Frankenstein

Noha a film horrorként indul és látványos, mégsem a puszta rettegésre, hanem az emberi lélek, felelősség, identitás, közösség és emberiesség mélyebb kérdéseire fókuszál. Meddig mehet el az ember a tudományban, technológiában, és mikor válik felelőtlen játszadozássá? Hogyan viszonyulunk az „ismeretlenhez”, az idegenhez, és mit tanulhatunk belőle? Mi történik, ha valakit létrehoznak, de nem kap otthont, szeretetet vagy irányt? Mennyire határozza meg identitásunkat, hogyan bántak velünk? Ki a valódi szörny: a „szörnyeteg” vagy az, aki teremtette?

Frankenstein: egy név, egy történet, amely számtalan filmest ihletett már meg hogy mozgóképre vigyék Mary Shelley (1797-1851) angol írónő 1818-ban megjelent regényét. Világéletemben imádtam ezt a történetet, ezért kérdés sem lehetett az, hogy én is m... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Frankenstein a gótikus horrorirodalom alapműve, mely több, mint 200 évvel a megjelenése után is rendre megihleti a filmkészítőket. Nem volt ezzel másként a horrormesék és dark fantasy történetek koronázatlan királya, Guillermo del Toro sem, aki elm... Teljes kritika

Guillermo del Toro elkészítette saját, régóta dédelgetett adaptációját a Frankenstein, or The Modern Prometheus című Shelley-regényből, és így már mi is részesei lehetünk az új, erősen vizuális, gótikus stílusú álomprojekt-adaptációnak. Az alkotás nagy stábbal, művészi ambícióval készült látványos kidolgozású, amelyben a rendező visszatér a szörnyek iránti "empátiájához" és újfajta nézőpontból közelíti meg az ismert történetet. Ez a verzió is tartalmaz egyedi részleteket, amelyeket korábban ritkán láttunk — például a teremtő és teremtmény egymáshoz való viszonyát illetően. Ha valaki a szó legfélelmetesebb értelmében vett, klasszikus horrorélményre vágyik, lehet, majd kis csalódással úgy érzi, hogy egy kicsit más irányba mozdult el az új változat. Vizuálisan rendkívül erőteljes. A díszletek, fény-árnyék használat, kosztümök mind művészi szintre emelik a történetet. A színészi alakítások igen erőteljesek, katartikusak mind Jacob Elordi és Oscar Isaac esetében. A teremtmény emberi, inkább tragikus figura, mint szörny. Viktor mélyen emberi, nem pusztán őrült tudós. Összevetve az eddig látott Frankenstein-filmekkel ez nem a horror bugyraiban fortyogó, nem annyira rémisztő produkció. Sokkal inkább érzelmesebb vonalat követve finomabb, művészi módszereket használó verziót kaptunk, ahol a lény nem gonosz, hanem a szeretet útkeresője, a tragédia és az empátia felé forduló gótikus dráma.