicsit is otthonosan mozog a 20. századi történelemben, az értékelni fogja. A korszakhoz és a történtekhez pont ez a lassú tempó és komorság kell.

Ha nagyon érzelgős akarnék lenni, annyit írnék, hogy egy közepes film a szeretet mindent elsöprő erejéről. Ennél azonban sokkal több. Traumák feldolgozása, emlékezettörténet, jövőépítés, a múlt feledése halmozódik benne. Szőke Abigél annyira azonosult Klára szerepével, hogy nehéz lesz őt más szerepben elképzelnem, és Hajduk Károly is fantasztikus volt a magányos középkorú férfi szerepében. Toplistás film.