Engem a cím egy kicsit megtévesztett, más jellegű filmre számítottam. A „hétköznapi”, azaz gyakori, megszokott, egyszerű, átlagos, jelentéktelen, unalmas, szimpla stb. jelző egyáltalán nem illik a történetre. A három külön személyes drámát sem tartom igazán mindennapinak, de pláne nem a teljes kerek egészet. (Hacsak nem szándékos a paradoxon?) Nagyon is érdekes, különleges a téma. Különleges, magával ragadó, és szinte művészfilmbe illő a képi világa is. A „kudarc”-ok, vagyis a sikertelenség, szégyen, veszteség, bánat, félelem, vagy akár a teljes megsemmisülés zsigereinkig ható érzékeltetése ellenére ez egy rendkívül szép film.
Engem a cím egy kicsit megtévesztett, más jellegű filmre számítottam. A „hétköznapi”, azaz gyakori, megszokott, egyszerű, átlagos, jelentéktelen, unalmas, szimpla stb. jelző egyáltalán nem illik a történetre. A három külön személyes drámát sem tartom igazán mindennapinak, de pláne nem a teljes kerek egészet. (Hacsak nem szándékos a paradoxon?) Nagyon is érdekes, különleges a téma. Különleges, magával ragadó, és szinte művészfilmbe illő a képi világa is. A „kudarc”-ok, vagyis a sikertelenség, szégyen, veszteség, bánat, félelem, vagy akár a teljes megsemmisülés zsigereinkig ható érzékeltetése ellenére ez egy rendkívül szép film.