John Bellairs 1973-ban kiadott azonos című regénye alapján a főként horrorfilmjeiről ismert Eli Roth készített egy látványos fantasykalandot. A rendező láthatóan nehezen tudott megválni kedvenc stílusa kliséitől, és talán éppen ezért vérzik el a produkció: a horror, fantasy és tinihorror elemeket ügyetlenül keveri a felnövéstörténetekkel, ennek eredményeképpen nem tud egyetlen műfajból sem többet kihozni az átlagnál, pedig van benne potenciál. Owen Vaccaro Lewis szerepében kitűnő választás volt, minden tekintetben méltó partnere a nagyoknak. Jack Black hozza a formáját a hedonista mágus Jonathanként, és Kyle McLachlan is meggyőző (kevés játékideje ellenére is) a gonosz ellenfél szerepében, a film igazi meglepetése számomra azonban Cate Blanchett. Florence, a boszorkány szerepében olyan kisugárzása van, mint keveseknek a kollégái közül. Nem csak a jól eltalált kosztümök és hajköltemények miatt, egyszerűen valami megfoghatatlan árad a színésznőből. Ráadásul a film humoros pillanatait is az ő karakterének köszönhetjük, ugyanis Jonathannal vívott rövid, pikírt és igen velős szócsatáik rendkívül szórakoztatóak. Minden adott volt a sikerhez, remek vizualitás, kitűnő színészi játék, de sajnos a rendező ügyetlensége miatt szétesik a végére. Egyszer azért érdemes próbát tenni vele.
John Bellairs 1973-ban kiadott azonos című regénye alapján a főként horrorfilmjeiről ismert Eli Roth készített egy látványos fantasykalandot. A rendező láthatóan nehezen tudott megválni kedvenc stílusa kliséitől, és talán éppen ezért vérzik el a produkció: a horror, fantasy és tinihorror elemeket ügyetlenül keveri a felnövéstörténetekkel, ennek eredményeképpen nem tud egyetlen műfajból sem többet kihozni az átlagnál, pedig van benne potenciál. Owen Vaccaro Lewis szerepében kitűnő választás volt, minden tekintetben méltó partnere a nagyoknak. Jack Black hozza a formáját a hedonista mágus Jonathanként, és Kyle McLachlan is meggyőző (kevés játékideje ellenére is) a gonosz ellenfél szerepében, a film igazi meglepetése számomra azonban Cate Blanchett. Florence, a boszorkány szerepében olyan kisugárzása van, mint keveseknek a kollégái közül. Nem csak a jól eltalált kosztümök és hajköltemények miatt, egyszerűen valami megfoghatatlan árad a színésznőből. Ráadásul a film humoros pillanatait is az ő karakterének köszönhetjük, ugyanis Jonathannal vívott rövid, pikírt és igen velős szócsatáik rendkívül szórakoztatóak. Minden adott volt a sikerhez, remek vizualitás, kitűnő színészi játék, de sajnos a rendező ügyetlensége miatt szétesik a végére. Egyszer azért érdemes próbát tenni vele.