Tajtékos napok

Boris Vian könyvét imádtam a gyönyörű hasonlatai és érdekes fantáziaképei, világai miatt, de úgy látszik van amit elképzelni jobb és nem valaki más elképzelését látni a képernyőn. Ez a elcukormázasított gagyi lesarkított film nem igazán nyerte el sajnos a tetszésemet. Maradok inkább a könyvnél.

Szinte egy időben hallgattam a könyvet (Rudolf Péter és Nagy-Kálozy Eszter előadásában), illetve néztem meg Vian művének francia filmváltozatát. Igazából nem tartom korszakalkotó műnek a szürrealizmus a dada és az abszurd keveredik benne eléggé nehez... Többen értelmezhető mondanivalóval. Szimpla Love story, vagy van benne valami jóval több? A film megpróbálja híven visszaadni a könyv hangulatát, minden tíz másodpercben valami bizarr trükkel nyűgözi le a nézőt, valóságos „agymenés”. Fantasztikus munka volt kitalálni!

Eszméletlenül vártam ezt a filmet, nagyon akartam látni, mert az előzetese a rádióban felkeltette az érdeklődésemet. Nem hétköznapi szóhasználat, idilli muzsika, ez fogott meg benne. Aztán amikor végre elérhetővé vált számomra is, azt hiszem, hogy eg... Többy kissé csalódtam. Egyáltalán nem rossz film, inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon tömény. Ezt úgy kell érteni, hogy nincs benne egyetlen nyugodt pillanat sem. A helyszínek ugyanúgy élők, mint a szereplők, minden külön életet él és állandó mozgásban van. A kommunikáció sokszor értelmetlennek és feleslegesnek tűnik. Olyan hatást kelt az egész, mintha a történet egy hiperaktív ember agyában játszódna - talán valami drog hatására. Nagyon szürreális, éppen ezért nem javaslom, hogy akárki is fáradtan üljön neki, mert vagy nagyon hamar el fog rajta aludni, vagy nagyon hamar el fogja róla könyvelni, hogy ez egy nézhetetlen szemét, és akkor talán kihagyja élete egyik legkülönlegesebb filmes élményét.