Jordan Peele a Tűnj el! egyöntetű sikere után egy jóval megosztóbb alkotással jelentkezett. A Mi talán kissebb réteget szólít meg, Mint a Tűnj el!, de így is igazi Peele-film: szuggesztív, zsigeri félelemre építő horrorr, alaposan felvezett, lassan kibontakozó történet, fojtogató atmoszféra, nagyszerű színészválasztás- és vezetés.
A Mi témaválasztása és társadalMi üzenete ugyanakkor jóval összetettebb, nehezebben megfoghatóbb Mint a Tűnj el! esetében. Rengeteg fontos kérdésre és társadalMi egyenlőtlenségre tapint rá, hol nyíltan, hol erős szimbolikába burkoltan, elrejtve a sorok között, pl. az 1986-os Hand Cross America kezdeményezés, amely visszatérő szimbólumként vonul végig a filmen, gyakorlatilag az elnyomottak hangjaként. Vagy a prológusban látható tükrök terme, amely életre szóló traumaként láttatja a tükörképünkkel való találkozást - azonban ez nemcsak a gonosz hasonmásokra vonatkozik, hanem átvitt értelemben is igaz: néha elszörnyednénk ha őszintén szembe kéne nézni önmagunkkal.
Ez a rövid kis bevezető a gyerek Adelaide-val pedig előre vetíti az egyész film zseniális alapfeltevését: az önmagunk groteszk replikációval való szembenézés nemcsak fizikailag félelmetes és halálos, hanem lelkileg is, hiszen a külső hasonlóságon túl akár belső tükörképünket is felfedezhetjük ezekben az állatias rémségekben. Éppen ezért a film legfeszültebb és legdrámaibb jelenetei azok, amelyekben a család Mindegyik a tagja a saját hasonmásával -a saját démonaival - számol le.
Mesteri történetvezetést és mesteri karakterábrázolást láthatunk Peele-től: a Wilson család egy teljes hétköznapi életet élő, jómódú család, aMinek Minden tagja teljesen normálisan tölti be a maga szerepét: az anyagi javakat fitogtató, kikapcsolódni vágyó apa, a Mindent túlaggódó anya, a zárkózott, telefonján lógó kamaszlány, az idegesítő kisöccs. És pontosan azért is rendkívül nyomasztó a hasonmásaikkal való találkozás, mert mert a Red-család ennek az idilli családi képnek mutat görbe tükröt: ők nyomorban és kitaszítva éltek, az apa Mindössze állati üvöltéseket képes hallatni, az összeégett arcú kisfiú kutyaként, négykézláb közlekedik, a lány sötét és kifejezéstelen arcára örökké rá van fagyva a kísérteties mosoly, az anya az egyetlen aki érdeMi kommunikációra képes; torz családjáért és Minden szenvedéséért Adelaide-t teszi felelőssé.
A cselekmény végig feszült, hátborzongató, az információadagolás ugyan szaggatott, de a történetvégi csavarok is így nagyot ütnek.
A színészek Mind remekelnek a dupla szerepekben, van aki az egyikben, van aki a másikban erősebb, pl. Winston Duke kedvelhető az elkényelmesedett apuka szerepében is, de az állati alteregó, Abraham szerepében sokkal félelmetesebb. Elizabeth Moss és Tim Heidecker remekül hozzá a karikatúra-jellegű kirakatházaspárt, de Elzabeth Moss-nak a hasonmás szerepében is vannak erős jelenetei. A gyerekszereplők közül Evan Alex nagyon hatásos az egymásra hangolódott Jason és Pluto szerepében is.
De aki egyértelműen a hátán viszi ezt a filmet és lejátszik Mindenkit az Lupita Nyong'o. Két annyira ellentétes szerepet alakít olyan profizmussal és beleéléssel, hogy néha nehéz elhinni, hogy ezt a két merőben más karaktert egy és ugyanaz a színésznő alakítja. Elképesztő az a teljesítmény aMit produkál, ez egyértelműen az ő filmje.
Jordan Peele tehát ismét megcsinálta, ismét kiemelkedőt alkotott. Noha a Mi egészen más élmény Mint a Tűnj el! és talán a célközönség is más, de hogy a 2019-es év kiemelkedő filmje az biztos.
63 Mi (2019)
Egy család nyaralni indul a tengerparti házukba, hogy néhány napot pihenéssel és kikapcsolódással töltsenek barátaik körében. Az anyát régi, gyermekkori traumái kísértik az... több»
Szereplők: Elisabeth Moss, Lupita Nyong'o, Yahya Abdul-Mateen II, Kara Hayward, Winston Duke
