Skandináv dráma japán köntösben. Imádom Murakami Haruki írásait, ezért is ültem be a filmre. Számomra hihetetlen, hogyan lehet mély, szenvedélyes érzelmeket átadni úgy, hogy maguk a dialógusok tömörek, kimértek. Többségükben tények közlésére szorítko... több»znak. Ajánlom annak, aki szereti a szocio-nyomort, mint zsánert. Én tobzódtam benne.

Ryûsuke Hamaguchi japán rendező Oscar-esélyes filmje olyan, mint egy Ozu rendezte Csehov-darab. A lassan kibontakozó érzelmek sosem törnek igazán felszínre a stabilan haladó narratíva sodrásában. A Vezess helyettem a visszafogottság moziélményét nyúj... teljes kritika»

Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az ázsiai filmgyártás roppant erős. A legtöbb sorozat vagy film sajnos azonban nem jut el hozzánk. A Vezess helyettem (Drive My Car) Murakami Haruki japán író azonos című novellája alapján készült. Érdekesség, hogy a  novella mindössze 20 oldalas, a film pedig közel 3 órás. A rendező, Anton Pavlovics Csehov Ványa bácsi című darabját ültette el a filmben, ami egy különleges hangulatot kölcsönöz neki. A történet nem túl egyedi, láttunk már hasonlót. A történet leírás alapján nem kapja fel az ember a fejét.  Ettől függetlenül mindenképpen mély és elgondolkodtató film, illetve teljesen más hatása volt azáltal, hogy egy tőlünk teljesen messze álló nép szemszögéből lett bemutatva az elmúlás, a gyász. Az alakítások is hibátlanok és sallangmentesek voltak. A játékidőt kicsit hosszúnak éreztem, mert egy ilyen melankolikus, lélektani drámáknál a három óra sok. Számos Oscar-jelölés (legjobb film, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv és legjobb nemzetközi film), és hogy ezek közül elnyeri-e valamelyik díjat, az hamarosan kiderül.

Átjött a dráma, amely a film alapjául szolgált, de ebben a formában tálalva sajnos nagyon nem az én filmem a Vezess helyettem. A szimpatikus főszereplő és néhány jól megírt párbeszéd mellett indokolatlanul lassú a cselekménye (főleg azok a próbajelen... több»etek). Elhiszem, hogy ez az a fajta film, amit lehet szeretni, hogyha elkapja az embert a hangulata, de nálam elmaradt a katarzis.

Csak annyit mondok: a negyvenedik percnél jön az eleje főcím... Komolyan, az a művészet, hogy órákat ülünk egy autóban és néha megszólalunk? Vagy hogy egy színházi próbát követhetek végig, ahol a szereplők nem is értik egymást? Szerintem, a valódi dráma a filmben talán két-három tízperces párbeszéd. A többi csak bosszantás, polgárpukkasztás, filmkritikusok provokációja.

Nagyszerű folyással rendelkező, igazi film, ami szerencsénkre mélyebb érzelmekkel és drasztikus lelki sérülésekkel is operál. 3 órás játékideje pont tökéletes. Ajánlom azoknak akik a dolgok mögé tudnak látni és felismerik, hogy az emberi érzelmi textúra nem csak fekete és fehér, hanem egy egészen nagy ívű szigorúan emberi töltetű szivárványon terül ki.

Az ázsiai filmek egyre nagyobb szerephez jutnak a nemzetközi mozikban, és ennek megfelelően egy újabb remek filmet készítettek, ezúttak a japánok. A hosszú játékideje talán sokakat elriaszt a mozitól, pedig ott érdemes nézni, mivel fantasztikus képi világa van, annak ellenére, hogy a párbeszédekre van kiélezve a történet. A 3 óra szinte elrepül, ha bele tudja élni valaki magát ebbe a történetbe. Hibát én nem tudnék mondani, hiszen az én ízlésvilágomnak való (lassú építkezés, komoly és fontos mondandó, remek színészek), viszont nem ajánlom olyan embereknek, akik a sűrű, esetleg akcióval teli történeteket kedvelik.