Boldog halálnapot! (2017)

Brutálisan buta és szinte nézhetetlenné tette számomra a történet összevisszasága. Na bátran írhatom, hogy nem sűrűn láttam ehhez foghatót. Csak sajnos ez nem a jó értelemben véve kell venni. Teljesen alul teljesített a film minden téren.

Lopkod ez mindenhonnan, igazából a Holnap határát akarták vegyíteni a Sikollyal, felemás végeredménnyel. Van néhány ügyes rendezői megvillanás, de összességében csak egy teljesen kiszámítható és átlagos tucat tinihorror lett, ami sokkal igényesebb filmek vénájából táplálkozik.

Javaslom, hogy a rendező, Christopher Landon azonnali hatállyal Lopkowitzra változtassa meg a nevét. Ugyanis túlzásnak tartom, hogy annyi időhurkos témájú film ötletéből „merített”. Néhány példa: „Idétlen időkig”, amiben a számomra nagyon ellenszenves Bill Murray a főszereplő, meg a „Sikoly”, Wes Craven rendezésében, ahol álarcos gyilkos tevékenykedik, vagy a „Tizenhat szál gyertya” című tipikus college movie. Meg lehet említeni a „Holnap határa” című filmet is, amiben Tom Cruise élete forog veszélyben. Ezeket a forrásokat felhasználva is csak egy erősen felejtős tinikomédia került a filmvászonra, amelyben a reklámban sokszor hangsúlyozott slasher elemekkel is óvatosan bántak, mert gondosan törekedtek a korhatáros besorolás szabályainak betartására. A film végére egy ritka ellenszenves lány Tree (Jessica Rothe) érti meg, hogy a jellemén és az alaptermészetén változtatva tudja elkerülni a rá váró mindig bekövetkező végzetet.

Annyira nem nagy szám a film. A folyton újra induló nap nagyon unalmas, mert mindent újra mutatnak. A csaj szinkronja idegesítő, eléggé nyávogós.

A HOZZÁSZÓLÁS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ. Számomra a Boldog Halálnapot! egy igazán pozitív csalódás. Izgalmas előzetese ellenére sem számítottam túl sok jóra tőle, hiszen a horror paródiák terén nem állunk túl jól. A Horrorra akadva filmek pl. inkább gagyik, mint ötletesek. Persze a Boldog Halálnapot! nem aposztrofálja magát horror paródiának, de azért nem is veszi magát olyan komolyan, s ez szerintem remekül áll neki. Persze tény, hogy innen-onnan összeszed stílusjegyeket, de ugyan melyik horrorfilm nem teszi? Ez a műfaj ugyanis nem nagyon létezik jump scare-ek, baljóslatúan lassú szekrényajtó kinyitások, vagy éppen olyan felfoghatatlan jelenetek nélkül, hogy vajon miért is sétálgat egy fiatal lány egyedül egy sötét és üres alagútban. Ezek természetesen egytől-egyig itt is megfigyelhetőek voltak, de eközben kellően ironikussá is sikerült válnia a történetnek azáltal, hogy hősünk hiába hal meg minden egyes éjszaka, reggel úgyis újra fel fog ébredni, s kezdődik minden elölről. (Ajánlom mindenkinek a figyelmébe azt a jelenetsort, amikor Tree-t vagy tízszer öli meg gyilkosa egymás után, miközben próbálja felfedni támadójának kilétét, ez a film egyik legjobban sikerült jelenete). Bár Tree-nek csak elég későn esik le, kitől is kéne tartania, a szemfüles néző azért elég hamar rájöhet, hiszen a gyilkos több ízben is lelepleződik (a figyelemelterelő csavar azért mégis kellett a történet végére). Itt kell megjegyeznem, hogy szerintem Jessica Rothe remek választás volt a főszerepre, ügyesen sodródik az eseményekkel, na és a személyiségfejlődés sem marad el (ez egy szintén nagy erőssége a filmnek, hiszen a sztori elején egy hisztis szőke libát látunk, a végére pedig már egy belevaló csajszit, aki képes némi szimpátiát ébreszteni a nézőben). Ha más fényben szeretnél tekinteni az életedre, s rendbe szeretnéd tenni azt, nincs más dolgod, mint újraélni egyetlen napodat (Tree-nek legalábbis bevált ). Azért a pozitívumai ellenére akadnak igencsak megkérdőjelezhető momentumai is a filmek, amely épp a jellegéből adódik: ha van egy időhurok, akkor csak egy bizonyos dolog (jelen esetben a főhősnőnk) változik, vagy az egész környezete? Ha összeadjuk az Idétlen időkiget és a Sikolyt, akkor valami ilyesmit kapunk, mint a Boldog halálnapot! Meg lehet azzal vádolni, hogy nem túl eredeti, de minden gyermekbetegsége ellenére egy abszolút élvezhető végeredményt kaptunk. Egyszeri kikapcsolódásra bőven jó!