Roald Dahl: Boszorkányok (2020)

Csak a szokásos stupiwoodi szemét. Nemcsak rasszista (fehérgyűlölő), de gagyi és erőltetett is. A szereplők csak ripacskodnak.

Zemeckis belnyúlt a trutyiúdi valóságba rendesen. Unalmas és élettelen semmi, katyvasz, és csak a CGI nyújt valami vigaszt, de csak annyit, hogy ne dobjam le a tévét az állványról. Octavia Spencer, a jó húsban lévő takarítónő itt is alulmúlja önmagát... több», de hálaistennek a koros, de legalább rosszul kinéző Anne Hathaway és a fapofájú Stanley Tucci is baromi gyenge. Gagyi az egész,szemétre való.

Habár Guillermo del Torot csak forgatókönyvíróként jegyzik a stáblistán, mintha halványan azért, de ott lett volna a keze nyoma az alkotásban, mert ennyire bizarr boszikat bizony régen láttam. Inkább kedves mesefilm lett Robert Zemekis alkotása, ellentétben a nagy előddel, ami a maga idejében meglehetősen ijesztőre sikerült. A mese jelleget csak erősítette Octavia Spencer nagyszerű alakítása és szívmelengető figurája, valamint az egérré változott gyerekek akciózása. Anne Hathaway láthatóan élvezte a főboszi szerepét, de leginkább a CGI rásegítése tette igazán félelmetessé, egyébként erősen Szörnyella De Frász szerű volt a játéka, nem igazán véltem eredeti "bosziságot" felfedezni benne. Zemekistől ez kisujjból kirázott, tisztességes iparosmunka, de sajnos semmi több.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Félve álltam neki ennek a filmnek, de amitől féltem, jól sült el, amitől meg nem, az pedig rosszul. Ma már bizonyos besorolású és bizonyos stúdiónál készülő filmek kötelezően afroamerikai szereplőkkel készülnek. Ez többnyire nem jelentene gondot, his... teljes kritika»

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Sajnos én imádom az eredeti Roald Dahl-könyvet, így igen magasak voltak az elvárásaim. A régebbi, 1990-es adaptáció sajnos a vége miatt volt nagy csalódás, de azért megvolt az egyfajta bájos hangulat, ami megfogott. Ez az újabb viszont úgy teljes egészében volt működésképtelen. Teljesen újraértelmezte a regényt, és sajnos pont a jó dolgokat változtatta át kínossá: ez a széles, vágott mosoly például szerintem tragikus lett, nem beszélve a karmok helyett megjelenő 3 ujjról. A Legfelsőbb Boszorkány ezerszer jobb volt (félelmetesebb) a régi változatban, az az elvetemült szörnyarc tényleg tudott gyermekkori traumákat okozni (ennek ellenére Anne Hathaway nagyon tehetséges, és kihozta a maximumot a szerepéből). A harmadik egér, a kislány behozatala számomra értelmezhetetlen volt, nem tudom, miért kellett. Summa summarum: ha tehetitek, inkább az 1990-es verziót nézéttek meg, de a vége előtt körülbelül 10 perccel kapcsoljátok ki! A Roald Dahl-könyvet pedig mindenképp olvassátok el, egyszerűen zseniális!

A sok apró hibája mellett van egy tényleg hatalmas gond a filmmel. Az, hogy felesleges. Mármint adott a '90-es eredeti verzió, ami tök jó, és van ez a gagyi és erőltetett remake. Miért akarná bárki is ezt nézni, ha nézheti a király, régi verziót is?

A film jobban ragaszkodott az eredeti műhöz, mint az 1990-es filmváltozat, de hiányzott belőle a kreativitás. Bár Anne Hathaway-nek is voltak jó pillanatai, Octavia Spencer szerethető alakítása képviselte igazán a minőséget a filmben. A CGI kínos volt.