Első nekifutásra nem tudtam végignézni, nagyon idegesített. Aztán – mert kíváncsi voltam – megnéztem a végét is. Kár volt. Tényleg egy katyvasz. A fenti besorolás szerint is az: hogy a fenébe lehet egy film egyszerre "kaland, fantasy, horror, vígjáték, misztikus és családi"? Senkinek nem ajánlom ezt az értelmetlen, gusztustalan, elmebeteg filmet.
Ma már talán kicsit poros, kicsit kopott, a mai eszeveszett, rohanó életünkben talán lassú is. De szerintem egy film nem feltétlenül attól izgalmas, hogy percenként frászt kapsz a robbanásoktól, autós üldözésektől, lövöldözésektől, verekedésektől és a fröcsögő vértől. Ez egy szuper krimisorozat, ami gondolkodásra késztet és szórakoztat. Peter Falk nagyszerű alakításain túl számos hírességet is láthatunk egy-egy epizódszerepben. Én mindig szívesen nézek Columbot.
Szívesen csatlakozom a sorozatot méltatók sorába, mert igazán szórakoztató volt számomra minden epizód. Természetes, néha meghökkentően őszinte karakterek, érdekes történetek, egyszerű bölcsességek, sok humor. És a gyönyörű alaszkai táj! Azt hiszem, el tudnék lenni egy „Cicely”-hez hasonló városkában.
Az első évadot (8 részt) láttam. Igazán izgalmasnak, sőt lenyűgözőnek találtam. Tartalmában nem sok a mély filozófia, inkább bulvár, és mégis! Betalált! Susan Sarandon és Jessica Lange szenzációs alakításaikkal tökéletesen hozták elém Bette Davis és Joan Crawford viszálykodását. Önmagában is lekötött a sorozat, de még érdekesebbé tette egy felismerés: Sok-sok év után e nyolc epizód döbbentett rá, hogy talán azért hatott rám „Baby Jane” úgy, ahogy, mert Bette és Joan között a való életben is rettenetes indulatok dúltak. Ez a negatív kémia ott, akkor megfékezhetetlenül átütött a filmvásznon.
Tényleg egy fantasztikus lélektani horror a két zseniális színésznővel (ahogy itt lentebb egy hozzászóló írta). Jó film. Én mégis a „nézhetetlen” kategóriába soroltam, mert nekem rettenetes élmény volt. Sok-sok évvel ezelőtt láttam egy este a tv-ben, a konkrét eseménysort már csak nagy vonalakban tudnám elmesélni, de az érzésre tisztán emlékszem. Annyira kiborított, hogy nem mertem a kislámpát lekapcsolni éjszakára. Ilyet addig még soha és azóta sem tettem film hatására. Én biztosan nem fogom újra megnézni!
Ez a film számomra olyan, mint egy csésze zamatos kávé kortyolgatása hajnalban, vagy egy pohár hűvös limonádé a nyári forróságban. Feléleszt, felüdít. Kedves, vidám történet. Szinte minden szereplő szerethető, a kutyus igazán jópofa, a két kislány telitalálat, Eli Wallach pedig hab a tortán.
Itt egy véleményben negatív kritikaként olvasom, hogy hosszú és lassú. Elaludtak rajta. (?) Hmmm. Szerintem pont az az egyik erénye a filmnek, hogy nem kapkod, kivár, hagy időt átérezni a pillanatot... egy-egy arcrezdülés vagy kézmozdulat sokszor többet mond a kiejtett szónál... mindez Morricone csodálatos kísérőzenéjével. Én imádom.
Semmit nem hallottam róla, véletlenül „szaladtam bele”. Örülök a találkozásnak, mert nagyon tetszett! Igazi érzelmi hullámvasút nagyszerű színészekkel, és nem utolsósorban néhány történelmi eseményt is sikerült árnyalni számomra.
"Emelem kalapom" az alkotók előtt. Az adott korszak jelentős történelmi eseményeinek, politikai dilemmáinak, társadalmi feszültségeinek érzékeltetése mellett, ill. ezekkel együtt is ez egy szép, kellően csendes és lassú romantikus dráma. Tradíció, hit, hűség, szolgálat, alázat, szorongás, gyávaság, szerelem ... Lenyűgöző forgatási helyszínekkel, izgalmas jelen-múlt átkötésekkel, fényekkel, árnyakkal, magával ragadó kísérőzenével, zseniális színészi alakításokkal. Köszönöm szépen az élményt!
Ez a történet a rettenetes kilátástalanság, a totális, szó szerint földbe döngölő kiszolgáltatottság. Ha rendelkezel némi empátiával, pláne ha érzékenyebb vagy az átlagnál, akkor fuss, menekülj!!! Meg ne nézd ezt a filmet! Torkon ragad, nem kegyelmez, megbetegít.
55 Roald Dahl: Boszorkányok (2020)