Aki bújt (2019)

Nagyon jól induló horror, ami az idő múlásával egyre inkább ellaposodik és kiszámíthatóvá válik. Nagyon kár érte, mert a kezdet rendkívül biztató volt. Samara Weaving meglepetés, nagyon jól játssza a "tökösödő" áldozatot.

Az egyre gyarapodó éves csalódást keltő horrorfilmek táborában üde gyöngyszemnek tűnt az Aki bújt című film. Végre a horrorvígjáték műfaja is képviselteti magát, méghozzá egy ígéretes koncepcióval. Aztán – ahogy az lenni is szokott – szépen a saját tőrébe dőlt, még mielőtt elkezdett volna szórakoztató lenni. Sosem kapartam még unalmamban úgy a szék kartámláját a moziban, mint ez alkalommal. Az Aki bújt ékes példája annak, hogy egy hangzatos ötletből még nem lesz feltétlenül jó film. A rituális gyilkos bújócska sztori egy viktoriánus kori eminens család villájában a Scooby Doo matinék klasszikus világát idézi meg a legjobb értelemben. Leöntve természetesen egy jó nagy adag vérrel és valódi ... több»

Mikor legelőször láttuk a film előzetesét, azt kérdeztük: mi ez a borzalom? Aztán, amikor időről-időre újra belefutottunk a trailerbe egy-egy filmvetítés előtt, azt vettük észre magunkon, hogy egyre jobban felkelti az érdeklődésünket ez a már-már Tarantinós vérengzéshez hasonlítható, paródiába hajló, a különböző műfajok határán remekül lavírozó horror. Mert azt azért meg kell hagyni, hogy az előzetes nem árult zsákbamacskát, sőt! A klasszikus „társas” játékok sorra visszatérnek témaként manapság a horrorfilmekben. A Bújócska is abszolút adott volt az ijesztgetéshez. De önmagában ez nem lett volna elég. A sztori az Aki bújt esetében a kerettörténet miatt üt akkorát. Hiszen adva van egy menyas... több»

Ha röviden akarnám összefoglalni a filmet, akkor csak annyit írnék, hogy a mocskosul gazdag, pszichopata família mepróbálja kinyírni a család legújabb tagját, Grace-t, a menyasszonyt. Az alapötlet remek, de sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Sokkal több fekete humort elbírt volna, vannak benne ugyan megmosolyogtató marhaságok, de kevés. A karakterek is lehettek volna kidolgozottabbak, viccesebbek, úgy sokkal nagyobbat üthetett volna. Próbálták szellemesen szerencsétlennek ábrázolni őket, de csak mérsékelten viccesek. A filmben brutálisnak jutott nagyobb szerep, tele van véresebbnél, véresebb kaszabolásokkal, de az amolyan igazi popcorn felborítós ijesztő hiányzik belőle. A másfél órás játékidő viszont pörgős, nincs benne üresjárat. Számomra a mozi legnagyobb pozitívuma a mennyasszonyt megformáló Samara Weaving volt, ő vitte a hátán az egész filmet. Most hallottam róla először, de a filmnek hála megjegyeztem a nevét. Összességében szórakoztató volt, a vége kellően beteg és agyamentre sikeredett. Az alkotók próbálták összemixelni a humort, a borzongással, ami néhol sikerült nekik, néhol pedig nem. Személy szerint sokkal több kretén poént el tudtam volna viselni, nekem ez hiányzott belőle a legjobban.

Még hogy nem készülnek mostanság egyedi horrorok...igazi bűnös élvezet, rengeteg fekete humor és beteg jelenet, egy igazán különc családdal megspékelve. Ez a rituális bújócska nagy ötlet volt, rengeteg jó jelenetet szül, mint ha egy korhatáros Adams Family-t nézne az ember. A főszereplő kiscsaj pedig jól hozta a pórul járt arát, a végső mondat pedig felteszi az i-re a pontot...