Mi (2019)

Képileg zseniális, eredeti és elképesztő, amit Lupita Nyong'o nyújt, de szerintem messze elmarad a rendező előző filmjétől. Picit hatásvadásznak is éreztem néhol, illetve a befejezése se tetszett. 6/10

Nyulakat esznek nyersen, érdembeli kommunikációra nem képesek, rendkívűl erőszakosak, primitív életet élnek, valamint nagyon szegények. Az Egyesült Államok területe alatti elhagyatott alagútrendszerekben laknak. Céljuk pedig a "feljutás" a föld felszínére, és a hatalom átvétele. Nevük az "árnyékok". A két éve elsöprő sikert arató Tűnj el! című film rendezője, Jordan Peele új mozival jelentkezett, amiből egyértelműen megállapítható, hogy nem egy indokolatlan meglepetés volt az első alkotása, és Peele ismételten valami nagyon zseniálisat ötlött ki. Egy amerikai átlagcsaládot ismerhetünk meg, akik a nyári vakáció egy részét a csodálatos Santa Cruz tengerpartján töltik, igazi idilli hangulatban egészen addig, amíg egy este arra nem lesznek figyelmesek, hogy egy ismeretlen család áll az ajtajuk előtt egymás kezét fogva... Majd kiderül, hogy azok ők. Mindenkinek van egy "nyúlzabáló" árnyék mása, akinek az a célja, hogy kinyírja a felszínen élő "énjét". A történet napjainkban játszódik, ám hihetetlenül fontos flashbackeken keresztül tudjuk meg a részleteket, és úgy áll majd össze a teljes kép. És ez az összkép nagyon sokrétegű. Először is az "extra töbleteken" kívűl a "Mi" egy abszolút élvezhető műfajmozi. A horror, valamint a thriller keveredése mentén lehet besorolni. De egyáltalán nem ez benne az igazán zseniális. Ahhoz a felszín alatt kell keresgélnünk. Ott van ugyanis többek közt... több»

Aki néger emberkék fogócskázását akarja nézni 2 órán keresztül, bátran dobjon ki az ablakon pár ezer forintot, de igazából nettó időpocsékolás a film. Peele, mivel komikusként megbukott, mostanság filmrendezéssel foglalkozik. Első alkotása nem is volt rossz, de ez itt, kérem, egy rakás sz*r a javából. Se nem ilyesztő, se nem brutális, egy elvont marhaság az egész. Manapság a bűnrossz filmeket próbálják az egekig hype-olni, amivel csak azt érik el, hogy az ember óriásit csalódik és vékonyabb lesz a bukszája teljesen feleslegesen.

Nagyon megosztott kritikákat olvastam még a film megnézése előtt, de nem akartam, hogy rányomja a bélyegét a véleményre, amíg nem láttam. Hozzászokhattunk már a Slasher és a Jumpscare filmekhez, amikből az elmúlt évtizedekben volt rendesen válogatnivaló. Ez a misztikus thriller, ami helyenként még horrort is tartalmaz, véleményem szerint elég lassan döcögősen indult be, és jó ideig nem is értettük igazán, mi is történik, mert a film vége felé derülnek csak ki a csavarok, amik meghatározzák és megmentik a még menthetőt ebből a műből. Azt bátran kijelenthetjük, hogy a rendező Jordan Peele Tűnj el! című alkotása után, ami igazán jóra sikeredett, nagy reményekkel vártuk ezt a rendezést, de a közelébe sem ér annak a filmnek; valamint az elképzelés jó volt, de sokkal többet kilehetett volna hozni a Mi című produkcióból. Nagyon lassan döcögősen kezdődik a film, gyenge humorral, és érdekesebbnél érdekesebb karaktereket láthattunk magunk előtt, bár nekem a kis csaj karaktere volt még, akiben láttam fantáziát. Az apuka a tipikus laza, vicces, jófej szülő, míg az anyuka a stresszes, védelmező, karakán személyiség. A két gyermekük közül a fiukat nem igazán tudtam hova tenni, mivel eléggé érdekes személyiség volt. Miután lebonyolították a formalitásokat és megismerhettük a környezetet, a karaktereket és a történetet, komollyá vált a sztori, és a szép családi kiruccanásból (tó melletti nyara... több»

A közepéig azt mondtam, hogy borzalom, de utána kezdett feljönni. Az utalások, az elgondolt történet és a zene bejött, de a megvalósított sztori, a helyenként kínossá váló jelenetek miatt közepes. A nagy csattanót a végén sejteni lehetett.

Ez a film is abba a horrorkategóriába sorolható ahová az Engedj be! vagy az Örökség. Ezek mind-mind lélektanilag viselik meg a nézőket és nem arra megy, hogy folyamatosan megrémítse őket. Az utóbbi időkben, ezek egyre nagyobb teret nyernek, aminek én személy szerint örülök. Jellemző ezekre, hogy nagyon megosztják a közönséget, hiszen nem azok a tipikus horrorfilmek, amiket elvárnak. Valószínűleg ennél a filmnél az a néző legnagyobb problémája, hogy nem kap teljesen kielégítő választ a jelenségre. Próbálják ugyan elmagyarázni, de aki ezzel próbálkozik, az maga sem tudja, hogy pontosan kik ők. Szerintem ez az egyetlen megválaszolatlan kérdés marad a film végére. Én legalábbis a magam módján minden másra találtam valamilyen választ. Tetszett az a fajta újítás, ahogy az apa humorával próbáltak kicsit lazítani a feszültségen. Szinte egymaga is elég volt ahhoz, hogy egy ilyen filmből vígjátékot csináljon. Szerintem nagyszerűen lavírozott a poén és az izgalom között. Szintén kiemelendő a zene, ami igencsak hatásosra sikeredett. Talán nem hülyeség abban reménykedni, hogy egyszer jön egy folytatás, vagy jön egy másik film, de ebből a világból az események után.

a film jócskán tartalmaz a nyugalom megzavarására vonatkozó képi és hanghatásokat. A története nem olyan vészes a végén áll össze minden.