Horror bújócska határok nélkül

2019.09.15 10:40 Lubi Olvasottság: 910x

1

Az egyre gyarapodó éves csalódást keltő horrorfilmek táborában üde gyöngyszemnek tűnt az Aki bújt című film. Végre a horrorvígjáték műfaja is képviselteti magát, méghozzá egy ígéretes koncepcióval. Aztán – ahogy az lenni is szokott – szépen a saját tőrébe dőlt, még mielőtt elkezdett volna szórakoztató lenni.

Sosem kapartam még unalmamban úgy a szék kartámláját a moziban, mint ez alkalommal. Az Aki bújt ékes példája annak, hogy egy hangzatos ötletből még nem lesz feltétlenül jó film. A rituális gyilkos bújócska sztori egy viktoriánus kori eminens család villájában a Scooby Doo matinék klasszikus világát idézi meg a legjobb értelemben. Leöntve természetesen egy jó nagy adag vérrel és valódi horror elemekkel egy hangulatos, tökös film is születhetett volna. Az előzetes alapján legalábbis én ezt vártam. Ehhez képest se poénokat, se horrort vagy egy épkézláb sztorit sem kaptam.

Az Aki bújt legnagyobb hibáját nehéz lenne meghatározni. A film egyszerűen semmilyen. Unalmas, feszültségmentes, a karakterei még sablon sztereotípiákhoz sem érnek fel. Mintha a koncepció egy műfaji paródia létrehozása lett volna, aztán a kreatív csapat gyengeségeinek köszönhetően egy tesze-tosza gyilkosság halmaz lett belőle zavaros motivációkkal, értelmetlen történésekkel és egy kárba veszett ötlettel. A társasjátékok világába kalauzoló alapkoncepciókra épülő filmek nagy sikereket értek el az elmúlt években. Ez egy új, feltérképezetlen terület Hollywoodban, amire vevő a közönség is. A legnagyobb kasszasiker Jumanji remake-től kezdve a Haverok harca fogócskás koncepciójától az Éjszakai játék társas estjéig mindegyik film legalább hozta a közepes színvonalat, az eredeti koncepció pedig egyedivé is tette őket. Az Aki bújt ellenben szenvedés az elejétől a végéig.

Mivel az előzetesek ismeretében mindenki tudja, mi fog történni a filmben, az addig vezető út, ami a játékidő nagy részét teszi ki, felesleges időhúzás csupán. Mire a főhősnő rájön a körülötte zajló eseményekre, addigra már rég elfogyott a popcorn, és a nagy üdítő is kiürült, így a nézőnek nincs más szórakozása, csak vár valamiféle fordulatra, ami nem következik be. A horrorfilmek szokásos csavarja, eltitkolt legendák vagy feltárt titkok itt egyáltalán nincsenek. A viccesnek szánt helyzetkomikumok nem működnek, a karakterek pedig olyan gyengék, hogy képtelenek lennének elvinni a filmet a hátukon. A rövid játékidő alatt is számos karaktert mozgat a film, így még a főszereplőt sincs időnk megismerni. Ha pedig nem ismerjük, nem is érdekel minket, izgulni pedig végképp nem fogunk miatta. A feszültség pedig teljesen elvész a poénosnak szánt részek miatt, a film tehát horrorként is elbukik. Az akció a valódi összecsapások elkerüléséből és időtlen rohangálásból tevődik össze, amikor a jelenetek végén leütnek valakit, és majd csak később ébred fel újra, hogy ismét beszállhasson a játékba. A családi legenda és a játék szabályai pedig a film szereplői között is ellentéteket szülnek, nézőként viszont végtelenül ellentmondásosak és zavarosak. Mire sikerül kitalálni, hogy mit miért tesznek, már hoznak is egy új hagyományt vagy szokást, ami felülírja a korábbiakat.

A színészekről szinte nem is érdemes szót ejteni, hiszen nem többek egy-egy divatos jelmez viselőinél. Az pedig elárul valamit, ha a díszlet és a kosztümök önmagukban érdekesebbek, mint a történet, és többet mesélnek, mint a karakterek. Az Aki bújt hatalmas csalódás. Több létjogosultsága lenne valamely streaming szolgáltató kínálatában, mint széles körben bemutatott mozifilmként.