Fehér éjszakák (2019)

Ari Aster-nek nem tudok elég hálás lenni az örökség című munkájáért, így nem volt kérdés, hogy lecsapok a moziba a fehér éjszakákra. Igyekeztem minden kritikát és véleményt kerülni, hogy a lehető legkevesebbet tudjam a filmről, hogy az ott a moziba vágjon mellbe. Ugyan kevésbé volt nyomasztó mint az örökség, így is elég rendesen hidegrázós helyenként a film. De nem nevezném egyértelműen horrornak. Voltak kimondottan "humoros" részei, ahol kellet ott pedig kemény volt mint a kád széle. Egyedül talán a játék időt sokalltam, de tény, hogy kellett neki ahhoz, hogy rendesen kibontakozzon minden. Nem tudom mi lesz a rendező következő filmje, de már kurvár@ várom azt is.

A jólneveltségem tiltja, hogy átkokat szórjak azoknak a kritikusoknak a fejére, akik ezt a filmet lelkendező véleményekkel értékelték. Az is elég átok, ha azt kívánom, hogy az életbe ne lássanak ennél jobb filmet. Ráadásul még pénzt is adtam érte, mert a helyi Cinema City nem volt hajlandó a műsorára tűzni. Ari Aster az „Örökség” után egy általam a nézhetetlen kategória legalján bukdácsoló, túl hosszú és rettenetesen unalmas filmet hozott össze magyarországi filmes szakember gárda segédletével. A túlvilágról még Jancsó Miklós is közreműködött, az ő hatása az a rengeteg jövés-menés, meg fehér klepetusos, danolászós körtánc, nem szólva a rengeteg (többnyire löttyedt testű vénasszonyok) meztele... több»

Elismerem, rengeteg vontatott és unalmas jelenet van benne, irreálisan túl van nyújtva, de mikor végre történik valami az mellbe vágja az embert. Aster nem szarakodik, közelről mutatja a legbrutálisabb történéseket is. Az egész filmnek van egy nagyon nyomasztó légköre, ami olyan hatást kelt mint ha rémálomba csöppentünk volna. A főszereplő csaj pedig gyönyörű, igazi érzéki nő, mikor pedig közelről mutatják a szemeit, nem győz az ember gyönyörködni bennük. Lehetett volna jobb is, de îgy sem lehet elmondani hogy átlagos film lenne, egyáltalán nem...

A tavalyi Örökség okán a horror új csodagyerekének kikiáltott Ari Aster második nagyjátékfilmjével emelte a tétet: a Fehér éjszakák merészebb, formabontóbb, betegebb és megosztóbb, a műfaj határait még radikálisabban feszegető darab, melyet pont ugyanannyira könnyű imádni, mint szívből gyűlölni. Bár Astert könnyen skatulyázhatnánk be horrorfilmesként, saját elmondása szerint e mű után más zsánerek és stílusok felé szeretne fordulni. Jó megérzés, ugyanis a Fehér éjszakákkal az elmúlt évek egyik legjobb horrorját alkotta meg, mely egyszerre felel meg a műfaj szabályainak és űz virtuóz játékot annak bejáratott elemeivel. A Fehér éjszakák egy folk horrorba oltott párkapcsolati dráma rendkívüli v... több»

A tavalyi év legújszerűbb, legerősebb horrárját szállító Ari Aster új mozival jelentkezett. És második nagyjátékfilmjével, a Fehér Éjszakákkal ismét valami rendkívűl beteget és zseniálisat tett le az asztalra a rendező. Míg az Örökség követte a horrorfilmektől megszokott trendet, hogy a cselekmény javarészt sötétben játszódik, addig a Midsommar története egy erősen napsütötte svéd pusztásra lett kihelyezve. És ez a koncepció magasról tojik a zsáner egyik ismertetőjelére. Azonban Aster bicskája kicsit sem tört bele ebbe a kísérletbe. És a hátborzongatás így most sem marad el. A sztori középpontjában Dani (Florence Pugh), valamint Christian (Jack Reynor) párkapcsolata áll. A srác már nem érzi... több»