A tavalyi év legújszerűbb, legerősebb horrárját szállító Ari Aster új mozival jelentkezett. És második nagyjátékfilmjével, a Fehér Éjszakákkal ismét valami rendkívűl beteget és zseniálisat tett le az asztalra a rendező.
Míg az Örökség követte a horrorfilmektől megszokott trendet, hogy a cselekmény javarészt sötétben játszódik, addig a Midsommar története egy erősen napsütötte svéd pusztásra lett kihelyezve. És ez a koncepció magasról tojik a zsáner egyik ismertetőjelére. Azonban Aster bicskája kicsit sem tört bele ebbe a kísérletbe. És a hátborzongatás így most sem marad el.
A sztori középpontjában Dani (Florence Pugh), valamint Christian (Jack Reynor) párkapcsolata áll. A srác már nem érzi teljesen, hogy ez az egész továbbra is működőképes lehetne, és már a szakításon agyal. Azonban Danit egy sokkoló családi trauma éri, amitől teljesen összeroppan. Chris így viszont nem akarja otthagyni a lányt. A fiú baráti társasága nyárra egy svédországi kiruccanást tervez, mivel az egyikőjük egy ottani kommunából származik. Meghívják végül Danit is, ám az ottlétük során hamar kiderül, hogy ez a hely korántsem olyan, mint amilyennek ők hitték.
A film első, még az utazás előtti periódusa egy rendkívül jól összerakott "megalapozó" a későbbi borzadályok előtt, ami igazából önálló kisfilmként is tudna funkcionálni, nem is akárhogy. Majd szereplőink megérkeznek a napsütötte svéd rétre (amit igazából nálunk forgattak, valahol Budaörs környékén), és onnantól, mintha egy másik filmet néznénk. Aster a nézők idegrendszerét és gyomrát nem kímélve zúdítja ránk mind érzelmileg, mind képileg a poklok poklát. Persze az igazán beteg és emberterhelő részek nem folyamatosan követik egymást. Vannak közöttük kevésbé elborult vagy gyomorforgató pillanatok, de azért azok is eléggé nyomasztók. Viszont, amikor egy ilyen totális "Aster mindfuck" közepén vagyunk, na onnan tényleg nincs menekvés. Azok az időszakai az alkotásnak rendesen belevésődnek a néző agyába. Olyan képi és mentális sokkot tud okozni a film, amire lehetetlen felkészülni. Azonban mindezek mellett a storyline is nagy hangsúlyt kap, amit nagyon jó következtetéssel működtett a direktor.
Azontúl, hogy sokat foglalkozunk a kommuna szokásainak a megismerésével, amit konkrétan Aster teremtett meg, persze különböző forrásokat felhasználva, a rendezőt igazából a baráti társaság reakciói és reagálásai foglalkoztatják erre az eléggé elcseszett szituációra. És persze ez a féle "csapatszellem" hamar darabokra hullik, és mindenki csak a saját érdekeit helyezi maga elé. Majd ebből fakadóan jönnek a konfliktusok is, amiknek a Harga nagyon is örül.
Tehát rendkívül tudatos rendezés lett ez is, amit végig a kezében tart Aster, azonban a nézőjével kompromisszumokat már nem köt. Több, mint érdemes beülni rá, de kizárólag csak azoknak, akik vevők/bírják ezt a féle brutális nyomasztást. A végkifejlet pedig egyszerre ijesztő, szép és nem utolsó sorban zseniális. Elvileg több horrort már nem látunk Astertől, mivel más műfajokban is kipróbálná elmondása szerint magát, de mind az Örökség tavaly, mind a Fehér Éjszakák idén úgy kellettek ennek a zsánernek, mint egy falat kenyér.
70 Fehér éjszakák (2019)
dráma | horror | misztikus | thriller
Az Ari Ater rendezésében készült folk horror egy baráti társaság viszontagságait követi nyomon, akik egy 90 évente megrendezésre kerülő fesztiválra érkeztek Svédországba. Az... több»
Szereplők: Florence Pugh, Will Poulter, William Jackson Harper, Jack Reynor, Ellora Torchia
