Fehér éjszakák (2019)

Ari Aster író és rendező 2019-es, Fehér éjszakák című alkotására sok mindent lehet mondani, talán csak azt nem, hogy középszerűre sikeredett. Már a bemutatkozó filmje, a 2018-as Örökség is kimondottan erős alkotás lett, de úgy érzem, hogy ezzel a filmjével még jobban megakarta döbbenteni a nézőjét (és szerintem sikerrel is járt). Nem szeretném e kiváló író/rendező két filmjét összehasonlítani, bár az tagadhatatlan tény, hogy a horrorelemek mellett elég erőteljesen tartalmazott mindkét film drámai elemeket. Míg az Örökségben egy család totális széthullásának és a káoszba vezető tortúrájának lehettünk a szemtanúi, addig itt a kimondottan káros kapcsolatfüggőséget helyezi előtérbe. Vagyis pont... több»

A mai világban kevés olyan filmet lehet találni, ami igazán megragadja az embert. Ez a film olyan szinten kúszott a bőröm alá, hogy napokig a hatása alatt voltam. A rendező mesterien teremt a zene, a képek és a fények segítségével egy olyan atmoszférát, amely magával tudja rántani az ember lelkét. Ebben a filmben nem a sötétben rejtőzik a gonosz . Itt nem az ajtók és szekrények mögött megbújó árnyaktól kell tartani. Itt a kedvesség és a vendégszeretet jelentheti akár egy emberi élet végét is. Érdekes betekintést nyerni egy olyan közösség életébe, ahol a halál nem egy szomorú dolog, hanem az élet megkoronázása. Lassan csordogál a történet, de abszolút nem unalmas. Ahogy az idő halad, egyre ... több»

Elismerem, rengeteg vontatott és unalmas jelenet van benne, irreálisan túl van nyújtva, de mikor végre történik valami az mellbe vágja az embert. Aster nem szarakodik, közelről mutatja a legbrutálisabb történéseket is. Az egész filmnek van egy nagyon nyomasztó légköre, ami olyan hatást kelt mint ha rémálomba csöppentünk volna. A főszereplő csaj pedig gyönyörű, igazi érzéki nő, mikor pedig közelről mutatják a szemeit, nem győz az ember gyönyörködni bennük. Lehetett volna jobb is, de îgy sem lehet elmondani hogy átlagos film lenne, egyáltalán nem...

Zseniális és a borzalom között van. Érdekes történet, különleges látványvilággal és meghökkentő jelenetekkel. Valamikor gyomorforgató, mégis van benne valami megfoghatatlan, ami miatt többet akar az ember a filmből.

A jólneveltségem tiltja, hogy átkokat szórjak azoknak a kritikusoknak a fejére, akik ezt a filmet lelkendező véleményekkel értékelték. Az is elég átok, ha azt kívánom, hogy az életbe ne lássanak ennél jobb filmet. Ráadásul még pénzt is adtam érte, mert a helyi Cinema City nem volt hajlandó a műsorára tűzni. Ari Aster az „Örökség” után egy általam a nézhetetlen kategória legalján bukdácsoló, túl hosszú és rettenetesen unalmas filmet hozott össze magyarországi filmes szakember gárda segédletével. A túlvilágról még Jancsó Miklós is közreműködött, az ő hatása az a rengeteg jövés-menés, meg fehér klepetusos, danolászós körtánc, nem szólva a rengeteg (többnyire löttyedt testű vénasszonyok) meztele... több»