Senki sem látta, hogy eljöttünk

Nagyon érdekes történet, és jó színészi teljesítmények. Mindemellett gyönyörűek a helyek, szép a fényképezés, nekünk nagyon tetszett.

Bár a történet kitalált, a sorozatot egy valós gyermekrablás ihlette. Az 1960-as években játszódó esemény Tamara Trottner valós történetén alapul. Tamarát és a testvérét elrabolta az apjuk egy szorosan összetartó, gazdag mexikói zsidó világban, ahol ... Többa hatalom és a pénz mindenek felett áll. Az adaptáció a valós történetnél drámaibb verzió, ami érthető a filmes műfaj feszültsége, az izgalmak és rejtélyesség fokozása érdekében. Az előzetes már jelezte, hogy egy újabb érzelmi hullámvasútra kell felülnünk, hiszen keserűséget, félelmet, szívfájdalmat kell átélnünk, ahogy a gyerekek krízisét, az anyjuktól való elszakadást követjük nyomon. És valóban, a sorozat nyers és érzelmes történet, lassú fordulaton haladó pszichológiai thriller a családi viszálykodásról. Az őszinte hangvételű epizódok végén akaratlanul is tovább pörög az agyad, állást akar foglalni az adott szituról, vagy éppen megkérdőjelezi saját érzéseinket. Említést érdemel az a vizuális orgia, amit Mexikóváros, Párizs, Olaszország vagy Dél-Afrika képei okoznak, szóval az operatőr sem volt kezdő. A „Senki sem látta, hogy eljöttünk” egy tartalmas, elgondolkodtató sorozat, egy emberrablás, egy túlélési történet, ami megmutatja, meddig mehet az ember a szeretetért és mennyit veszíthet közben.

Anya létemre nem kéne ilyeneket néznem, de már az első rész után beszippantott. Nekünk nagyon tetszett, hamar ledaráltuk. Szerintem nagyon jól játszottak a színészek, a gyerekek is. Ők nem mellesleg gyönyörűek is voltak. Elképesztő, hogy az apa hány ... Többországon és városon keresztül húzta-vonta a gyerekeit mindenhova, csakhogy az anyuka viszonyán bosszút álljon. De a végén győz az igazság, ez is tetszett benne. Egy emberrablás igaz története...