Volt egyszer egy ember a felvevőgéppel 7 évvel a Mariupolis elkészítése után a litván rendező, Mantas Kvedaravicius visszatért Ukrajnába, hogy filmet készítsen a kirobbanó háborúról ugyanazokkal az ott élő emberekkel, akiknek az életét az első részben is nyomon követte. A forgatás alatt a rendezőt elfogták, majd megölték az orosz katonák 2022. április 2-án, a halálát követően munkatársai fejezték be a filmet, amely Kvedaravicius személyes, külső (kívülálló) szemszögéből örökíti meg az eseményeket. A rendező is egyike volt a háború számtalan ártatlan áldozatának, pedig ő tényleg csak egy ember volt a felvevőgéppel.
Az első részhez hasonlóan egy rendkívüli és tragikus helyzetet követhetünk nyomon, mindezt azonban egy teljesen hétkö... több»
Felejtsd el az olcsó port, szívjál te is joint! Guy Ritchie pár balul elsült kitérő után visszatért ahhoz a zsánerhez, amiben igazán jó. S bár minőségileg se a Blöffhöz, se az A ravasz, az agyhoz... nem ér fel az Úriemberek, ettől függetlenül még mocskosul szórakoztató néznivaló.
A 2000-es évek közepén Ritchie már úgy volt számontartva, mint aki már két instant klasszikus gengszterfilmet is lerakott az asztalra. 30-as éveiben járt a direktor, s úgy érezte, hogy más műfajokban is ki akarja próbálni magát. 2009-ben megrendezte Robert Downey Jr. főszereplésével a Sherlock Holmes-t, majd annak a folytatását is, ezután jött a közepesre sikerült kémfilmje, az Uncle embere, azt követően az Arthur király legendája című történelmi akciózás, és ta... több»
Magány szülte bekattanás Két világítótorony-őr 4 hétig tartó együtt dolgozásának történéseit ismerhetjük meg, vagyis egy bizonyos ideig azt hisszük, aztán Robert Eggers átterel minket egy teljesen másik útra, ami brutális, lelkileg nagyon megterhelő, viszont eszméletlen mód zseniális.
Az előzetesen ismert, hivatalos "szinopszis" szerint Thomas Wake-ről (Willem Dafoe), valamint Ephraim Winslow-ról (Robert Pattinson) szól a film, akik éppen megérkeznek arra a szigetre, ahol majdnem 1 hónapig tartó melójuk van az ottani világítótoronyban. A történetre fókuszálva kezdődik minden, és bár bizarr képsorokkal van megtűzdelve, még mindezek ellenére is a storyline-t érezzük a középpontban. Mivel Ephraim "friss hús" a szakmába... több»
Vakító, napsütötte pokol A tavalyi év legújszerűbb, legerősebb horrárját szállító Ari Aster új mozival jelentkezett. És második nagyjátékfilmjével, a Fehér Éjszakákkal ismét valami rendkívűl beteget és zseniálisat tett le az asztalra a rendező.
Míg az Örökség követte a horrorfilmektől megszokott trendet, hogy a cselekmény javarészt sötétben játszódik, addig a Midsommar története egy erősen napsütötte svéd pusztásra lett kihelyezve. És ez a koncepció magasról tojik a zsáner egyik ismertetőjelére. Azonban Aster bicskája kicsit sem tört bele ebbe a kísérletbe. És a hátborzongatás így most sem marad el.
A sztori középpontjában Dani (Florence Pugh), valamint Christian (Jack Reynor) párkapcsolata áll. A srác már nem érzi... több»
Almodóvar 21. nagyjátékfilmje Pedro Almodóvar egyszerűen képtelen leállni a filmezéssel. 69 éves, és a Fájdalom és Dicsőség a 21. nagyjátékfilmje a Mindent anyámról, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén direktorának. És bár valószínűleg meglepni nem fog már minket a mester, de rendkívül élvezhető módon ismételgeti önmagát.
Ám azért hozzá kell tenni, hogy új filmje az első teljesen nyíltan felvállalt önéletrajzi ihletettségű alkotása. A történet főszereplője Salvador Mallo (Antonio Banderas), egy szenior filmrendező, aki éppen egészségügyi és mentális mélyponton van az életében. Folyamatosan múltbeli emlékei jutnak eszébe. Az édesanyja, a falu, a papnevelde, a pince, a régi arcok...
Almodóvar sokadjára hozza fel a ... több»
64 Mariupolis 2 (2022)
7 évvel a Mariupolis elkészítése után a litván rendező, Mantas Kvedaravicius visszatért Ukrajnába, hogy filmet készítsen a kirobbanó háborúról ugyanazokkal az ott élő emberekkel, akiknek az életét az első részben is nyomon követte. A forgatás alatt a rendezőt elfogták, majd megölték az orosz katonák 2022. április 2-án, a halálát követően munkatársai fejezték be a filmet, amely Kvedaravicius személyes, külső (kívülálló) szemszögéből örökíti meg az eseményeket. A rendező is egyike volt a háború számtalan ártatlan áldozatának, pedig ő tényleg csak egy ember volt a felvevőgéppel. Az első részhez hasonlóan egy rendkívüli és tragikus helyzetet követhetünk nyomon, mindezt azonban egy teljesen hétkö... több»