A végzet órája

Igazából nem egy hatalmas alkotás. A 4 csillag kicsit kedvcsináló is akar lenni. Ez egy ifjúsági/gyerekfilm. De ebben a kategóriában egészen jó. Könnyed, élvezhető. Olyan, mint régen mondjuk a Harry Potter filmek voltak. Sokat emel a filmen Cate Blan... Többchett szépsége és Jack Black totális idétlensége. Jack B-t nem tartom egy jó színésznek (mármint olyan értelemben, hogy nem hiszem, hogy sokféle szerepre be lehetne dobni), de vannak filmek, ahol emlékezeteset tett le. A Nagyon nagy ő, a Trópusi vihar, Rocksuli... valahogy megjegyzi az ember. Lehet, hogy azért, mert annyira rossz, hogy már jó... :-) Nem tudom. Ebben a filmben is jól csinálta, amit kellett. Ha bírod a gyerekes-varázslós, boszorkányos, kissé bugyuta filmeket, akkor ne hagyjátok ki (családilag)! Nem terhel meg lelkileg, könnyed kikapcsolódás, néhol mosolyt csal... Jó ez.

És ezért nem is csalódtam. Jack Black egyik kedvencemmé lett az évek alatt (fiatal éveiben még nem igazán volt számomra az). Nekem a történet vonalvezetése nagyon tetszett, sőt, számomra többször nézős a film. Véleményem szerint szórakoztató, látvány... Többos. De ne hallgass rám, nézd meg, és döntsd el magad! Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!

A látványban voltak nagyon jó megoldások, amik kifejezetten felüdülést hoztak a filmben, de ugyanakkor Jack Black félig babaként szörnyű volt. Kicsit koncepció nélküli volt a történet, a készítők se tudták, hogy milyen korosztálynak szánnak.

John Bellairs 1973-ban kiadott azonos című regénye alapján a főként horrorfilmjeiről ismert Eli Roth készített egy látványos fantasykalandot. A rendező láthatóan nehezen tudott megválni kedvenc stílusa kliséitől, és talán éppen ezért vérzik el a prod... Többukció: a horror, fantasy és tinihorror elemeket ügyetlenül keveri a felnövéstörténetekkel, ennek eredményeképpen nem tud egyetlen műfajból sem többet kihozni az átlagnál, pedig van benne potenciál. Owen Vaccaro Lewis szerepében kitűnő választás volt, minden tekintetben méltó partnere a nagyoknak. Jack Black hozza a formáját a hedonista mágus Jonathanként, és Kyle McLachlan is meggyőző (kevés játékideje ellenére is) a gonosz ellenfél szerepében, a film igazi meglepetése számomra azonban Cate Blanchett. Florence, a boszorkány szerepében olyan kisugárzása van, mint keveseknek a kollégái közül. Nem csak a jól eltalált kosztümök és hajköltemények miatt, egyszerűen valami megfoghatatlan árad a színésznőből. Ráadásul a film humoros pillanatait is az ő karakterének köszönhetjük, ugyanis Jonathannal vívott rövid, pikírt és igen velős szócsatáik rendkívül szórakoztatóak. Minden adott volt a sikerhez, remek vizualitás, kitűnő színészi játék, de sajnos a rendező ügyetlensége miatt szétesik a végére. Egyszer azért érdemes próbát tenni vele.