Fehér éjszakák (2019)

Azt gondoltan, hogy valamilyen Trier utóérzés lesz ez a film, de nem. A színes és fényes képi világa és a sötét sztori annyira kontrasztban van egymással, hogy még most is kiráz tőle a hideg. Nagyon merész alkotás, aki szereti ezt a műfajt, annak garantáltan be fog jönni majd.

A mindenit, gyerekek, hát ez valami eszeveszetten jól sikerült, csak úgy kapkodok a levegő után. Annyira formabontó és annyira képes kilépni a műfaji behatároltságok közű, hogy meg merem kockáztatni, hogy ez az elmúlt évek legjobb horroralkotásai közé fog kerülni. Egyszerűen látni kell!

A fehér éjszakák több, mint egy jó horror, és ezt a lehető legkomolyabban mondom. Simán az év egyik legjobb filmje, nagyon meglepődnék, ha nem végezné az év végén a top10-es listámon. Egyszerre hátborzongató és elgondolkodtató, feszes, de hagy időt az eseményeknek. Nem tudom máshogy mondani, tényleg le voltam nyűgözve. Kötelező, és nem feltétlenül csak a horror műfajának rajongóinak.

Hát dicsérjék bármennyire is a kritikusok, ez nálam nagyon nem talált be. Nagyon hasonló a helyzet, mint a rendező előző filmjével, az Örökséggel kapcsolatban, azt is agyonajnározták, de közepesnél nem igazán volt jobb. A Fehér éjszakák számomra még azt sem hozza, unalmas, középszerű, egyszerűen időpazarlás. Kíváncsi voltam rá, vártam is, de csalódott vagyok.