A Kaptár-filmek harmadik felvonása már messze maga mögött hagyja a túlélőhorror zárt, laboratóriumi világát. A Teljes pusztulás megnyitja a poszt-apokaliptikus korszakot, és nem is aprózza el: a világ gyakorlatilag összeomlott, a városok kiürültek, a civilizáció porba hullott. A T-vírus elpusztított mindent, ami egykor emberi volt, a maroknyi túlélő pedig sivatagok porában bolyong, jórészt reménytelenül. A film egyik legnagyobb erénye, hogy ebben a világban valóban érezni a teljes reményvesztettséget.
Milla Jovovich ismét Alice bőrébe bújik, és stabilan viszi a hátán a filmet. Már nem pusztán egy túlélő, hanem egyfajta szuperkatona, tele kísérleti képességekkel, amelyek egyrészt látványosak, másrészt kicsit eltúlzottak is – néha már annyira erős, hogy a feszültség rovására megy. Ennek ellenére Jovovich még mindig karizmatikus, és jól működik az őt körülvevő túlélőcsapattal, akik közül a legemlékezetesebb Claire Redfield és Carlos Oliveira.
A történet azonban nem túlzottan bonyolult: úton lenni, életben maradni, miközben az Umbrella vállalat továbbra is kísérletezik, és próbálja visszaszerezni irányítását egy elveszett világ felett. A cselekmény inkább epizodikus jellegű — egyik állomástól a másikig haladunk, néha brutális akcióval, néha túlélőhorror-hangulattal. A ritmus nem mindig egyenletes, de a film mocsaras és sivatagos díszletei lenyűgözőek: Mad Max-es vizualitás zombikkal kombinálva.
A legnagyobb pozitívum kétségkívül a látvány és az atmoszféra. A franchise itt találja meg igazán saját stílusát: nem annyira játékadaptáció-szagú, sokkal inkább önálló akció-posztapokalipszis. A zombimadaras támadás például emlékezetesen kreatív, és több jelenetben is valódi feszültség tapintható.
Emellett a film végre jobban kinyitja az Umbrella világát is — rámutat, hogy a vállalat vezetői a háttérben tovább játszanak az istenekkel fogócskát.
A negatívumok között viszont ott a csapongó forgatókönyv, ami sokszor csak ürügy az újabb és újabb akciószekvenciákra. A karakterábrázolás felszínes: a mellékszereplők közül többen csak azért vannak jelen, hogy drámai halált haljanak. A CGI is hullámzó minőségű, és az Umbrella-főgonosz történeti szála egyszerre érdekes és túlzottan science-fictionös, néha kizökkenti a nézőt a zombiapokalipszis realisztikusabb oldaláról.
A Kaptár 3. nem egy mély, művészi horrorfilm. Inkább egy stílusos, látványos akció-szórakozás, amely végre határozott arcot ad a franchise-nak. Ha szereted a világtól elszigetelt túlélőcsapatok küzdelmét, a nagyléptékű akciókat és a poszt-apokaliptikus hangulatot, akkor kétségkívül ez a széria egyik legemlékezetesebb darabja. Ha viszont erős történetvezetést és valódi érzelmi drámát keresel, akkor már kevésbé fog megfogni.
