2018-ban az Örökség új irányt mutatott az egyre fáradtabbá váló démonos horroroknak, és Robert Eggers, valamint Jordan Peele mellé emelte Ari Astert a feltörekvő horrorreformerek triumvirátusába. Szűk 1 évvel később pedig Aster összerakta újabb mestermunkáját, mely a kőkemény pszichodráma és a folkhorror pszichedelikus keveréke.
A film egy nyomasztó kapcsolati drámával indít: Dani élete legnehezebb időszakán megy keresztül, és mindennél nagyobb szüksége lenne barátja, Christian támogatására, azonban az elhidegült férfi már rég a szakítást fontolgatja. Kényszerből-kelletlenül mégis magával viszi Danit az eredetileg tipikus kanbulinak szánt svédországi fesztiválra, melyet évfolyamtársuk, Pelle családja 90 évente csak egyszer rendez meg.
A fiatalok megérkeznek a civilizációtól elzártan, mégis idilli környezetben, zöldellő dombok között, önellátóan élő kommunához, mely sajátos mitológiájával, népművészetével és szokásrendszerével maga a kánaán a néprajszakos egyetemisták számára.
Azonban, ha azt hinnénk, hogy a szokásos, "bulizni jöttünk, rövid időn belül mindenki csúnya halállal hal" típusú slasher filmmel van dolgunk, akkor nem is tévedhetnének nagyobbat. Ari Aster ugyanis egészen újszerű nézőpontból meséli a történetet, egyedi kontextusba helyezi az eseményeket, amivel egy igazán magával ragadó filmélménnyé teszi a Fehér éjszakákat.
Az amerikai vendégek a kívülállók előzékenységével figyelik a Hårga-szekta tevékenységét, "másik kultúra, másik szabályok" jeligével nem vesznek tudomást az egyre riasztóbb jelekről. Pl. mikor rituális öngyilkosságnak, illetve gyilkosságnak lesznek tanúi - amit a kommuna tagjai megnyugtató mosollyal és a legnagyobb természetességgel kezelnek -, kínos mosolygások közepette ők maguk mentik fel a szektát az etikai felelősség alól: "Mi pedig idősek otthonába dugjuk az öregeket. Attól meg ők borulnának ki." - mondja Josh, és a társaság automatikus úgy tesz, mintha mi sem történt volna.
A szekta azonban ennél jóval aljasabb módszereket is bevet: kemény pszichológia hadviselést folytat a jövevények ellen, ugyanis szisztematikus hozzák felszínre és élezik ki a közöttük lévő feszültséget és konfliktusokat, így észre sem veszik, hogy sokszor ők maguk fedik el a Hårga gaztetteit. Pl. szándékosan elmélyítik Daniben az elhanyagoltság érzését Christian ellen, így míg a pár saját érzéseivel és konfliktusával van elfoglalva, fel sem tűnik nekik, hogy milyen gyanús Simon és Connie hirtelen távozása. Vagy szándékosan rivalizálásra késztetik Josh-t és Christiant, így aztán Josh eltűnése után még Christian az, aki magyarázkodik a szektának. A legaljasabb húzást persze a fináléra hagyják.
A zsánerben ritkaságnak számító 147 perces játékidő minden percét bölcsen használta fel Aster, a film ugyanis minden jelenetben lankadatlan figyelmet és folyamatos agymunkát kíván ahhoz, hogy megmutatkozzon az igazi szépsége. Minden jelenetben van valami fontos részlet, valami fontos mondanivaló; magvas gondolatok párkapcsolatról, szakításról, gyászról, kultúrákat feszegető morális kérdésekről, részletgazdag szimbolika és folklór, vagy épp betegességében is érdekfeszítő információtöredékek a szekta életéről, szertartásaikról, szokásaikról, vagy épp gyönyörű audiovizuális snittek a napsütötte helyszínről, vagy egy-egy szertartásról (a táncverseny, illetve a május királynővé koronázás pl. művészi igényességű jelenetsorok). A cselekmény utolsó felvonásában pedig szintén művészi brutalitással szabadul el a nyers horror, megejtő kendőzetlenséggel mutatva pl.egy szexrítust, a meztelenséget férfi és nő oldalról is, megcsonkított és kizsigerelt holttesteket, elevenen elégést...
Dani karakteríve pedig még ezek fényében is brutális módon éri el csúcspontját. Dani és Christian mérgező kapcsolat tulajdonképpen a szekta metaforája. Ahogyan a csoport a szekta felségterületén volt kívülálló, úgy Dani Christian és a barátai között volt kívülálló. Végig érezte, hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatban a férfi oldaláról, de folyton kifogásokat gyártott a számára. Végül aztán a két történetszál összeáll, és egy szörnyű döntés formájában kerül feloldásra a feszültség.
A film olyan erős atmoszférával rendelkezik, amely elemi erővel rántja be a nézőt, a 2,5 órás játékidő fel sem tűnik, annyira el lehet veszni benne. A helyszín autentikussága, a jelmezek, a díszletek, a zene és a hanghatások egy hipnotikus közeget teremtenek, szinte életre keltik a történetet.
Ari Aster tehát Robert Eggerts-el és Jordan Peele-el karöltve megmutatta, hogy a szerzői horroroknak igenis van jövője. Amíg ez a trió ilyen színvonalon alkot, addig érdemes odafigyelni a zsánerre.
70 Fehér éjszakák (2019)
dráma | horror | misztikus | thriller
Az Ari Ater rendezésében készült folk horror egy baráti társaság viszontagságait követi nyomon, akik egy 90 évente megrendezésre kerülő fesztiválra érkeztek Svédországba. Az... több»
Szereplők: Florence Pugh, Will Poulter, William Jackson Harper, Jack Reynor, Ellora Torchia
