Vérgőzös nászéjszaka

2019.09.03 10:22 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 131x

2

Mikor legelőször láttuk a film előzetesét, azt kérdeztük: mi ez a borzalom? Aztán, amikor időről-időre újra belefutottunk a trailerbe egy-egy filmvetítés előtt, azt vettük észre magunkon, hogy egyre jobban felkelti az érdeklődésünket ez a már-már Tarantinós vérengzéshez hasonlítható, paródiába hajló, a különböző műfajok határán remekül lavírozó horror. Mert azt azért meg kell hagyni, hogy az előzetes nem árult zsákbamacskát, sőt!

A klasszikus „társas” játékok sorra visszatérnek témaként manapság a horrorfilmekben. A Bújócska is abszolút adott volt az ijesztgetéshez. De önmagában ez nem lett volna elég. A sztori az Aki bújt esetében a kerettörténet miatt üt akkorát. Hiszen adva van egy menyasszony, egy újdonsült feleség, aki buja és szenvedélyes, összebújós nászéjszaka helyett kap a képébe egy „Fuss az életedért” kalandot a családdal. Persze talán már hamarabb is kinyithatta volna a szemét újdonsült aránk. Jövendőbeli családját elnézve – elég csak a mogorva képű nagynénire ránézni – ebből a frigyből semmi jó nem sülhet ki. A Le Domas család egy kezdetben izgalmasnak tűnő, majd végzetesen komoly beavatási szertartásba kényszerít bele mindenkit, aki a családjuk részévé szeretne válni. Persze ezt az őrültséget azért simán rákenik egy ősi történetre. Ilyen tekintetben nem más ez, mint egy hagyomány, ami dédapjuktól öröklődött tovább.

Habár a karakterek kissé sablonosak. Van a sikeres jófiú meg az alkoholista rosszfiú, a drogmámorban úszó hugica, na meg persze a pénzét féltő apa és az anya. Utóbbi végre úgy érzi, legalább egyik gyermeke megfelelően választott párt magának (megjegyzem, Andie MacDowellnek a film utolsó harmadáig simán el lehet hinni, hogy bánja azért, hogy ki kell végeznie friss menyét). Na meg itt vannak a beavatási szertartáson már korábban átesett jövevények: az egyik mérhetetlenül komolyan veszi a játékot, na nehogy már le kelljen mondania erről a csili-vili életről, még ha anyósék egy kissé betegesen is szeretik tölteni a szombat estéiket, a másik pedig csak jobb híján vesz részt a buliban, de azért inkább a wc-n próbál elbújni a kihívások elől. Nekem valamiért az Addams Family jutott róluk egyből eszembe, ehhez hozzátett a borús ház, a sötét ruhák, meg az agyament helyzetek. És ne felejtkezzünk el a harcos menyecskéről sem! Samara Weaving (jé, mennyire hasonlít Margot Robbie-ra, azt gondoltam, mekkora felfedezést tettem) egyszerűen óriásit alakít. Simán végig izguljuk vele együtt az összes borzalmat. Kellően vagány, ezért nem szánod, sokkal inkább drukkolsz neki, hogy jól rúgja seggbe ezt a beteg családot.

Be kell valljam, a film egy pontján azt gondoltam: hiába a remek felvezetés, mindent elrontanak a túlzott drámával, ami egyáltalán nem áll jól ennek a filmnek. Aztán a végkifejletet látva mégis fellélegeztem: jól van, így van ez tökéletesen rendben! Nem kevés fekete humor, irónia és egy önmagában képtelen helyzet, nem finomkodva sem a véres jelenetekkel, sem a káromkodással. Igazi őrület, amelynek talán csak két negatívumot lehet felróni. Az egyik a már említett túltolt dráma, a másik pedig az a bizonyos pálfordulás, ami egyszerre volt érthetetlen és kiszámítható. SPOILER Ráadásul az anyucival folytatott lelki fröccs után még némi logikai bukfencet is érzek a dologban. Persze el lehet intézni azzal a dolgot, hogy a Le Domasok vérében alapvetően benne van ez a dolog, s menekülni lehet előle, csak éppen semmi értelme, mert akkor golyót kapsz a szívedbe. De legalább ebből is tudtak poént csinálni, mikor Alex odaszól Beth-nek: „gondolom, ezek után nem maradsz velem?!”. Zseniális SPOILER

Az Aki bújt esetében egyszerre meglepő és nagyon jól eső érzés, hogy az a trash-menet, amit láthatunk, veszettül szórakoztató. Ugyanakkor fel lehet fedezni egy nem is annyira burkolt kritikát a gazdagok-szegények egymáshoz való viszonyrendszeréről, hiszen végső soron az egész játék azért oly’ fontos a Le Domas családnak, hogy saját vagyonukat és egzisztenciájukat megvédhessék. Mondhatni, nem is kívánhattak volna jobb áldozatot Grace-nél, aki pedig világéletében egy szerető családra vágyott. És ugyan mit számít egy gyökértelen leányzó élete a milliárdos nagyságrendű családi vagyonhoz képest, nem igaz? A legjobb az egészben viszont az, hogy a film tényleg jól egyensúlyozik a műfajok között: ha kell, véres és elborzasztó látvány tárul elénk (pl. a hősnő megpróbálja kipréselni magát a kerítésen), de ha arról van szó, akár a hasunkat is foghatjuk a nevetéstől (kiderül, hogy működik a számszeríj). És a lezárása? Nos, az valami brutális, a szó jó értelmében. Megkockáztatjuk tehát, hogy Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett közös rendezése egy igazi meglepetés, amelyben egy szuper esti kikapcsolódást köszönthetünk.