Bocs, hogy zavarom (2018)

Ez meg mi a franc volt? Nem tudom a kategóriáját sem, mert ha vígjáték lenne, akkor legalább egy poénnak kellett volna lennie. Nem hogy vicces nem volt, még csak mosolyogni sem lehet rajta. Azok az idióta lófejű mutánsok meg szánalmasan festettek. Csak azt bánom, hogy nem kapcsoltam ki már az elején.

Vannak olyan célok az életben, amelyek eléréséhez képesek lennénk felrúgni a saját erkölcsünk alapköveit? Boots Riley mozija szerint a válasz egy határozott igen. Mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a rossznak, és van az a pont, amikor már nem tudunk ellenállni a kísértésnek. Ez a helyzet a film főszereplőjével, Cassius-szel is, aki egy telemarketing céghez kerül és minden vágya, hogy úgynevezett "Power Caller" legyen, akik a legtöbb lét akasztják le. Ez teljesen érthető, hiszen a nagybátyja garázsában él barátnőjével együtt és hát szüksége lenne a jó pénzre, hogy végre elköltözhessen onnan egy komfortosabb jövő reményében. Ám ahhoz, hogy ezt a célját elérhesse, tökélyre kell fejlesztenie a "White Voice-ját, amivel már sokkal befolyásosabb ügyfelekkel tudna lezsírozni, sokkal nagyobb tételű ügyeket. Ez eddig teljesen oké csak e céljai eléréséhez fel kell adnia az elveit. A kérdés, vajon képes-e rá? Ez az alaphelyzete tehát a filmnek. A humanizmus, az erkölcsi jó és a mértékletesség meddig tudnak megmaradni az emberben? Mikor jön el az a szituáció, ahol a kapzsiság és az erkölcsi rossz győz? Erről szól 2018 legőrültebb szatirikus vígjátéka, ami a morális kérdéseken kívül rengeteg társadalomkritikát zúdít a nézőjére. Ezt a játékidő kb. háromnegyedéig csak kis abszurditással teszi de a finish-re már teljesen elszabadul a pokol. Bejön Armie Hammer fantasztikusan szórakoztató és be... több»

Boots Riley nevét érdemes lesz megjegyeznünk. Ritka az, amikor egy alkotó első filmje ennyire sajátos hangvételű, de egyben rendkívüli fontosságú is. Elsőre általában valami nagyon személyes ihletettségű művet szoktak letenni az asztalra, melyek megmaradnak „kicsi” filmekként, ritkán írnak történelmet. Ez a vonal itt is megvan, de Riley filmje valami egészen magas szintű filmművészeti élményt hoz, örök érvényű, de korunkban kiemelten rezonáló témákról beszélve. Régen született ennyire eredeti szatíra, mely egyszerre gúnyolja és bírálja a kapitalizmus kizsákmányolását, a rasszizmust, a karhatalmi szervek önkényeskedését és erőszakosságát és fest hű képet korunk társadalmi igazságtalanságairól is. Mindezt pedig valami egészen agyeldobós, fekete humorral és abszurditással teszi. Lesznek biztosan, akiknek ez már sok lesz, különösen a film második felében, de nekem nagyon tetszettek a szimbolikus jelentésű képei, allegóriái. A Sorry To Bother You csont nélkül az év egyik legjobb filmje, ami pedig még magasabb szintre emeli, az, hogy könnyedén elemelhető az amerikai történésektől és gondolatai, mondanivalója simán beilleszthető kicsiny, magyar valóságunkba.

Ebben a filmben aztán volt minden, de nagyon jól bemutatta a jelenlegi társadalmi helyzetet, persze eltúlzottan, de mindenképpen volt mondanivalója. A szereplők jók, bár a főszereplő kicsit furcsa, de szerintem a szerepébe bőven belefért.

Sima karrier filmnek indult de meglepő fordulatot vesz a közepén. Ezért külön élmény volt megnézni. 10/8

Elég fura egy film volt, de nekem tetszett. Kicsit érdekes a humora is, és hát a főszereplő igazán cserélhetett volna kötést a fején, mert nem túl higiénikus. :)

Elképesztően egyedi film, viszont a harmadik felvonás nem fogja mindenki tetszését elnyerni. A sztori fenomenális, és az üzenet úgy is egyértelmű, hogy nem az uralja a filmet.